„Nem minden összeesküvés-elmélet hülyeség” – Konteók gyökerei a 21. században

Hatnak-e a 21. században, a digitális korszakban az összeesküvés-elméletek? Minden jelenség mögött most is ott lapul a Gonosz? Kérdéseinkre meglepő válaszokat adott Krekó Péter szociálpszichológus, a Political Capital igazgatója. 

Lehetséges-e rövid definíciót adni az összeesküvés-elméletre?

Ez az azzal kapcsolatos hiedelem, hogy emberek egy vagy több csoportja egymással titkos együttműködés mentén rosszindulatú tervet formál a saját csoportjával szemben. Ez a definíció megengedi azt is, hogy az összeesküvés léte akár még igaz is lehet. Mások hozzáteszik a „téves vélekedés” kritériumát, de nem minden esetben van az összeesküvés-elméletet cáfoló megbízható információnk, tehát igaz is lehet. A világtörténelemben mindig is voltak összeesküvések, puccsok, bundázás a sportban, kartellezés a gazdaságban. Vagy akár olyan tervek, hogy egyes embercsoportokat kiirtsanak. A világban vannak összeesküvések, de sokkal kisebb számban, mint az összeesküvés-elmélet hívők gondolják. De nem állítható, hogy minden összeesküvés-elmélet hülyeség.

Volt-e már olyan, amiről kiderült, hogy igaz? Nem általános jellemzőjük, hogy először hallva egy ilyen elméletet az irracionálisnak, hihetetlennek tűnik?

Ha valaki a harmincas évek közepén azt mondja Európában, hogy létezik egy terv, miszerint az egész európai zsidóságot kiirtják, akkor sokan azt mondhatták volna, hogy ez fantazmagória, összeesküvés-elmélet. Pedig az emberi természettől, működésmódtól nem áll távol, hogy valamilyen összeesküvést formáljon.  Bizonyos csoportok összefognak más csoportok ellen, és ezt a tervüket eltitkolják – ami pedig az összeesküvés alaphelyzete, időről-időre meg is történik. De minél konfliktusosabb, diktatórikusabb egy politikai vezetés, minél kevésbé működik nyitott módon egy társadalom, annál gyakrabban terjednek el az ilyen elméletek. A média, a civil szervezetek, a hatalmi ágak elválasztása, a független intézmények azt a célt szolgálják, hogy átláthatóságot teremtve az összeesküvéseket kiiktassák. De véleményem szerint valójában kevesebb az összeesküvés, mint az erről szóló elmélet, és minél kiterjedtebb egy összeesküvés-elmélet – akár világméretű, annál kisebb a valószínűsége, hogy igaz legyen.

Milyen társadalomra jellemző, hogy milyen, esetenként globális összeesküvés-elméletekről fantáziál?

Nagy volumenű jelenségeknek nem lehet egyetlen magyarázata, csak sok. Magyarországon a Political Ca­pital kutatásai szerint a lakosság egy­harmada hisz a vad antiszemita össze­esküvés-elméletekben. Sőt, ku­-

tatásaink szerint a gazdasági vál­ság idején a lakosság fele vélte úgy, hogy a válság igazából megter­ve­zett összeesküvés, egy terv, ami ar­ra irányul, hogy a gyengébb országokat – mint Magyarországot – gyarmatosítsák a nagyhatalmak. Diana hercegnő halála, szeptember 11 – ezekhez az eseményekhez kötődnek összeesküvés-elméletek, amelyben a lakosság fele-harmada hisz. Éppen azért nyilvánvaló, hogy ezeket az elméleteket nem lehet egyéni patológiákkal magyarázni. Ki lehet jelenteni, hogy ez bizonyos szempontból normális jelenség, ami minden társadalomban megjelenhet. Persze nem mindegy, ki terjeszti és mire használják. Leginkább a diktatúrák és az illiberális rendszerek munkaeszköze az összeesküvés-elmélet. Mindig kell egy ellenség. S minél félelmetesebb az ellenség, annál inkább fel kell lépni ellene, és mindenkivel szemben, aki kapcsolatban lehet vele. De ezek az ellenségképek a nyílt társadalmakban is megjelennek.

Van-e általánosan jellemző sémája az összeesküvés-elméleteknek?

Négy tényező hajlamosítja a társadalmakat az összeesküvés-elmélet terjesztésére és befogadására.

