411 évvel ezelőtt tért vissza Teremtőjéhez Mordecháj Jaffe rabbi, a vallásos világ „szabója”, kinek életét a Chábád ismert rabbija, Nissan Mindel (1912–1999) írta meg.
Ádár hónap 3-án (valójában ádár séni 3-án, mert az 5372-es zsidó évben két ádár hónap is volt) van a jorcájtja a híres talmudista és kabbalatudós rabbinak, Mordecháj Jaffének. Időszerű, hogy többet megtudjuk életéről és munkásságáról, mely több szempontból is kötődik ehhez a hónaphoz.
Neve Mordecháj volt, mint az áldott emlékű Mordechájnak, aki Susán városában élt és előidézte a gonosz Hámán bukását, s kinek emlékére a purim ünnepét tartjuk. Nagy művét a Levusimnak („Köntösök”) nevezte el, azon királyi ruházat után, melybe Mordechájt öltöztették, mint ahogy áll a Megilában: „Ezután Mordecháj távozott a király színe elől bíborkék és fehér királyi öltözetben nagy arany koronával, bisszus és bíborpiros palástban. Susán városa ujjongott s örvendett. A zsidóknak fény és öröm jutott, meg vígság és megbecsülés.” (Eszter könyve 8:15–16.)
Jaffe rabbi pedig tíz könyvet írt, melyet a Levusim összefoglaló néven szokás említeni. Fő művével kapcsolatban érdemes kiemelni, hogy az egyes részek bevezetőit a „Szól a szabó…” szavakkal kezdi, ugyanis az egyes témákat úgy „szabta” meg egy-egy „ruhát”, melyek minden olyan zsidóra „ráillenek”, akik a törvényekkel, ünnepekkel és a zsidó életmód mélyebb értelmeivel szeretnének megismerkedni.
Mordecháj Jaffe rabbi Prágában látta meg a napvilágot 5290-ben (1530). Apja, a bohémiai Ávrahám rabbi nemcsak a közösség, de az egész tartomány főrabbija volt. Híres talmudisták, Slomó Lúria („MáHáRSáL”) és Mose Isserles („ReMO”) voltak a Tóra-tanítói, a Kabbala mélységeit pedig Mattitjáhu Delacrut rabbitól ismerhette meg. A zsidó tudományok mellett pedig a matematika, a csillagászat és egyéb világi tudományok ismerője is volt. Házasságából (felesége nevét nem ismerjük) öt gyermeke, két fia és három leánya született.
Először a prágai jesiva vezetője volt, mely felelősségteljes állást egészen 1561-ig betöltötte, amikor Ferdiánd király elrendelte a zsidók kiűzetését Csehországból. Mordecháj Jaffe rabbi az olaszországi Velencébe menekült, ahol körülbelül tíz évet töltött és napjait a Talmud tanulmányozásának szentelte. 1572-ben a lengyelországi Grodno (ma: Hrodna, Fehéroroszország) városába hívták rabbinak, ahol az egyik első dolga volt, hogy jesivát alapítson. 1588-ban Lublinba, majd valamivel később Kremnicbe (ma: Kremenec, Ukrajna) került rabbinak. Sokat tett a lengyel zsidókért, mindeközben Prágában, a híres Jehuda Löw („MáHáRáL”) vezetése alatt újból felvirágzott a zsidóság. Amikor Löw rabbi elhunyt, akkor őt hívták vissza az örökébe. Aztán 1599-ben Poznań főrabbija lett, mely tisztséget haláláig ellátott. Élete végig aktívan dolgozott, s részt vett a Váád Árbá Árácot („Négy Föld Tanácsa”) nagyméretű zsidó szervezet munkájában is, melyhez két nappal halála előtt címzett levelében azt írta: „Beteg vagyok, az ágyban fekszem, szembenézek a Királyok Királyának ítéletével. Gyenge kézzel írom alá, Mordecháj Jaffe.”
Belegondolni is fárasztó, hogy Mordecháj rabbi úgy írta meg a Levusim tíz kötetét (melyek többsége még életében megjelent), hogy fiatal korától kezdve jelentős közösségek rabbija volt és a „Váád” vezetését is ő csinálta, mely a lengyelországi, galíciai, oroszországi és litvániai vallásos zsidó élet feladatait látta el.
A Levusim első öt kötete az összes zsidó törvény összefoglalója, Jákov ben Áser rabbi által összeállított az Árbá Turim mintájára. Mordecháj rabbi bevezetőjében alázatosan kér bocsánatot, hogy egy, az előzőhöz hasonlatos művet kell írnia, ám kifejti ennek szükségességét is: a Turim hosszas vitákat tartalmaz, mely nem praktikus a mindennapi élet használatára. Az ő célja pedig a napi használatra írt összefoglaló volt. Az ekkor még igen fiatal férfi, 31 évesen került a prágai kiűzetés után Velencébe, s ott megtudta, hogy Joszef Káró már „megelőzte” és Sulchán Áruch („Terített Asztal”) címen kiadta a Turim kivonatát. Mordecháj rabbi nagy izgalommal tanulmányozta át a zsidó világot azóta is iránytűként meghatározó művet, de végülis annak is talált két hátrányát: először is, hogy a Sulchán Áruch nem adta meg a törvények indokait és forrásait, másodszor pedig a döntések általában a szefárd zsidók szokásait követték, elsősorban a RáMBáM-on alapultak, melyek gyakran különböztek a lengyelországi, litvániai és más országokban élő askenáz zsidók szokásaival.
Nemsokára megtudta, hogy nagy mestere, Mose Isserles rabbi a Sulchán Áruchhoz megírta a Máppát („Asztalterítő”), melyben a törvénykönyvet az askenáz zsidóság szokásaihoz igazította. Ezáltal az előbb említett második hátránnyal le lett számolva, azonban Mordecháj rabbi még is úgy döntött, hogy helye van az ő munkájának is a vallásos zsidó világ kánonjában. S bizony igaza is lett, hiszen munkája a mai napig iránymutató.
Emlékéből fakadjon áldás!