Amikor Jechezkél Nauama megérkezett a jeruzsálemi Adasz nagyzsinagógába, tudta, hogy valami nincs rendjén, mert a függönyök össze voltak húzva.
Amikor belépett rögtön látta, hogy két finom vésésű, damaszkuszi keretezésű tábla eltűnt a százéves zsinagóga faláról. Aztán azt is felfedezte, hogy a Tóra-tekercs fából készült fogantyúiról eltűnt az öt ezüstből készült díszítés.
Tolvajok vadászterülete
„Ha az egész világot elveszteném, az se fájna jobban – mondja a 78 éves Nauama, aki már mintegy fél évszázada az aleppói zsidók közösségének a vezetője. – Mindannyian sírtunk a reggeli ima alatt, magam azóta egyetlen éjszakán sem aludtam.
Az Adasz mindössze egyike annak a mintegy száz zsinagógának, amely Jeruzsálem patinás Lév Háir negyedében található.
A zsinagógák nagy részét ma már egyáltalán nem, vagy csak szombati imádságra használják. Néhányat közülük modernizáltak, néhány pedig, mint az Adasz, tolvajok vadászterületévé vált.
A hitközségek emlékének megőrzése érdekében a jeruzsálemi Héber Egyetem növendékeiből és oktatóiból álló csoport a Ben Cvi Intézetből érkezett művészettörténészekkel megerősítve jelenleg dokumentálja a régi zsinagógák építészetét, bútorzatát, rituális tárgyait, a kegyhelyhez tartozó gyülekezetek szokásait, hagyományait. E munka elvégzése után központot akarnak létrehozni, ahol a látogatók megismerkedhetnek az egyes közösségekkel és azzal a szereppel, amit azok játszottak a főváros történelmében.
Jichák Szaad (67), aki 1935-ben érkezett Aleppóból és 1948-ig a Lév Háirban lakott, jól emlékszik az Adasz zsinagógára az államalapítás előtti időkből. Egy reggel 1946-ban skót szoknyát viselő, a Skócia Felföldről érkezett katonai egység emberei érkeztek a zsinagógába, ahol a zsidó földalatti mozgalomhoz tartozó fiatalok után kutattak.
Megunták a várakozást
„A britek azt hitték, hogy valami nagy halat fognak majd – emlékszik vissza Szaad, de egy környékbeli boltos megállította őket, mondván, hogy ť Ez itt zsinagóga és maguk nincsenek a helyhez illően öltözveŤ . Arra kérte őket, várakozzanak kívül, amíg az ima befejeződik.”
„Azok a fiúk, akik féltek attól, hogy letartóztatják őket, bent reszkettek órákig – mondja Szaad – a britek meg vártak-vártak, aztán beleuntak az álldogálásba és hazamentek.”
Szaad egy olyan szokásra is visszaemlékezik, amely az államalapítás után is folytatódott.
Jom Kippur napján 18 éves lányok gyülekeztek a zsinagóga udvarán legszebb öltözetükben azért, hogy a fiús mamák szemügyre vehessék őket. Ahogy véget ért a böjt, a fiús mama küldönc segítségével cédulát juttatott el a kiválasztott lány szüleihez. A két fiatal szülei nem ritkán még aznap este megbeszélték az esküvő részleteit.
Teltház az Adaszban
Nauama, aki 1960. óta Izraelben él, azokra az időkre emlékszik vissza szívesen, amikor az Adasz olyan zsúfolt volt, hogy a gyerekek számára a párkányokon kellett ülőhelyeket kialakítani. Ma a világ minden táján élő aleppói zsidók változatlanul ide jönnek bár micvákat és egyéb eseményeket ünnepelni.
Az Adasz ezenfelül a környékbeli öregek és szegények számára is a központot jelenti: közülük nem kevesen azért járnak ide, hogy heti tejtermék-adagjukat megkapják. Peszách előtt a zsinagóga forgalmas jótékonyságcsomag-kiadóvá válik. Az adományokat egyrészt külföldről finanszírozzák, másrészt a belügy- és a vallásügyi minisztériumok is segítséget nyújtanak. Most azonban már maga Nauama sem ebben a negyedben lakik. A reggeli imára jövők sem mindig teszik ki a szükséges létszámot.
Az Adasz csak egyike a Becálél utca és a Mácháne Jehudá által körülvett Lév Háir negyed zsinagógáinak. Ez a negyed zsinagógák és közösségek különlegesen gazdag mozaikját kínálja.
Minden egyes zsinagógát a világ más-más pontjáról érkezett gyülekezet tagjai építettek például az Amadija városából származó kurd, a Janinából jött görög, vagy a török-szír határon fekvő Urfa városából érkezett török csoport. A zsinagógák némelyikének hagyományos díszítése még az Adaszénál is különb.
Művészi csodák
Mindössze néhány hét telt el azóta, hogy a kutatók egy egészen egyedi, muzulmán imaszőnyegből készült Tóra-takaró bukkantak. A héber feliratokkal ellátott imaszőnyegek használata elterjedt volt az ottomán korszakban, de ez az említett műtárgy eltér ezektől.
Az alsó részén ott a mihrab (a mecsetnek az a része, amely Mekka irányát jelzi), s rajta a muzulmán imaszőnyegekre annyira jellemző lámpás. A szőnyegen ezen kívül ott található egy, az 1950-es évekből származó dedikáció. A felső részen, a mihrab felett szintén egy felirat látható, ezt az 1970-es években varrták oda – ez annak a családnak a neve, amely a szőnyeget a templomnak adományozta.
Az askenáziaktól eltérően a szefárdok a zsidó művészetek más ágai felé is nyitottak voltak – magyarázza Ariela Amar, a Héber Egyetem Zsidó Művészetek Központjához tartozó Zsinagógák és Szent Tárgyak osztály vezetője. Az Adaszban például a plafon alatt az 1920-as évekből származó, a tizenkét törzset ábrázoló fríz fut körbe.
Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 35. szám – 2014. július 30.