Ha megtörténik egy váratlan, szokatlan, nagy hatású esemény – legyen az politikai gyilkosság, gazdasági válság, természeti katasztrófa – amit meg kell érteni, fel kell dolgozni, az kitermelhet bizarr magyarázatokat.

A második: minden összeesküvés-elmélet létező ellenségképre, társadalmi hagyományokra épít. Más a logikája az összeesküvés-elméleteknek az USA-ban, mint a kontinentális Európában. Magyar­or­szágon az ufókra vonatkozó hie­delmek sohasem tudtak meg-gyö­keresedni, az itthon nem volt annyira vonzó téma. Errefelé az antiszemita összeesküvés-elméletek­nek van hosszú hagyománya. Különböző formákban újra és újra megjelenik. Ha nem is antiszemita az összeesküvés-elmélet, akkor is használhatja az antiszemita összeesküvés-elmélet logikáját, szimbolikáját, nyelvezetét.

Az Egyesült Államokbeli ufó-teóriákat a központi államhatalommal kapcsolatos félelmek éltetik. Nem az a lényegük, hogy jönnek-e az ufók, hanem az, hogy a kormányzat eltitkolja, hogy jönnek. Mindenhol létezik egy nemzeti kultúra, nemzeti hagyományrendszer, ami megágyaz a helyileg sajátos összeesküvés-elméleteknek.

A harmadik fontos eleme az összeesküvés-elméleteknek az ideológia. Ez összekapcsolja a váratlan eseményt, problémát és a hagyományos ellenségképet. Könnyű azt mondani, hogy van egy hagyományos ellenség, és az felelős a problémáért. Az összeesküvés-elméletek nyilván spontán is születnek, de vannak ideológusok, politikusok, akik úgy látják, hogy nekik ezek léte, terjesztése valamilyen szempontból érdekük. Vagy azért, mert meg akarják erősíteni a szavazótáborukat, vagy le akarnak számolni a politikai ellenfeleikkel; el akarják terelni a figyelmet valamiről, esetleg háborút akarnak indítani és ahhoz casus belli kell. Ezekhez az összeesküvés-elmélet hatékony politikai eszköz lehet.

A negyedik tényező, hogy az összeesküvés-elmélet nagyon jó termék, mert könnyű eladni. Nem csak a poli­ti­kában, de a populáris kultúrában is. A Da Vinci-kód például ilyen: masszív összeesküvés-elmélet, amiben benne van a katolikus egyház, tudósok, rendőrök, a nyugati világ egy része. Nem véletlen, hogy az utóbbi évtized egyik legnagyobb bestsellere lett.

Vannak-e globálisan elterjedt összeesküvés-elméletek, vagy többségük lokális, egy-egy ország, kisebb közösség sajátja?

Vannak. Például az antiszemita összeesküvés-elmélet globális. Ha az ember zsidókkal kapcsolatos teóriákat olvas Malajziában, Európában vagy Japánban, akkor ugyanazok a klisék köszönnek vissza. Daniel Pipes bizonyította, hogy az arab világ antiszemitizmusa is nagyrészt európai import: az európai antiszemiták gondolatai terjedtek el a muszlim országokban a két világháború között Ezt erősítette persze a közel-keleti konfliktus, főleg Izrael állam megalapítása után. Az összeesküvés-elméleteknek jó az exportja, széles körben terjesztik. Ezért hasonlóak mindenhol. Az embereknek lelki hajlamuk van arra, hogy higgyenek összeesküvés-elméletekben, hiszen meg akarnak mindent magyarázni, arcot adni a félelmetes jelenségeknek, és érthető módon úgy vélekednek, hogy jobb félni, mint megijedni. Az antiszemita összeesküvés-elmélet a 20. században nagy világkarriert futott be.

Ez a félelmekkel teli hagyomány nem inkább népmeseszerű, ahol mindenki hozzáteszi a magáért?

