Peszách - Ünnepi gyertyagyújtás időpontja: 2020-04-08 19:05 - Ünnep kimenete: 2020-04-11 20:16:00

Muszlim-zsidó összefogás a kóser vágásért Belgiumban?

Kompromisszumról, lobbitechnikákról, antiszemitizmusról és a TEV (Tett és Védelem Alapitvány) brüsszeli esélyeiről is beszélgettünk az Európai Zsidó Szövetség (European Jewish Association – EJA) elnökével – interjú Menachem Margolin izraeli származású, Brüsszelben szolgáló rabbival. 

 

– Szervezetének egyik öndefiniciója szerint az EJA „Európa zsidó aktivitásának központja”. Mire is utal ez pontosan? Azon túl, hogy aligha Európa önbizalomhiányos zsidóinak egylete lenne.

– Én azt vallom, hogy minél több szervezet képviseli azokat az alapérdekeket, amelyeket mi – így az antiszemitizmus elleni küzdelem, Izraelt gyalázók elleni fellépés, a zsidó indentitás megerősítése, zsidó tevékenységek terjesztése a kontinensen, szóval Európában a zsidó érdekek védelme – annál jobb az európai zsidóknak. Tudtommal jelenleg egy hozzánk mérhető másik európai szervezet működik. Mi nyitottak vagyunk minden szervezetre, olyan platform vagyunk, amelyik keresi a kooperációt. Elsősorban az oktatás, vallási – és biztonságunkat szavatoló jogokért lobbizunk. Bár hivatalosan csak pár éve működünk, hosszú előkészítő munkálatoknak is köszönhetően, mára már természetesnek mondható, hogy magas rangú uniós politikusokkal közösen – az Európai Parlament épületében – ünnepelhetjük legnagyobb ünnepeinket. Mairead McGuinness, a vendéglátó szervezet alelnöke volt a legutóbbi fővédnökünk és házigazdánk.

 

– Közösségi médiájuk is azt sugallja, sokat nem tétlenkednek a kapcsolatfejlesztéseikkel. Az elmúlt két napban három állam – Németország, Izland és Magyarország – politikai képviselőivel is tárgyalásokat folytattak. Mindez miért lehet érdekes a magyar zsidóknak?

– Remélem, ez nem csak a magyar, de minden más Európában élő zsidó számára egyaránt fontos és érdekes tény. Munkatársaink ma több száz partnerszervezettel együttműködve, több százezer ember érdekeit képviselik. Tavaly novemberi kongresszusunkon vendégeink, vagy 200 támogató és aktív ügyvivő hallhatta a missziónkat. A résztvevők többsége hazájában befolyásos, tekintélyes ember, erős politikai és szociális hálóval. Ami a napokban is zajló – nemzeti politikusokkal folytatott – egyeztetéseket illeti: tavalyi kongresszusunkon előterjesztettük ún. Red Line–stratégiánkat próbáljuk részleteiben kifejteni a Brüsszelbe delegált nagykövetekkel és egyéb döntéshozókkal. Most erre az öt pontból álló direktívára fókuszáljuk legtöbb energiánkat.

– Mi is pontosan ez a Red Line? Elsőre vészhelyzetre utaló segélyvonal jut eszembe.

– A vészhelyzet stimmel, sajnos… Ezek a szervezetünk iránymutatói annak érdekében, hogy a jelenlegi feszült és barátságtalan, sok esetben kimondottan veszélyes európai zsidó létezésformát orvosolják. Követeljük, hogy 1, minden politikai párt fogadja el az IHRA antiszemitizmus definícióját. 2, Vállaljanak kötelezettséget arra, hogy kivetik maguk közül azt a társukat, aki ezzel szembemenve antiszemita megnyilvánulásra ragadtatja el magát. 3, Jelöljenek ki minden uniós országban egy antiszemitizmus-ügyi kormánybiztost. 4, Minden párt írjon alá egyértelmű egyetértési határozatot arról, hogy elismeri, az Izrael elleni gazdasági és morális bojkott (BDS) alapvetően nem más, mint az antiszemitizmus egyik formája. Végezetül pedig 5, azt akarjuk, hogy minden párt között legyen konszenzus arról, hogy a tagállamokban elfogadják a vallás és annak megélését jelentő mindenholi és mindenkori gyakorlást.

– Tavaly nem rejtette véka alá, mennyire megalapozottnak gondolja egy ilyen Red Line lefektetését. Egy beszéde szerint ma Európa egésze vesztésre áll az antiszemitizmus elleni harcban, amelyből Ön arra következtet, hogy a zsidó polgárok biztonsága is veszélyben forog. Sőt, azt is mondta, hogy az idei európai parlamenti választás tétje szinte sosem volt ennyire nagy az Európában gondolkodó zsidóság számára. Ennyire komoly a helyzet?

