Összefoglaló cikkünkben az Egyenlőség című zsidó hetilapból szemlézzük az 1921. januárjában megjelent fontosabb írásokat, érdekesebb történeteket.

Az 1921. január 1-jei Egyenlőség címoldalát Sándor Pál (szül.: Schlesinger, 1860–1936) nemzetgyűlési képviselő A rettentő év mérlege című publicisztikája nyitotta. Sándor írása tulajdonképpen egy intelem volt, melyben megrótta azt a néhány száz zsidót, aki bolsevistának állt, hiszen a közreműködésük gerjesztette antiszemitizmust több százezer magyar zsidó szenvedte meg. A képviselő feltette a költői kérdést: „Hogy más vallásúak közül is sokan így cselekedtek?” – az a zsidókat sose érdekelje, „mert nekünk mindenkoron szorgalmasabbnak, becsületesebbnek, hazafiasabbnak kell lennünk”. Az elkövetkező polgári év programját pedig az alábbiakban határozza meg:

„Mindent a házért! Mindent Nagymagyarország visszaállításáért! Egységesnek kell lennie a nemzetnek, akkor erős is lesz. Elég a felekezeti harcból! Elég a gyűlöletből! Eljön a szeretet és engesztelődés! Az Isten nagy ítélőszéke legyen irgalmas a bűnösöknek! Ő előtte fognak számolni tetteikért. Változatlanul megmaradunk vallásunkhoz, híven, tántoríthatatlanul hű és lelkes magyar zsidók!”

Dr. Löwinger Adolf (1864–1926) szegedi rabbi szép ismertetőt írt dr. Löw Immánuel (1854–1944) ottani főrabbi egyik első munkájának, az 1881-ben Lipcsében nyomtatott Aramäische Pflanzennamen (‘Arámi növénynevek’, a német nyelvű tudományos munka ide kattintva online is elérhető) 40. jubileumára. Löwinger külön megjegyzi, hogy Löw rabbi a bibliai botanika és egyéb témájú írásaival dicsőséget szerzett hazájának, melyet nem hagyott el a sokkal jobban jövedelmező bécsi vagy berlini rabbiszékekért sem.

A hírek rovatban találjuk a fővárosi szegények egyik jótevőjének 80. születésnapjáról szóló beszámolóját, Fleischl Sámuelné, született Stein Babettát az elsők között fia, Fleischl Sándor dán királyi konzul köszöntötte fel. „A ritka magas kort jó egészségben és életerőben elért úriasszony a legpéldásabb és harmonikusabb életre tekint vissza. Nemes törekvéssel, odaadással szentelte magát a szegények segítésére. Csöndben feltűnés nélkül gyakorolta a jótékonykodást, nem vágyakozott a nyilvánosság elismerésére. Bőkezű patrónája volt a zsidó népkonyhának, izraelita nőegyletnek és az izraelita leányárvaháznak is, most pedig, nyolcvanéves korában elvállalta, hogy élére áll az amerikaiak által indítandó polgári konyha akciónak.”

A Pester Lloyd két – családja és az Izr. Nőegylet – gyászkeretes híréből tudjuk, hogy Fleischl asszony 1931. január 11-én hunyt el, temetése két nappal később a Kozma utcai temetőben történt, ahogy családja írta: „Mi és a velünk gyászoló nagyszámú rokonság imádott családfőnket – a segítségre szorulók védőangyalt veszítettek benne.”

Megtudhatjuk, hogy a románok („oláhok”) 1919. november 16-ai kivonulásának emlékére a miskolci Kazinczy utcai orthodox nagyzsinagógában dr. Spira Salamon (1865–1944) hálaadó Isten-tiszteletet tartott, melyen a nemzeti hadsereg Miskolcon állomásozó alakulatának tiszti kara is részt vett.