Sokszor igen. Az összeesküvés-elmélet folyamatosan változhat, a nemzeti folklór részeként. Valóban van népmesei elemkészlete, amiben ott él a Gonosz, aki láthatatlan, vagy csak néha fedi fel magát, de a kontúrjai kirajzolódnak. A metafizikai Gonosszal szemben áll a Jó. A Gonosz, egy valamiképpen definiált elit, ami lehet hazai vagy nemzetközi, és vele szemben áll a nép, a tiszta, a gyengébb, az összeesküvés áldozata, akit a Gonosz ki akar szipolyozni. A népmese jelleg sokszor előkerül. Karl Popper A nyitott társadalom és ellenségei című művében azt állítja például, hogy a modern szekuláris összeesküvés-elméletek valláspótlékként működnek. Ahonnan eltűntek az istenek, és eltűntek a Gonosz és a Jó hagyományos erői, ott egyszerűen szükség van arra, hogy az ember őket a modern világ keretei között is újraalkossa, mert ez segít neki abban, hogy a valóságot értelmezve életének irányt szabjon. A spirituális és transzcendentális igényeket ilyen bizarr, profán formában éli ki a modern, szekuláris kor embere.

Az összeesküvés-elméletek vonz­erejét az adja, hogy megnevezik a felelősöket? Nem csak egy homályos Gonosz van, hanem zsidók, szabadkőművesek, ufók, nagy orosz medve. Mindegyikben adott egy csoport, de maszatosak a körvonalai.

Igen. A gazdasági világválság egy rendszerszintű probléma miatt tört ki. Ebben hibásak voltak a bankok, hibás volt a politika, a szabályozórendszerek, stb. A végén eljutunk a felelősök keresésében oda, hogy mindenki hibás. Tehát senki sem az. Az átlagember ezt a magyarázatot nem szereti, mert nem következik belőle semmi. Lélektanilag kényelmetlen, mert elkeni a felelősséget. Az összeesküvés-elmélet ezzel szemben például azt mondja, hogy a bankszektort irányító zsidók szándékosan okozták a válságot.

Jobb ismerős ellenségekkel teli vi­lágban élni, mint absztrakt, ne­he­zen érthető jelenségek, kö­rül­mé­nyek által irányítottan. A meg­fog­ha­tóság az ellenőrzés érzését ad­ja

az embernek, mert a megértés il­lú­zióját adja, még akkor is, ha e bi­zo­nyosságnak nem sok köze van a va­lósághoz.

De fontos az is, hogy homályosak a kontúrok, mert így sok minden belevetíthető. Ezért jó magyarázatok az összeesküvés-elméletek, mert az általános elvek szintjét vetítik a konkrét valóságra, ugyanazt az összeesküvés-elmélet sémát húzzák rá mindenre. A jelenségek széles körét képesek megmagyarázni. Az elméletek hívei abban is megengedők, hogy ki pontosan az összeesküvő: több csoport is belefér, kapcsolódhat a másikhoz, és a végén szinte bárki megnevezhető, mint az összeesküvés része. Az antiszemitizmus esetében is ez igaz. A kortárs antiszemiták zsidófelfogása elég „demokratikus”: bárki lehet zsidó, akivel nem értenek egyet.

A történelmi folyamatok befolyásolásához egyébként elegendő lenne egy maroknyi összeesküvő? Miért ilyen alacsony az összeesküvők létszáma? Magyarországnak elég csak egyetlen ember?

A populista narratíva arról szól, hogy a szűk elit uralkodik a népen – s mindez igazságtalan. Az összeesküvők kisebbségben vannak, de nagyon erősek. Pár száz éve még nem számított meglepetésnek, hogy a királyi család milliós sokaság felett uralkodik. A mai demokratikus gondolkodás azonban ezt nem tekinti igazságosnak. Az, hogy kis létszámúak az összeesküvők, jobban kihangsúlyozza az aszimmetriát: amit akarnak, keveseknek jó – sokaknak rossz.

Az is eleme az elméleteknek, hogy az összeesküvők a láthatóság és láthatatlanság elemeit ötvözik. Láthatóak a pajeszos, kaftános tradicionális zsidók, de sokszor még veszélyesebbnek tekintik azt, aki köztünk van: ott dolgozik a bankokban, a kultúrában, mert befészkelte magát mindenhová. Ezt terjesztette a cári titkosrendőrség, az Ohrana is (a Cion bölcseinek jegyzőkönyvének „szerzője”) amikor már érezte a társadalmi robbanás előszelét a forradalmak korában, hogy elterelje a feszültségeket más irányba. Erre ott voltak a zsidók, akikkel szemben a küzdelem fontos, de soha nem ér véget. A zsidó összeesküvő egy homo oeconomicus, szuper-racionális, aki a céljait mindig ismerve halad előre, s átlátja a következményeket. Cion Bölcsei közt nincs konfliktus. Ez is a népmesei motívumba illeszkedik. Az ördögi karakterek a tökéletességük miatt transzcendens vonásokkal ruházhatóak fel.

