„Ti mind rokonok vagytok?” Kérdezte évekkel ezelőtt a Gan Menáchem óvoda egy nem zsidó munkatársa Nógrádi Sarah-t , „Nálatok, Oberlanderéknál, Köveseknél, mindenhol ugyanarról a nagypapáról van kép a falon” – tette hozzá magyarázatként a Rebbe képére mutatva.
Ezzel a kis anekdotával kezdte beszédét a hölgyek fabrengenjén, hászid összejövetelén Nógrádi Sarah, ahol az előadók a Rebbéről szóló történetekkel, és a hozzá fűződő saját személyes emlékeikkel tisztelegtek a lubavicsi mozgalom utolsó vezetőjének emléke előtt. A Keren Or központ dísztermében tartott összejövetel valóban olyan volt, mintha egy nagy család tagjai gyűltek volna össze, hogy közösen emlékezzenek. Emlékezzenek arra az emberre, akinek az volt a vágya, hogy a gyökereiktől elszakadt zsidók visszataláljanak elvesztett családjukhoz. Arra az emberre, akinek – bár neki nem volt gyermeke – apai szeretettel viseltetett minden zsidó iránt.
A rebbék és a hászidjaik közötti különleges kapcsolat volt a központi témája a férfiak fábrengenjén a Keren Or központban. Különleges, inspiráló dallamokkal és késő estig tartó tanulással emlékeztek meg a lubavicsi mozgalom hetedik rebbéjéről.