Megemlékeznek a hevesi rabbiról, Elfer Jakabról, aki még december 18-án hunyt el 78 éves korában. Elfer rabbi híres volt kiváló szónoklatairól, miért sokszor hívták őt ünnepi beszédek megtartására más hitközségek is. Például, amikor 1882-ben szónokolt a gyulai új zsinagóga alapkövének lerakásakor, akkor a Békés című hetilap így számolt be a rabbi teljesítményéről:

„Valóban keresnünk kell a dicsőítő epithetonokat, ha eme minden tekintetben sikerült szónoki beszédet érdemileg méltatni akarjuk. Diszkrét, sok mindenféle napirenden lévő rágalmakat fényesen cáfoló, a vallásparancsolata emberbarti szeretet, a szentírásból vett eredeti héber nyelvű citátumokkal igazoló, híveit vallásosságra, de a koreszmét képviselő »haladásra« is buzdító, és mindenekfölött hazafias, s tegyük hozz: csaknem a chauvinismusig »magyar« szellemű beszéd volt ez. Magyar szavak, magyaros kiejtés, kizárólag magyar szellem, melybe egy szemernyi kozmopolitismus sem vegyült. Mint hazafias szellemű beszédet nemcsak zsidó papnak, hanem bármily hitfelekezetűnek is érdemül tudnánk be.”

A második számban olvashatunk hosszú nekrológot Komáromi Sándorról (szül.: Haber Samu, 1866–1920), aki még december 30-án hunyt el és az Egyenlőség legrégebbi főmunkatársa volt. Az impozáns részvét mellett lefolyt temetésén Adler Illés (1868–1924), Rumbach utcai rabbi mondott beszédet:

„Komáromi Sándor, a derék, jó, csöndes Komáromi Sándor még csöndesebb lett. Az ő halk szíve örökre elnémult, az ő dolgos, tiszta, fehér kezéből kihullott a toll. Az ő hűséges, mély szeméből kilobbant a sugár és az ő meleg szívében kialudt az e heti leckénknek csodálatos bibliai csipkebokora. A vezér kidőlt, de az ő katonái, a betűk, a számok, az írások, azok ébren vannak és itt virrasztanak az ő nyugvóhelye körül, mint a Salamon király hősei. A kabala könyvében olvassuk: betűvel, számmal, írással alkotta meg a Teremtő az ő világát. Komáromi Sándor a betű és írás két egységéből alapította meg az ő világát, azt a várat, amelyből védte a zsidóságot és a számokat, ezeket a kicsi érckatonákat állította oda az érzései mellé. És ezek hirdetik az igazságot, a zsidóság munkáját, értékét, verejtékét, jogait, áldozatkészségét és véráldozatát a hazáért.”

Hír volt az is, hogy a 14 éves Rubinstein Erna (1903–1983) hegedűvirtuóz világkörüli turnéját megszakítva édesanyja hazahozta pihenni. Hollandia, Svédország, Dánia zenekedvelői hallgathatták ezúttal a Rubinstein lányt. Egy svéd lap a következőket írta egy koncertje után: „Csodás jelenség a 14 éves Rubinstein Era. Paganini készségével, Vecsey biztonságával, Hubermann érzésével, hozzáadva féktelen, szilaj magyar temperamentumát.” Hazautazása előtt a fiatal művésznő még a norvég királynőhöz is kapott egy meghívást. A hegedűművész a következő két évtizedben sikert-sikerre könyvelhetett el, és még kipróbálta magát a filmiparban is. A zsidó üldözések erősödésével az Egyesült Államokba költözött, 1944. június 11-én házasságot kötött George Bruce forgatókönyvíróval, s bár megmenekült a holokauszt borzalmaitól, erőszakos férje többször bántalmazta, egyszer pedig úgy kicsavarta kezét, hogy az véget is vetett karrierjének. (Chaminade–Kreisler Spanyol táncát Rubinstein Erna előadásában itt tudjuk meghallgatni.)

 Rubinstein Erna

100 évvel ezelőtt alapult meg a Zugló és környéke izraelita templomegyesület, melynek elnöke Rottenstein Mór, alelnökei pedig Böhm Kálmán és Fuchs Lajos lettek.