Ön egy pár évvel ezelőtti cikkében azt állította, hogy Magyarországon az összeesküvés-elmélet leginkább a Jobbik sajátossága. Megváltozott a véleménye?

Teljesen. A mai magyar politikai valóság rémisztő eleme, hogy mennyire vált a kormányzati main­stream média részévé az összeesküvés-elméleti gondolkodás. Már-már bizarr, groteszk formában. Ilyen a demokratikus rezsimekre nem jellemző. Minden rossznak Magyarországon egy éppen aktuális oka van: IMF, Brüsszel, később Soros György, illetve ezek összefogásának különböző kombinációi. Ez leginkább humoros-karikaturisztikus megjelenése az összeesküvés-elméleti gondolkodásnak. Kár, hogy mi ebben élünk.

Mindenkinek szíve joga nem szeretni az Európai Uniót, Soros Györgyöt, de a mai kampányokban igenis visszaköszön az antiszemita világ-összeesküvés logikája. Minden rosszat egy dologgal magyaráznak, és kitapintható a koncentrált politikai akarat, hogy a társadalmi indulatokat egy irányba tereljék. De ez egy végtelenül veszélyes játék, mert a múlt azt mutatja, hogy ezzel a tűzzel nem lenne szabad játszani. S ráadásul ez a magyarázat életszerűtlen hülyeség, amit a kormányzaton belül is sokan tudnak. Az ügy leggroteszkebb jellemzője, hogy Soros György összeesküvésének minden eleme látható: Soros publicisztikákban mondja el a gondolatait, Brüsszelben beszédet tart, vannak alapítványai, amelyek támo­ga­tási politikáját nyilvánosságra hoz­ta, hol van itt az összeesküvés?

A kormányzat egyértelműen jelezte, hogy nem tűri az antiszemitizmust, s megvédi a támadásoktól a zsidóságot. A zsidó közösségek nyilatkozataik alapján mintha megosztottak lennének abban, hogy az erősen áthallásos „sorosozás” egyet jelent-e az antiszemitizmussal.

Ebben van felháborodás és álnai­vi­tás is. Összességében talán azt mond­hatjuk: az antiszemita Soros-ellenes, de nem minden Soros-ellenes antiszemita. Ha az Iz­rae­li jobboldal sorosozik, abban nincs antiszemitizmus, ahogy az ame­rikai republikánusok oldalán sem. De ők nem is gondolják azt, hogy a világ minden problémájáért So­ros György a felelős, a menekültvál­ság­tól a rossz időjárásig. Totális vi­-

lágmagyarázattá az összeesküvés-elmélet főleg a posztszovjet és poszt­kommunista országokban vált: pél­-

dául Oroszországban, Ma­ce­­dó­niá­ban, Azerbajdzsánban és Ma­gyar­or­szágon. És ezekben az or­szá­gok­ban úgy használják a vi­lág-soros el­méleteket, hogy mi­nimum tudják, hogy ezeknek an­ti­szemita áthallása van, és nem tesz­nek ellene semmit. A mondatokban nem hangzik el a zsidó szó. De a nem antiszemita so­rosozás, könnyen átcsúszhat anti­sze­mita sorosozásba, s nem min­den­ki érzi a finom különbségeket.

A néhai Lakatos László állította, hogy a kulcsprobléma valójában a modernizáció. „A vesztesek, akik gyengének érzik magukat, azt gondolják, hogy mások biztosan nagyon erősek. (…) Nem tudnak együttműködni, szövetkezni, elszigeteltnek érzik magukat, tehát feltételezik, hogy másoknak éppen az együttműködésben rejlik az erejük. A saját szorongásaikból építik fel a virtuális ellenséget. Tulajdonképpen a modernizáció az ellenség, csak meg kell személyesíteni, hogy legalább virtuálisan-szimbolikusan ütni lehessen rajta.” Erről a tézisről mi a véleménye?

