Spira Chájim Elázár, vagy ahogy magyarul a legtöbbször említik, Spira Lázár munkácsi főrabbi 1937. május 12-én, azaz sziván 2-án, hajnali két órakor adta vissza lelkét az Örökkévalónak. 66 éves volt. Idén a jorcájtja május 25-ére esik.

Spira rabbi a korának egyik legmeghatározóbb rabbija volt, elismert háláchá-tudós, leghíresebb munkája Minchát Elázár címen jelent meg. Vallási kérdésekben a legszigorúbb alapokra helyezkedett, ő maga soha nem evett más főztjéből, csak a sajátjából, az utazásaira pedig mindig elkísérte őt a saktere is. Nyolc nyelven beszélt, ismerte a világ dolgait, rendszeresen találkozott politikusokkal is, de anticionista volt és elítélte a modernizmussal megalkuvó zsidókat, karakteres véleményéért sokan radikálisnak tartották, ám ő minden lelket szeretett, mert hitt benne, hogy bárkit vissza lehet terelni a Tóra ösvényére. Tanácsért rengetegen keresték fel a vallásos világon kívülről is.

Csodarabbinak tartották, azonban ő visszautasította ezt a címet, egy elhíresült, 1936-os nyilatkozatában a következőt mondta erről:

„Engem csodarabbinak tartanak, pedig én nem vagyok csodarabbi. […] Inkább világkutatónak lehetne engem nevezni, a világ titkait keresem. Nem vagyok se szent, se próféta, próféták ma nincsenek. Jó ember vagyok, és jámborabb, mint a többi, ismerem a kabbala titkait: ezért hallgatja meg az én imámat az Örökkévaló. Ismerem az emberek lelkét, és igyekszem világosságot vinni ezekbe a lelkekbe. Az életbe pedig beleviszem a lelket. Én Istennek hűséges szolgája vagyok, és azt cselekszem, amit ő parancsolt.”

A rebbe vagyonáról ódákat zengtek, Spira rabbinak roppant jövedelme volt, de pénze mégsem volt neki, ugyanis minden fillért, amit csak kapott, továbbadta a rászorulóknak.

A rebbe temetését a végakaratának megfelelően még aznap megtartották, de ennek ellenére a délután 5 és este 8 óra között tartott temetésén – ahol kérése szerint egyetlen gyászbeszéd sem hangzott el – mintegy 20 000 ember sereglett össze. Aznap, ahogy az akkori sajtó megírta: „Munkácson a zsidóság kisírt szemekkel és jajveszékelve jár az utcán”. Mielőtt a rebbe gyalulatlan koporsóját elföldelték, még több ezer kvitlit, vagyis kérőcédulát dobtak sírgödrébe.

Halálával igazi cédrus dőlt ki a Tóra mezején, ám emléke nem homályosult el, törzséből és hatalmas lombjából lett humuszon máig a vallásos világ ezrei nőnek fel. Szent lelke legyen mélic jajser mindannyiunkért!

Cseh Viktor