Nagy várakozás: lehet, hogy az idei év a jovel?

Így kezdődik a két héttel ezelőtt olvasott tórai szakasz (3Mózes 25:1-2): „És szólt az Örökkévaló Mózeshez Szináj hegyén, mondván:  Szólj Izrael fiaihoz és mondd nekik: Ha bementek az országba, melyet én nektek adok, akkor tartson a föld szombatot az Örökkévalónak.” Ez a parancsolat a hétévente ismétlődő smita évről szól (ilyen volt a tavalyi esztendő is), melynek során tilos a földművelés Izrael földjén. A Tóra ígérete szerint a hatodik évben mindig olyan bőséges lesz a termés, hogy nem lesz hiány semmiből a smita idején. Hozzáteszi azonban azt is, hogy a zsidók békés, szentföldi életének egyik alapfeltétele, hogy őrizzék a termőföld szombatját.

A hétéves ciklusok további ciklusba rendeződnek: „És számlálj magadnak hét évhetet, hét évet hétszer, hogy legyenek neked a hét évhét napjai: negyvenkilenc év.  Akkor szólaltasd meg a riadás harsonáját a hetedik hónapban, a hónap tizedikén; az engesztelés napján szólaltassátok meg a harsonát egész országotokban.” (3Mózes 25:8-9)

A híres pozsonyi bölcs, a Chátám Szofer (1762-1839) felteszi a kérdést: az 50., jovel évet (innen a jubileum kifejezés) miért jom kipurkor, tíz nappal az újév, azaz ros hásáná után kell kihirdetni? A rabbi magyarázata szerint a 49 évet a holdhónap 355 napos éveivel kell számolni, még akkor is, ha a 365 napos napévekből még nem telt le 49. A két számítás közötti tíznapnyi eltérés miatt hirdették ki a jovelt tíz nappal az újév beköszönte után.

 

A Chátám Szofer azt is hozzáteszi, hogy miután a jovel év tíz nappal később kezdődik, ezért csak 345 napos. Ez a szám több érdekes dologra utal: A Mózes név számértéke szintén 345 (40+300+5), s róla mondja a Talmud (Ros Hásáná 21/b), hogy ő volt az, aki majdnem elérte Isten megértésének 50. kapuját. A zsidó nép is éppen 345 napot töltött a Színáj-hegy lábánál, a tóraadás idejében, sziván hónap elejétől ijár hónap 20-ig. A rabbi azt is hozzáteszi, hogy ha az Egyiptomból kivonuló zsidók rögtön bevonulhattak volna Izrael földjére, az a világ teremtése utáni 50. jovel év lett volna. Számításának alapja az, hogy a kivonulás a teremtés 2448. évében történt, tehát két évvel később az 50. jovél ciklus (a 2450. év) kezdődött el.

A Chátám Szofer abban reménykedett, hogy az ő életében bekövetkező 112. jovel év 1827-ben ismét elhozza a megváltást Izrael számára, és arra bíztatta tanítványait, hogy költözzenek a Szentföldre. Sokuk így is tett, és Jeruzsálemben megalakították a Somréj HáChomot (a falak őrzői) közösséget, és felépítették a Siratófal közelében a gyönyörű Ohel Jicchák zsinagógát.

A jovel évet gyakran hozzák összefüggésbe különböző csodás eseményekkel. A Chátám Szofer számítását alapul véve az 1973-as év is jovel volt, amikor Izrael a jom kipuri háborút vívta. A hatalmas túlerő és a kezdeti súlyos veszteségek ellenére az izraeli hadsereg végül fényes győzelmet aratott. Ez alapján kiszámíthatjuk, hogy a következő, 118. jovel év 2022-ben köszönt be.

Létezik azonban egy másik számítási mód is. Rabbi Jehuda szerint a második Szentély fennállása idejében a 3415. évet követően kezdték el a jovel számolni. A Szentély lerombolása után azonban új időszak kezdődött, és innentől fogva a jovelt a Szentély fennállásának utolsó jovelt követő évhez, 3816-hoz igazították. Ezt a módszert követve arra jutunk, hogy 1967, a csodákkal övezett, hatnapos háború éve volt jovel, melynek során egyesült Jeruzsálem, és zsidó fennhatóság alá került a Templomhegy, illetve a Siratófal is. Ez volt a 48. jovel év Ezra próféta ideje óta. Ebből könnyen kiszámíthatjuk, hogy a 49. jovel éppen erre az évre, 5776-ra (2016) esik. Ne lepődjünk meg tehát, ha a zsidó népnek csodákban lesz része ebben az esztendőben.

Forrás