„Érthetetlen!” – méltatlankodott magában a focicsapat edzője. „Még kenőpénzt is fizettem a bírónak, és még így is kikaptunk.” „Tényleg hihetetlen” – értett egyet vele a csapatkapitány. Lassan már senkiben sem bízhatsz meg…”

Hetiszakaszunk, a Softim elején olvassuk a Tóra intelmét, miszerint „ne fogadj el megvesztegetést, mert a megvesztegetés megvakítja a bölcsek szemeit és elferdíti az igazak szavait” (5Mózes 16:19.).

A Talmud mesél egy zsidóról, aki Ismáel ben Elisa rabbit meglátva a kohanitáknak adható egyik ajándékot nyújtotta át neki. A látszólag kedves gesztust követően azonban a rabbi kérdőre vonta: „Honnan jöttél?” A fiatalember megmondta, honnan érkezett. Ismael rabbi ekkor azt kérdezte: „És annak a közelében nem volt más kohén, akinek odaadhattad volna ezt az ajándékot?” „Mivel egy peres ügyemben amúgy is idejöttem volna, gondoltam, miért ne adjam neked, aki itt él?!” – felelte az ifjú. Ismael rabbi a felelet hatására az ajándékot visszautasította, s az üggyel kapcsolatos bírói szerepből is felmentését kérte.

Mikor a fiatalember peres ügye már javában folyt, Ismael rabbi a bíróság mellett haladt el. Kihallva az onnan kiszürődő érveket, megállapította magában, hogy titkon a neki ajándékot adni akaró fiatalembernek ad igazat. Pár pillanattal később, mikor ráeszmélt, hogy az elfogultság beszél belőle, elkiáltotta magát: „Legyen átkozott, aki kenőpénzt fogad el! Bár nem fogadtam el az ajándékot, már annak felajánlásától is részrehajlóvá váltam. Mi tettem volna, ha még el is fogadom azt?!”

A Tóra nem csupán jogkövetésről beszél, hanem egy igazságos, etikus életvitel megvalósításáról, ezért is fogalmaz így: „Igazságot, csak igazságot kövess!” (5Mózes 16:20.) Hetiszakaszunk tanítja, hogy a jó bírót az erkölcsi meg nem alkuvás kell jellemezze, szüntelen önvizsgálata, valamint az egyes ügyek időről időre történő újraértékelése által.

Kovács Jichak rabbinövendék cikke Mordechai Wollenberg rabbi írása nyomán.

Megjelent: Gut Sábesz 23. évfolyam 48. szám – 2021. augusztus 12.