Egy sajtótájékoztató ritkán alakul át szórakoztató, szellemi kalanddá. Most megtörtént. Pénteken délután egy világsiker előtt álló regény keletkezéstörténetéről, a könyv kiadójának boldogságáról, egy filmről, és a szerelem mindent elsöprő erejéről esett szó. Az összekötőkapocs Gárdos Péter, aki a Hajnali láz című regény írója, és az azonos című film rendezője. A könyvet ősszel jelenteti meg a Libri, a film jövőre kerül a mozikba.
Ha van olyan hangulat, amikor „harapni lehet a feszültséget”, akkor olyannak is kell lennie, amikor „harapni lehet az örömöt”. A Hajnali láz a világsiker küszöbén címmel meghirdetett sajtótájékoztatón az örömöt bizony harapni lehetett. Gárdos Pétert elsőként Geszti Péter kérdezte, aki nem csupán a szerző barátja, de a regény első olvasójaként is kötődik a könyvhöz. Geszti elmondta, hogy először forgatókönyv formájában találkozott a történettel: – Amikor Péter átküldte a történetet, azon túl, hogy nagyon tetszett, mert elképesztően jól ír, azt tanácsoltam neki, hogy ne siesse el ezt a filmet, először írja meg könyvformátumban – kezdte a beszélgetést, és valószínűleg nem ültünk volna itt ezen a sajtótájékoztatón, ha a másik Péter nem fogadta volna meg barátja tanácsát. De mit mond a szerző a könyv megírásának történetéről?
– Egy vasárnapi családi ebéd közben, amikor a feleségem éppen felszolgálta a levest, megcsörrent a telefon. Ne vedd föl, kérték a családtagok. Péter volt és elkezdett lelkendezni. Azzal kezdte, hogy olyat írtam, ami világsiker lehet, és ez nekem annyira tetszett, hogy arra kértem, folytassa. Kimentem a kertbe beszélgetni vele. Az anyám és a feleségem kétpercenként jöttek, hogy tegyem le azonnal. De úgy éreztem, olyan szépeket mond, hogy nem teszem le. Negyven percig beszéltünk. Hatalmas családi botrány lett belőle, azt mondták, „menj fel, te nem ebédelsz velünk, ha a családoddal így bánsz, ebédelj külön” – idézte fel, amire Geszti azonnal rávágta: minden végzet nehéz. Majd azzal folytatta, hogy a forgatókönyv elolvasása után „magától értetődően pergett le előtte”a film, de ismerve Gárdos Péter természetét, „könyörgött”, hogy ezt a sztorit máshogy és más tempóban dolgozza föl. Így született meg a regény, aztán elkészült a film is, amelynek az utómunkálatai folynak jelenleg, jövőre kerül a mozikba.
– Sikerült-e ebbe a regénybe beleírni azt, amit szerettél volna? Ez az oka, hogy több tucat ország kiadója úgy döntött, hogy nagy példányszámban szeretné kiadni a könyvet? – fordult Geszti kérdezőként a szerzőhöz.
– Nehéz erre válaszolnom. 17 évvel ezelőtt kezdődött ez a történet. Egy nagyon forró nyári napom váratlanul meghalt a papám. A levelekről, amelyekből a könyv és később a film elkészült, semmit nem tudtam. Anyám, apám halála után három nappal, kezembe nyomott két csomag levelet. Egy éjszaka alatt olvastam el. Ez keltette fel bennem azt a vágyat, hogy ezt a történetet szeretném megírni – fogalmazott. Tíz évig nem tudott ehhez a történethez hozzányúlni. Sorrendbe állította a leveleket, begépelte őket, de tíz év kellett ű ahhoz, hogy egyáltalán elkezdjen beszélni a 117 levél háttértörténetéről. És ennyi idő kellett ahhoz, hogy a „papával ott fenn” megbeszélje, hogy a szerelmük történetéről könyvet ír.
A könyv ugyanis Gárdos Péter szüleinek találkozásáról és szerelméről szól. Mindketten a haláltáborok túlélőjeként egy svédországi rehabilitációs kórházba kerültek. – Mindketten elképesztően lerombolva, apám 26 kiló, anyám 27 kiló volt akkor. Mindketten súlyos betegségekkel küszködtek. Apámmal, amikor viszonylag jobban lett, a svéd orvosa közölte, hogy az előrehaladott tüdőbetegsége miatt maximum hat hónapja maradt. A papám elhatározta, hogy fityiszt mutat a halálnak, és 117 levelet írt Svédországban ápolt magyar zsidó lányoknak azzal a nem titkolt céllal, hogy egyet kiválaszt közülük és feleségül veszi. Ez egyrészt szélhámos vállalkozás volt, másrészt pedig benne volt annak a lehetősége, hogy megtörténik a csoda. Megtörtént. Egyikükkel találkozott egy kisváros kórházában, és olyan mérhetetlenül egymásba szerettek, hogy három nappal később meg is esküdtek. És az a csoda is megtörtént, hogy a papám nem halt bele a tüdőbajába – elevenítette fel Gárdos Péter szülei szerelmének kezdetét.
– Hányan válaszoltak?
– Majdnem húszan.
– És most mind a hússzal levelezni fogsz?
Apám a zsebe felé bökött, ahova elrejtette a levelet.
– Ő az igazi.
– Honnan tudod?
– Tudom.