Úgy látszik, hogy a Pesti Izraelita Hitközségben már egy évszázada is meglehetősen sok konfliktus volt a világi vezetés és a rabbiság között, melynek rendezésére 1921 januárjában egy statútumot fogadtak el, mely abból a gondolatból indult ki, hogy „a Rabbiság tagjai a hitközség vallási és vallásos életének vezetői és őrei. Ők eszközölik a gyülekezet vallásos oktatását és valláserkölcsi nevelését, ők lelki-tanítói és tanácsadói a hitközségnek és a hitközség minden egyes tagjának és az ő működésük avatja a templomokat a vallásosság meleg gyülhelyeivé.” A vezető főrabbinak és a rabbisági ülnöknek szavazati jogot adtak az elöljárósági üléseken, a képviselőtestületben és a választmányba pedig a rabbiság két-két tagot delegálhatott, akik a testületi tagokkal egyenrangúak voltak. A hitszónoklatok tartalmát illetően az elöljáróság csupán annyit kötött ki, hogy a szószéket nem szabad politikai tartalmú vagy személyek ellen irányuló fejtegetésekre használni. Azonban a nagyobb fontosságú, vagy „általános érdekű” kérdésekben a rabbiknak a végleges állásfoglalás előtt az elöljáróság elé kellett terjeszteniük a tervezett válaszukat, de ha az elöljáróság 14 napon belül (vagy ha határidőhöz volt kötve, akkor addig) nem reagált, akkor a rabbi a háláchá alapján véglegesen határozhatott, ha azt a rabbitestület 2/3-a elfogadta. Ezekből látható, hogy bár a hitközség vezetése a rabbira mint a vallás őreire tekintenek, mégis a „nagyobb fontosságú” esetekben beleszólást akartak a vallási kérdésekbe is.

Január 16-án délelőtt a Dohány utcai zsinagóga első emeleti helyiségeiben (ne feledjük ekkor még nem állt a Zsidó Múzeum toldaléképülete) megnyílt a hitközség kézikönyvtára. Egy zsidó kézikönyvtár létesítését eredetileg 1889-ben vetette fel dr. Halász Frigyes (1864–1932) ügyvéd, kormányfőtanácsos. A könyvtár természetsen nem csak zsidó lakosságnak szólt, hanem a tudományos életnek is, hiszen korábban ilyen, tematikus gyűjtemény nem állt rendelkezésre a tudós társadalomnak. A több ezer kötetre menő könyvtárat dr. Weisz Miksa (1872–1931) rabbi kategorizálta. A megnyitó ünnepségen dr. Hevesi Simon (1868–1943) főrabbi szellemesen így szólt a közönséghez:

„Azt szokták mondani, hogy mi zsidók, úgymond az írás népe vagyunk. Nem panaszkodunk ezért, de szeretnénk és kívánatos volna, ha az olvasás népe volnánk. A zsidó könyvekből való tanulás adhatja meg az igazi törhetetlen erkölcsi érzést.”

Gál Gyula

Az év elején, január 18-án ünnepelte az újság a 40 éves évfordulóját egy nagyszabású koncerttel a Vigadóban. A megnyitó után Farkas Sándor (1888–1970), az Operaház baritonistája énekelt zongorakíséret mellett, azután pedig a keresztény Makay Margit (1891–1989) primadonna szavalta a zsidó származású Makai Emil (1870–1901) verseit. Ezt követően a három Kotányi-nővér adta elő Mozart egyik versenyművét. Az esten Gál Gyula (szül.: Goldstein, 1865–1945), a Nemzeti Színház színésze Kiss Józsefet és Arany Jánost szavalt, de fellépett a kedvelt Paulay Erzsi (1886–1959) színésznő is. Az alkalomból Szabolcsi Lajos (1889–1943) főszerkesztő dr. Baltazár Dezső (1871–1936) református püspöktől is kapott levelet – minek külön érdekessége, hogy még a püspök levelének bizonyos részleteit is törölte az akkori cenzúra.

 

„Kedves Lajos!

 

Már én csak megmaradok ennél a megszólításnál, amit még boldogult hírneves édesatyja oldala mellett fejlődő ifjúkorában használtam. A hideggé vált világban jól esik így is visszaidézni a jó idők egy-egy meleg sugarát.