Ez egy jellemző képlet. De az összeesküvés-elmélet mai terjesztői,  sokszor a politikai és kormányzati elit, nem tekinthetők gyengének. A szociológiai kutatások megmutatják, hogy a szegénység, az elszigeteltség, a kisebbségi pozíció hajlamosíthat az összeesküvés-elméletek elfogadására. De sokszor az elit köreiben, a magasabb iskolázottságúak, a magas jövedelműek körében is erős lehet az összeesküvés-elmélet. A politikai antiszemitizmust tekintve általában igaz, hogy a közép- és felsőbb osztály között tud virulens lenni. A kutatási eredmények alapján a pszichológiai magyarázatokat erősebbnek érzem az összeesküvés-elmélet tárgyában. Lakatos is azt mondja, hogy azok élnek ezzel az eszközzel, akik vesztesnek „érzik” magukat – de akár félhetnek is attól, hogy elvesztik győztes pozíciójukat.

Ki lehet-e kerülni az összeesküvés-elméleti médiahullámból, vagy

esetleg átcsaphat a virtuális antiszemitizmusból egy fizikai formába is?

Ha valaki, társadalmi ellentéteket szít, akkor tudnia kell, hogy az indulat könnyen kicsúszhat az ellenőrzés alól. A kommunikációban a Gonosz veszélyét egyre nagyobb állításokkal kell fenntartani, és ez akár eszkalációhoz vezethet. Ilyen rendszerszintű összeesküvés-elmélet a rendszerváltás óta még nem volt. A dinamika az erősödés irányába hat, és én nem látom a kormányzati szándékot, ami meg akarná fékezni. Sőt. Közben többen is megfogalmazzák, hogy fel lehet lépni a nemzet ellenségeivel szemben tettleg is. Ezért veszélyes játék. Nem látom, hogy ebből vissza lehet jönni.

A magyar kormánynak érdekesen komplex viszonya van a zsidó szervezetekkel, de alapvetően nagyon jó kapcsolatot ápol velük és Izrael Állammal. Érdekes módon ezzel összefér egy olyan összeesküvés-elméleti gondolkodás, ami épít a társadalomban megbúvó antiszemita érzületekre, még ha nem is zsidókról beszél. Ha megnézzük Bayer és Bencsik nyilatkozatait, ott megjelenik a leplezetlen antiszemitizmus, és ezt a rendszer tűri. A kormány hivatalos szinten fontosnak tartja a jó viszonyt a zsidóssággal, mind nemzetközi megítélése szempontjából, mind őszinte jószándékból. Ez lehet a garanciája, hogy a hazai felpiszkált antiszemitizmus nem fog átcsapni nyílt erőszakba. Az utalgatásos antiszemitizmus nem a tettekről, hanem egy absztrakt világképről szól. Ez egy ópium, amivel lehet a népet kábítani. Ez éppen olyan ellentmondásos, mint az összeesküvés-elméletek maguk is. Belefér az antiszemitizmus és a filoszemitizmus, a zsidó szervezetekkel való jó kapcsolat és a Soros Györggyel szembeni tá­ma­dás, amelyeknek gyakran van an­tiszemita íze. A kormány nem folytat antiszemita propagandát, ám olyan ellenségképet kreál, ami épít erre a nyelvre és gondolkodásra. Ellentmondásos hely­zet, de az összeesküvés-elméle­teknek ép­pen az ellentmondásosság a természete.

Az interjúban felmerült kérdések közül sok a zsidó közösség vezetőit és tagjait is erősen foglalkoztatta az utóbbi hetekben. Köves Slomót, az EMIH vezető rabbiját arra kértük, fejtse ki véleményét ezekkel a felvetésekkel kapcsolatban. A keretes részekben Köves Slomó rabbi korábbi, a témával kapcsolatos megnyilvánulásai­ból gyűjtöttünk össze néhányat.

