Az óbudai női tanulókör tagjai rendhagyó estjükön chászid ünnepséggel emlékeztek meg a hatodik lubavicsi rebbe halálozásának évfordulójáról, valamint arról a napról, amelyen a hetedik rebbe, Menáchem Mendel Schneerson rabbi átvette a lubavicsi mozgalom vezetését. Mintegy negyven hölgy gyűlt össze, hogy tanulással emlékezzen meg lubavicsi chászidok két, XX. századi vezetőjéről: Joszéf Jichák Schneerson rabbiról, és Menáchem Mendel Schneerson rabbiról.

Az est háziasszonya, Köves Dvora elsőként Oberlander Batsheva rebbecent konferálta fel, aki a chábád hászidizmus kialakulásáról beszélt. Ezután áttért arra a bizonytalan egy évre, ami az előző rebbe halálától eltelt egészen addig, amíg Menáchem Mendel Schneerson rabbi el nem fogadta a vezetői pozíciót. Ennek kapcsán a hölgyek megtekinthettek egy videót, amelyben egy idős hászid férfi emlékezett vissza erre az időszakra. Ezután Oberlander rebbecen a lubavicsi mozgalom mai helyzetétől ejtett szót, bemutatva, hogyan változtatta meg a világon élő zsidók életét a Rebbe küldöttein, a sliáchokon keresztül.

Nógrádi Sarah személyes élményeit elevenítette fel, amikor  a Rebbéhez fűződő kötődéséről beszélt, és arról, hogyan lett lubavicsi chászid belőle. Fuchs Judit előadásában a rebbe szerepéről, a közte és a chászidok közötti kapcsolatról beszélt. Végül Zalmanov Chaya és Glitzenstein Muski, a két legfiatalabb magyarországi chábád küldött mesélt arról, hogy ők, akiknek már nincs személyes emlékük a Rebbéről, hogyan kapcsolódnak mégis a húsz éve elhunyt szellemi vezetőhöz.

1950-ben, svát hó 10-én (idén január 30.) hunyt el Joszéf Jichák Schneerson rabbi, a hatodik lubavicsi rebbe. Bár utódjának már ekkor is vejét, Menáchem Mendel Schneerson rabbit várta a közösség, ő csak egy évvel később, 1951-ben, apósa halálának első évfordulóján fogadta el a Rebbe címet, és ezzel a lubavicsi hászid közösség vezetését. Erre a kettős évfordulóra emlékeztek a hölgyek a budapesti sluchák (lubavicsi női küldöttek) társaságában.

Joszéf Jichák Schneerson rabbi, a Rebbe Rájác (1880, Lubavics – 1950, New York)

Joszéf Jichák Schneerson rabbi, fiatalon, már 15 éves korában belekóstolt abba, milyen szerteágazó és embert próbáló egy rebbe munkája. Édesapja, az ötödik rebbe, Sálom Dovber rabbi fiát kérte meg, hogy segítse munkáját és legyen a személyi titkára. Nem sokkal később rábízta új talmud-iskolájának, a mára már jesiva-hálózattá fejlődött Tomchei Tmim jesivának a vezetését.

Legyen szó maceszszállításról a távol-keletre, az orosz hadseregben szolgáló zsidó katonák számára, vagy a világ fontos vezetőivel való tárgyalásról: Joszéf Jichák rabbi minden feladatot teljesített, amivel elősegíthette az oroszországi zsidók életének megkönnyítését. Az sem tántorított el, hogy többször letartóztatták munkájáért: újra meg újra felvette a harcot a közösség érdekében.

Édesapja 1920-ban bekövetkezett halála után az egész chábád közösség egyesült vágyának tett eleget, amikor elfogadta a rebbe pozíciót. A cári fogság után megjárta a Szovjetunió börtöneit és a száműzetést is, de ennek ellenére tovább dolgozott.  Szabadulása után családjával és könyvtárának legfontosabb darabjaival Rigába települt, ahol szinte azonnal folytatta munkáját: jesivát létesített és – a közeledő pészáchra való tekintettel – maceszt juttatott a helyi zsidóknak.

Később egy, a Szentföldre és Amerikába tett látogatás után, Varsóba helyezte székhelyét. Itt érte a II. világháború kitörése – ám ő egészen addig nem volt hajlandó elhagyni a várost, amíg meg nem bizonyosodott tanítványai biztonságáról. Végül Riga érintésével hagyta el családja kíséretében a háború sújtotta Európát és 1940-ben megérkezett az Egyesült Államokba, ahol követőinek ezrei ünnepelték megmenekülését.  Szinte megérkezése pillanatától folytatta az Európában maradtakért való küzdelmet, humanitárius és kormányzati szervezetekkel együttműködve vetette latba minden befolyását.

Élete utolsó, Amerikában töltött évtizede alatt megteremtette annak a modern, aktív, nemzetközi chábád mozgalomnak az alapjait, amelyet utódja, Menáchem Mendel Schneerson rabbi hívott életre.