– Én egy mozgólépcsőre emlékeztető példával ábrázolnám tapasztalatunkat: lefelé halad ez a lépcső, nekünk meg ahhoz, hogy ne süllyedjünk a mélybe, állandóan ellentétes irányba, felfelé kell lépkednünk. Ez cseppet sem ideális állapot. Közös felelősség, hogy ide jutottunk. Azért vagyok hangosabb a szokásosnál, mert értem a politikusok nézőpontját: ők elsősorban a szavazóikat akarják megnyerni, rövid távon gondolkodnak, meg akarnak felelni a választóknak. Amikor már tarthatatlan a helyzet, akkor persze vészhelyzeteket kezelnek. Ez olyan tipikus politikusi kontextus. Mi nem akarunk lecsúszni a mozgólépcsőn a káosz bugyrába. A napnál világosabb, hogy a helyzet fokozódik. Amit tehetünk az az, hogy minél nagyobb nyomást helyezünk a döntéshozókra, lehetőleg minél hamarabb – különösen a választás miatt. Úgy érezzük, hogy van esélyünk, bár nem vagyunk naivak. A mi feladatunk, hogy a Red Line-t elfogadják, és az hosszú távon jobban szavatolja az érdekeinket.

– A mai beszélgetésünk egyik apropója, hogy Belgiumban a népképviselők döntése értelmében hamarosan megszűnik az állatok kóser vágása. El tudja képzelni, hogy ez ellen zsidók és – a statisztikai felmérések szerint őket egyre gyakrabban antiszemitizmussal inzultáló – muszlimok – akiket a halal étkezési szokásuk miatt szintén érint a betiltás – egy platformon, közösen fognak fellépni vallási jogaikért?

– Most úgy tűnik, hogy ez egy hasznos lehetőség lehetne, ha nem késtünk volna le erről. Jelenleg az ügyet az alkotmánybíróság mentheti meg egyedül. Tudtommal a bíróságot közös csoportok keresték meg nem olyan rég, vagyis igenis működik kooperáció a muszlim közösségekkel is ez ügyben.

 

– Önéletrajzában feltünteti, hogy New Yorkban tanult, azt viszont elhallgatta, hogy Budapesten is járt egy jesivába. Milyen emlékei, tapasztalatai voltak Magyarországról?

– Ha Budapestre gondolok, automatikusan mosoly ül ki az arcomra. Az a 14 hónap, amit ott tölthettem 15 évvel ezelőtt, kitörölhetetlen emlék. Nagyon jó volt ott tanulni és átérezni a közösség vezetőinek és tagjainak elkötelezettségét, támogatását. Inspiráló légkörben sokat tanultam és külön kiemelném, hogy folyamatosan biztonságban éreztem magam. Ez szerencsére, úgy tudom, ma sem változott ott.

– Ami viszont markánsan más lett ezalatt a 15 év alatt, az a magyar zsidó közösségek közötti viharos viszonyrendszer. Maga szerint ez mennyire ad muníciót az antiszemitáknak?

– Számomra buta vita ez a két nagyobb szervezet között. Nézeteltérések és szócsaták mindenhol és  mindenkinél vannak. Nem értem, hogy mi szükség vádaskodásokra. Azt kell megnézni, hogy ki és miképp fejlődik és hogy ki és mivel tudja a saját közösségét szolgálni. Bárki láthatja, hogy a vádaskodó felek közül melyik az, amelyik folyamatosan fejlődik és melyik az, amelyik kevésbé. Helye van mindenhol több szervezetnek és több irányzatnak. Magyarországon kívülről úgy tűnik, két szemben álló irány van. Máshol százával vannak egymással rivalizáló közösségek. Miért és kinek baj ez?! A verseny jó a piacnak, ebbe nem kellene belevinni személyeskedő és uszító, különben irigységről árulkodó elemeket. Ott, ahol 100 000 zsidó él, mindig van helye a vitáknak. A kormányközeliséget felvető kérdésekre azt tudom mondani, hogy ez minden vezető felelőssége. A jövőről stratégiailag gondolkodó, közösség érdekeit a személyes érdekek fölé helyező álláspont a helyes. Ez szolgálhatja fejlődését. Szervezetünk szerint egy stabil zsidó közösség fennmaradásához öt alapelv szükséges. 1, Éreznie kell a mindenkori kormány elfogadását, befogadását és támogatását. 2, Szükséges az állami garanciavállalás a biztonságos létezéshez. 3, Legyen egyértelmű a kormányok Izrael melletti kiállása. 4, A vallás gyakorlásának tolerálása. 5, Kiszámítható és tervezhető anyagi támogatás a kormánytól. Ma nem minden európai országban működik mind az öt alapvetés, úgyhogy tisztelettel ajánlom minden magyar zsidónak, hogy ne felejtse szem elől ezeket a pozitív dolgokat. Ez az érdeke minden közösségnek. Nem egy sportklubbal szövetkezünk, hanem a mindenkori kormánnyal, annak sajátságos és nyilván sok esetben rövidtávon, a szavazóknak megfelelni akaró politikusaival.