Mi az antiszemitizmus? „Egy pár hónappal ezelőtt megjelent egy okfejtés az egyik népszerű internetes portálon. A publicisztika arra volt kihegyezve, hogy ha tudni akarjuk mi az antiszemitizmus, akkor a legjobban tesszük, ha magukat az antiszemitizmus áldozatait, a zsidókat kérdezzük meg. Nos ez az érvelés két szempontból is téves: 1. Azt feltételezi, hogy az antiszemita beszéd és cselekvés egy szubjektív szempontrendszer (emberek megítélése) szerint kerül definiálásra. 2. Abból indul ki, hogy a „zsidók” egyféleképpen gondolkodnak az őket ért tapasztalatokról. (Ezt amúgy önmagában is érezhetnénk az első szubjektív állítás alapján antiszemita premisszának.) Nos a helyzet az, hogy a zsidók – akár csak az emberek általában – sokféle módon gondolkodnak és éreznek a világ dolgairól, és amellett, hogy nyilván az átlagnál érzékenyebbek az antiszemitizmussal kapcsolatban, nagyon vegyes tapasztalataik és érzéseik lehetnek. Hogy csak egy példát említsek. Egy zsidó közösségi vezető egy pár évvel ezelőtt egy beszélgetésen azt mondta, ha a saját tapasztalataira alapoz, akkor Magyarországon nincs antiszemitizmus, mert őt a civil élete során még soha nem érte atrocitás. Ez egy szubjektív tapasztalat. De el kell fogadni, hogy ez nem mindenkinél van így. Magamnak is, azóta, hogy 12 éves koromban úgy döntöttem, hogy vallásos életet élek, és így a hitem jelei a külsőségekben is megmutatkoznak, számos alkalommal kellett – de a családomnak, gyermekeimnek is – kisebb-nagyobb, általában verbális atrocitásokkal szembesülnöm. A tapasztalat tehát sokféle lehet. Éppen ezért, a hazai és nemzetközi kutatóintézetek külön szokták mérni a társadalom antiszemita attitűdjét és a helyi zsidó közösség ezzel kapcsolatos percepcióját. Ezek általában nincsenek korrelációban egymással. Az antiszemita cselekmények definiálására van több nemzetközileg elfogadott normarendszer. Így például az EBESZ által meghatározott módszertan az, amely alapján több európai országban, így Magyarországon is folyik az antiszemitizmus monitoring.”  A konspiráció elbutít „Az összeesküvés-elméletek a világ komplex problémáira adott leegyszerűsítő válaszok. Butítóan romboló hatásúak, Magyarországon mégis nagy az igény az ilyenekre. Benyomásom szerint politikai oldaltól függetlenül. Olyan egy kicsit, mintha az egész ország egy összeesküvés-elméletekkel felfújt virtuális valóságban élne.” Antiszemitizmus-e a sorosozás? „Az elsődleges kérdés az, hogy Soros György, saját identitásválasztása alapján, mint zsidó szerepel-e a nyilvánosságban. A válasz erre egyértelmű nem. Soros a ’90-es évek óta a globális kapitalizmus szimbóluma. Az ellene csatornázott – sok tekintetben összeesküvés elméletekkel felhabosított – gyűlölet nem a zsidókkal szembeni ellenszenv, hanem a nemzetközi kapitalizmus manipulatív jellege elleni ellenszenv.  Ha a sorosozást per definiton antiszemitizmusként határozzuk meg, akkor ezzel sok százezer ember szemében igazoljuk a globális tőke és a zsidóság közötti egyenlőségjelet. És ezzel magunkra húzzuk az azzal szembeni ellenszenvet. Természetesen a világ különböző pontjain, a helyi körülmények függvényében lehetnek áthallások a sorosozás és az antiszemita érzelmek között, de biztos, hogy helytelen, ha ehhez a nyelvjátékhoz és előítélet-rendszerhez önként asszisztálunk.”   A közösségek felelőssége „Kelet-Európa nemzetállamaiban hiányzik az a központi kohéziós érték, amely a sokszínű társadalom és a politikai hatalom közötti kölcsönös egymásra utaltság rendszerét megteremtené. A hatalom önkénye az, ami a társadalmat egyben tartja, a társadalom pedig feladja önalakításának felelősségét és minden társadalmi folyamatért a hatalmat kéri számon. Fel kellene végre ismerni a saját egyedi személyes felelősségünket és az értékközösségek felelősségét, amely az egyes ember és az egyes közösség szintjén tud változást hozni. Ez a változás nem csak negatív, hanem pozitív irányba is sokkal hamarabb be tud következni, mint gondolnánk. Egyik kedvenc mondásom Jordan Petersontól, hogy minden ember körülbelül ezer emberrel tud személyes viszonyt tartani. Egy ember pozitív változása és ez alapján történő társas interakciója ezer ember életét tudja megváltoztatni. Ennek az ezer embernek pedig fejenként ugyancsak ezer kapcsolata van, tehát igen hamar milliós nagyságrendben tudunk hatást elérni.”