Nem adakozni, igazságot tenni

Újévi imáinkban sok szó esik a megtérésről és arról, hogy mik azok a „kulcs eszközök”, melyekkel a legsúlyosabb égi ítéletet és eltörölhetjük fejünk fölül. Tsuvá, tfilá, cedáká, hangzik el újra és újra. A megtérés, az ima és a jótékonykodás az a három dolog, amely a rossz ítéletet eltörli. Csakhogy e három fogalomnak magyar fordítása nem teljességgel fedi a valós jelentést. 

A tsuvá ugyanis nem megtérés, hanem visszatérés, hiszen az ember eredendően jó és ha letér a rossz útról, akkor csak vissza kell térnie a jóhoz. A tfilá nem ima, hanem kapcsolat, hiszen fohászainkban valójában nem csak kérünk, hanem kapcsolatot teremtünk az Örökkévalóval. A cedáká pedig nem jótékonyság, hanem igazságtétel. A zsidó felfogásban ugyanis az adakozás nem a mi jóságunk kivételes érdeme, hanem valójában nem más, mint igazságtétel. Amikor saját kezünk munkájával, de csakis az isteni áldás által szerzett anyagi javakból jótékony célra fordítunk, akkor nem mást teszünk, mint hogy kifejezzük, tudjuk, hogy nem csak saját érdemünk eredménye gazdagságunk, illetve megélhetésünk. A pénzzel tehát igazságot teszünk, megmutatjuk valódi forrását és célját. Ez a gondolat mindig lényeges, de most az újévhez közeledve, egy válságos évet tudva magunk mögött, még fontosabb. Éppen egy ilyen válságos idő emlékeztethet bennünket a leginkább arra, hogy megélhetésünk nem a saját kezünkben van. Habár nekünk kell megteremtenünk a befogadó edényeket, az égi áldás nélkül semmire sem mennénk. 

A budapesti Chábád és EMIH munkájához is elengedethetetlenül fontos ez a tudat. Annak az ismerete, hogy mások is tudják, a nehéz idők ellenére, és talán éppen miattuk, nem lehet alább hagyni az adakozással. Közösségünk kizárólag hazai adakozók százainak, Önöknek köszönheti létezését és prosperálását. 

Köszönjük mindazoknak, akik segítették munkánkat, és a folyamatos adakozás mellett a könyvkiadásra, az óvoda fenntartására, a zsidó gyermekközpont és játszóház létrehozása céljából segítették munkánkat.