Abból az alkalomból zörgetek magánál, hogy az »Egyenlőség« negyvenesztendős évfordulójához ért. Erősen és szépen, az ószövetségi nagy isteni erők útmutatásával képviselte ez a lap – amióta én ismerem – a címében foglalt nagy szellem-erkölcsi tartalmat: az egyenlőséget, amely nem egyéb, mint az ember világtestvériségre való küldetése a földön. […]”

Mindeközben, a numerus clausus miatt az egyetemről kiszorult zsidó festő- és szobrászművészeket az OMIKE Kulturotthona karolta fel, a 16 diákot pedig a Wechselmann-féle Vakok Intézetének két termében helyeztek el képzésre. A fiatal művészek továbbképzését Magyar-Mannheimer Gusztáv (1859–1937) és Fényes Adolf (szül.: Flschmann, 1867–1945) ismert festők vállalták magukra.

Egerben Rotschild Árminné, szül. Détsy Linka (1851–1938) 70. születésnapját ünnepelte, aki évek óta elnökölte az Egri Izraelita Filléregyesületet, mely vezetése alatt naponta – felekezetre való tekintet nélkül – 50 gyermeket látott el ebéddel és vacsorával. Rotschildné önfeláldozását nem csupán a hitközségen belül ismerték el, hanem állami szinten is, 1933. május 21-én az egri polgármester adta át az idős matrónának a kormányzói kitüntetést.

Eközben pedig Kőbányán, január 30-án dr. Kálmán Ödön (1886–1951) rabbit iktatták be, ami azért is volt jelentős, mert a mostani 10. kerületben már 25 éve nem volt lelkipásztora a zsidóknak.

A szemle egy szubjektív válogatás, csak halványan tükrözi a hazai zsidók mindennapjait és az egész országra kiterjedő karitatív munkájukat. A cikk gondolatébresztő szándékkal íródott és további, saját felfedezésre hív.

Miskolci zsinagóga

 

Cseh Viktor

 

Források:

 

Sándor Pál, „A rettentő év mérlege”, Egyenlőség, 1921. 40. évf. 1. szám, 1–2. old.

 

Löwinger Adolf dr., „Löw Immanuel. (Leghiresebb könyvének negyvenéves jubileumára.)”, Egyenlőség, 1921. 40. évf. 1. szám, 10–11. old.

 

„Az Egyenlőség jubileumi hangversenye.”, Egyenlőség, 1921. 40. évf. 4. szám, 10–11. old.

 

„Az uj rabbiság.”, Egyenlőség, 1921. 40. évf. 3. szám, 10. old.

 

„Baltazár püspök levele.”, Egyenlőség, 1921. 40. évf. 4. szám, 3. old.

 

„Hirek – Az oláhok kivonulásának emlékére…”, Egyenlőség, 1921. 40. évf. 1. szám, 14. old.

 

„Hirek – A zuglói zsidóság megszervezése.”, Egyenlőség, 1921. 40. évf. 3. szám, 13. old.

 

„Hirek – Egy zsidó asszony ünneplése.”, Egyenlőség, 1921. 40. évf. 5. szám, 12. old.

 

„Hirek – Fleischl Sámuelné ünneplése”, Egyenlőség, 1921. 40. évf. 1. szám, 14. old.

 

„Hirek – Rabbiavatás Kőbányán.”, Egyenlőség, 1921. 40. évf. 5. szám, 12. old.

 

„Hirek – Rubinstein Erna”, Egyenlőség, 1921. 40. évf. 2. szám, 13. old.

 

„Hirek – Zsidó művészek akciója.”, Egyenlőség, 1921. 40. évf. 5. szám, 11. old.

 

„Komáromi Sándor”, Egyenlőség, 1921. 40. évf. 2. szám, 3–6. old.

 

„özv. Fleischl Sámuelné, szül. Stein Babetta”, Pester Lloyd, 1931. 78. évf. 8. szám, 6. old.

 

„Ujdonságok – A gyulai izraelita hitközség”, Békés, 1. évf. 27. szám, 3. old.

 

„Ünnepélyesen megnyitották a pesti zsidó hitközség közkönyvtárát.”, Egyenlőség, 1921. 40. évf. 4. szám, 8–9. old.

 

„Vasárnap tartja jubileumi közgyűlését az Egri Izraelita Filléregylet”, Eger, 44. évf. 109. szám, 3. old.

Megszakítás