– Mit gondol a legfrissebb EU-s és CNN-féle antiszemitizmust kutató felmérésekről?

– Csak azok számára sokkoló ez a jelentés, akik nem a valóságban élnek. Hálás vagyok ezekért a híradásokért, mert nyilvánvalóan eljutott a tartalmi része a döntéshozókhoz is, nagyon remélem, mi is ezen dolgozunk, hogy ezzel komolyan is foglalkoznak majd. De alapvetően optimista vagyok és hiszem, hogy a velünk harcoló szövetségeseinkkel sikerül közelebb kerülnünk annak a feltételrendszernek a megteremtéséhez, amely egy egységesebb, békésebb és toleránsabb Európát jelent majd.

– Ezekből a felmérésekből különösen aggasztó jelenség az erőszakos, fenyegető és gyilkosságokig is fajuló agresszió fokozódása. Maga pár éve egy dániai tragédia kapcsán fegyverviselési engedélyt követelt zsidó intézmények védelméért. Meg is kapta a magáét rendesen… Életveszélyes fenyegetésekkel is zaklatták. Ön, vallási vezetőként és több gyermek apjaként, nem fél?

– Először is, én bízom Istenben. Tudom, hogy amit akartam, az a zsidóság számára jelenthetne nagyobb védelmet. Az más kérdés, hogy a sajtóban félremagyarázták szavaimat. Kellemetlen nyilván a tények eltorzításának hatására ellentámadásokat kapni saját zsidó szövetségeseimtől. Bár mostanában nem foglalkozom ennek a felvetésnek az előtérbe tolásával, amit én akkor gondoltam, azt most is vallom: ha a zsidó intézményeket védő biztonsági embereknek lenne jogi lehetősége fegyverviselési engedélyre, akkor talán a koppenhágai 2015-ös tragédia sem következett volna be. Belgiumban a mai napig felfoghatatlan számomra, hogy az, aki sportolás és vadászat miatt igényel fegyvert, megkaphatja az engedélyt, de közösségi védelemhez ez a lehetőség nem jár.

– Tuvia Tenenbom, nemzetközi hírű oknyomozó író-újságíró Amerikában, Európában és a Közel-Keleten is folytatott kutatásai mindig ugyanarra a konklúzióra jutnak: előbb-utóbb elkerülhetetlen a zsidóság üldöztetésének folytatása. Az Önök szervezete mit ajánl? Csomagoljunk vagy képesek az érdekeinkért harcoló szervezetek garanciát adni a baljós ítélet elkerülésére?

– Ismerem Tenenbom provokatív és cselekvésre késztető gondolatait. Ameddig az európai politikusok és kormányaik jól szolgálnak, nekünk folyamatosan arra kell őket serkenteni, hogy támogassák javaslatainkat. A Red Line is ilyen kísérlet. Nem lehet ölbe tett kézzel szemlélni az antiszemitizmus különféle eszkalálódó formáját. Minden zsidó vezetőnek felelőssége saját kormányánál lobbiznia a saját tagjainak biztonsága érdekében.

– Ebben az évben egy magyar szervezet, a TEV is Brüsszelben nyit irodát. Nem titkoltan lobbitevékenységet is fognak folytatni az antiszemitizmus és a gyűlöletbeszéd nemzetközi monitoringja mellett. Nem lesz önök között rivalizálás?

– Jól ismerem a TEV munkásságát. Nagyon fontos missziót folytatnak, olyan egyedi módszertant fejlesztettek ki, amely remek lehetőséget ad a közös munkára. Biztos vagyok abban, hogy a profi csapatukkal való kooperáció csak erősíteni fogja a fellépésünket a közös ügy érdekében. Hogy ez rivalizálást jelentene? Aligha. Különben is, mint már korábban utaltam rá, kifejezetten jót tesz a piacnak a többszereplős környezet.

 

Wallenstein Róbert írása

 

Ez a cikk azért jelenhetett meg, mert olvasóink egy része tavaly az EMIH-nek ajánlotta fel a személyi jövedelemadója 1 százalékát. Erre a segítségre idén is szükségünk lesz.
zsido.com szerkesztősége azért dolgozik, hogy olvasóink minél érdekesebb és sokszínűbb tájékoztatást kapjanak a zsidóságot érintő hazai és nemzetközi eseményekről, valamint a judaizmussal kapcsolatos kérdésekről.

A munkánkat az 1 százalékos felajánlások teszik lehetővé. Ezért arra kérjük minden kedves olvasónkat, hogy támogassa adója 1 százalékával az EMIH-et, a zsido.com fenntartóját.

Az EMIH technikai száma: 1287

  • Küldés emailben