A legfrissebb hírekért kövessen minket a Google-ön!

Amikor a zsidók kivonultak Egyiptomból, Mózes nemcsak a nép szabadságára gondolt, hanem egy több mint száz éve őrzött ígéretet is teljesített.

Mózes József maradványait vitte magával és a zsidó hagyomány szerint még a Nílus mélyéről is elő kellett hoznia a koporsót.

Amikor a zsidók elhagyták Egyiptomot, magukkal vitték az ország gazdagságát, és útnak indultak az Ígéret földje felé. Mózes azonban valami másról sem feledkezett meg, mégpedig József végakaratáról. A Tóra röviden említi a történetet, a zsidó hagyomány pedig izgalmas részletekkel egészíti ki. De miért volt olyan fontos, hogy József maradványai is velük tartsanak, és hol temették el végül?

József utolsó kívánsága

József Egyiptom egyik legbefolyásosabb embere volt. A fáraó után az ország második vezetőjeként segített megmenteni Egyiptomot az éhínségtől, és gondoskodott arról is, hogy családja letelepedhessen az országban. Halála előtt azonban egy fontos kérést hagyott utódaira. Tudta, hogy a zsidók egy napon elhagyják Egyiptomot, és visszatérnek őseik földjére. Megeskette családját, hogy amikor ez a nap elérkezik, magukkal viszik a maradványait.

József kívánsága nem teljesült azonnal. Halála után a testét bebalzsamozták, és koporsóba helyezték Egyiptomban. A zsidó népnek pedig nemzedékeken át kellett őriznie az ígéretet, amíg el nem jött a kivonulás ideje.

Miért került József koporsója a Nílusba?

A midrási hagyomány szerint az egyiptomiak József koporsóját a Nílus mélyére süllyesztették. Ennek egyik oka az volt, hogy a folyótól függött Egyiptom mezőgazdasága és jóléte és úgy gondolták, hogy József maradványai áldást hozhatnak a Nílus vizére.

A hagyomány egy másik magyarázatot is megőrzött. Az egyiptomiak tudták, hogy József megígértette a zsidókkal, hogy magukkal viszik a maradványait, amikor elhagyják az országot. Ha a koporsó a folyó mélyén marad, nehezebb lesz teljesíteniük az esküjüket.

Mózes nem felejtette el az ígéretet

A kivonulás idején sok mindenre kellett figyelni. A zsidóknak el kellett hagyniuk addigi otthonukat, és fel kellett készülniük a hosszú útra. Mózes azonban József végakaratát sem hagyta figyelmen kívül. A midrási elbeszélés ennél részletesebben meséli el a történteket. Mózes a hagyomány szerint Széráchhoz, Ásér lányához fordult, aki még emlékezhetett József korára, és tudhatta, hová került a koporsó. Ő vezette el Mózest a Nílushoz. Mózes megszólította Józsefet, emlékeztette az ígéretre, és arra, hogy elérkezett a kivonulás ideje. A hagyomány egyik változata szerint a koporsó ekkor a víz felszínére emelkedett, így magukkal vihették.

Szerách története összekapcsolódik Izrael népének történetével (Vájigás)

És Ásér fiai: … meg Szerách, az ő nővérük… (1Mózes 46:17) Hetiszakaszunk, a Vájigás felsorolja azokat a lelkeket, akik lementek Jáákovval Egyiptomba.

Negyven éven át a néppel tartott

József koporsója nem maradt Egyiptomban, és nem is temették el azonnal. A zsidó hagyomány szerint a pusztai vándorlás negyven éve alatt a néppel együtt haladt. József koporsója a frigyládával együtt haladt a táborban. A frigyláda a Tóra kőtábláit őrizte, József koporsója pedig arra emlékeztetett, hogy ő életében hű maradt Isten parancsolataihoz. A két láda egymás mellett a hagyomány szerint azt fejezte ki, hogy József élete összhangban állt a Tóra tanításaival.

Bösálách

Bösálách (2Mózes 13:17–17:16.) פרשת בשלח A hetiszakasz tartalmából l  Nem sokkal azt követően, hogy elengedte országából Izrael gyermekeit, a fáraó utánuk ered seregei élén, hogy visszatérésre kényszerítse őket, és az izraeliták ott találják magukat beszorítva a fáraó seregei és a tenger közé. Az Örökkévaló utasítja Mózest, hogy nyújtsa ki botját a tenger vize fölé, mire…

Végül Kánaán földjén temették el

A történet a honfoglalás után ért véget. József maradványait Sechemben, a mai Nablusz közelében temették el. Józsué könyve egyértelműen megemlíti, hogy a zsidók Egyiptomból hozták fel József csontjait, és azon a földterületen helyezték végső nyugalomra, amelyet Jákob vásárolt meg Sechemben.

A hagyomány különös jelentőséget tulajdonít a helyszínnek. Józsefet egykor a testvérei éppen Sechem környékéről adták el rabszolgának, és innen került Egyiptomba. Visszatérése így jelképesen is lezárta a történetet.

A hetiszakasz földrajza: Sechem (Vájesev)

Ezt olvassuk a Vájesev hetiszakaszban: És elmentek testvérei, hogy legeltessék atyjuk juhait Sechemben.

Az ígéret

Egy haldokló ember kérése nemzedékeken keresztül fennmaradt, Mózes pedig a kivonulás pillanatában sem feledkezett meg róla. A zsidó hagyományban a halottakról való gondoskodás különleges jótettnek számít, hiszen az elhunyt már nem tudja viszonozni a segítséget. A kivonulás nemcsak a rabszolgaság végét jelentette a zsidóknak, hanem egy régi fogadalmat is teljesítettek, így József maradványai végül eljutottak arra a földre, amelyre egész életében vágyakozott.

Fotó: AI

Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.