(Részlet a regényből)
Ez a regény nem fikciós. Gárdos Péter, az elmondása szerint, éppen emiatt nem tudott tíz évig hozzányúlni a történethez. – Eleve az a tény, hogy az ember a szülei szerelmi életéről ilyen mélyen értesüljön, pszichológiai gátlást okoz – magyarázta. A regényt, a szerelmi szálon túl, az teszi különlegessé, hogy a levelekben hatalmas mennyiségű történet bújt meg, amelyeket ki kellett bogozni, ahogy a szerző fogalmazott, ez egy „kincsesbánya volt”.
Ebben egyet értett vele Halmos Ádám is. A Libri Kiadó igazgatója hosszan beszélt arról, hogyan ragadta magával a könyv az első olvasás után, és miután beleszeretett a regénybe, hogyan vált személyes ügyévé a mű megjelentetése. Bevallotta, olyan mértékben került a hatása alá, hogy jó párszor elérzékenyült. Érezte, hogy nagyon nagy siker lehetősége van ebben az írásban. – Az idei év elején úgy döntöttem, hogy bár sok dolgom van az évben, de személyesen az a legfontosabb, hogy ebből a könyvből világsikert lehessen teremteni.
Halmos Ádám elhatározta, hogy azoknak az embereknek, akikkel találkozik, megpróbálja ugyanolyan szenvedéllyel átadni ezt a történetet, ahogyan azt ő átélte a könyvet olvasva. Olyan volt ebben az időszakban, mint egy biztosítási ügynök, ha nem mondta el ezerszer a történet lényegét, akkor egyszer sem. Mégis ugyanolyan lelkesedéssel, hittel tudott róla beszélni. Könyvkiadói szempontból akkor is értékes lett volna a regény, ha fikció, de az, hogy igaz történeten alapul, még különlegesebbé teszi. Talán emiatt tapasztalta azt, hogy mindenkinek felcsillant a szeme, akinek beszélt a könyvről.
A fordulópontot húsvét hétvégéje jelentette. – A húsvét egybeesett a peszách-hal, ami nem minden évben történik így. Kaptam egy levelet az ausztrál Text Kiadó igazgatójától, aki olyan kiadó hírében áll, hogy ha ő valamit megszeret, annak van jelentősége: a világ hallgat a véleményére. Elmondta, hogy elolvasta a könyvet és óriási hatással volt rá, nagyon érdekli, lennének kérdései – mesélte Halmos szinte euforikus állapotban. Mert onnantól fogva felgyorsultak az események. Pár héttel a londoni könyvvásár előtt történt mindez, a világ vezető könyvkiadói ezekre az alkalmakra készülnek el újdonságaikkal, ilyenkor mutatják be azokat a könyveket, amelyeknek a jogait el szeretnék adni. Húsvét hétfőre/peszáchra a Libri megállapodott a Text Kiadóval, amely vállalta, hogy Ausztráliában kiadja a könyvet, ezt követően megpróbálja továbbértékesíteni Anglia, az Egyesült Államok és Kanada irányába. Ekkor vált Halmos Ádám számára világossá, hogy ez a könyv világsiker lesz. Elküldte több mint száz kiadónak azt a levelet, amelyben a könyvet prezentálta. A londoni könyvvásár kezdete előtt egy nappal, vasárnap este nyolc és hajnali kettő között körülbelül ötven levelet kapott külföldi kiadóktól. Halmos önmagában szokatlannak tartotta, hogy a vásár előtt egy nappal kiadók azzal töltötték a vasárnapjukat, hogy elolvassák Gárdos regényét. – Ugyanolyan szenvedéllyel szerettek bele, mint amilyen szenvedélyt mindannyian tapasztaltunk, amikor a közelébe kerültünk a Hajnali láz történetének – fejtette meg a talányt.
– Sokszor jön elő a könyvben és a filmben a halál a család kapcsán, ez a könyv mégis az életről szól – szólította meg Geszti ismét a szerzőt.- Félve mondom ki, de szerintem a holokausztról még nem írtak olyan történetet, amely igazából azt üzeni, hogy túl kell élni. Hogy van a halál után élet. Hogy újra lehet kezdeni. A mamámék története tulajdonképpen azt az üzenetet hordozza, hogy soha nem szabad feladni – válaszolta Gárdos, utalva arra, hogy ez a regény egy posztholokauszt történet.
A 2015-ös londoni könyvvásár legjelentősebb könyve a Hajnali láz volt, amelyért a világ nagy kiadói hetekig versengtek. Jelen pillanatban 26-án vették meg a fordítási jogokat. – Ekkora sikert hazai kiadó még nem ért el magyar könyvvel a nemzetközi könyves piacokon – olvasható a sajtóanyagban, és az állítás nem túlzás.
A pénteki sajtótájékoztatón részt vett Daniel Kampa, a 234 éves német Hoffmann und Campe vezetője, aki a könyvvel kapcsolatban csodáról beszélt. Elmondta, hogy a londoni könyvvásáron, ahol általában minden standon más-más könyvről, regényekről, krimikről beszélnek az ügynökök, idén az egész forgatagban egyetlen könyvről esett szó, a Hajnali lázról. Nem csak beszéltek róla, hanem azonnal el is kezdték olvasni. A Hoffmann und Campe különleges, üres, fehér borítóval jelenteti meg a könyvet Németországban az ősszel. Az újdonságokról szóló katalógusban az első oldalon hirdetik.
A sajtótájékoztatón megjelent Köves Slomó rabbi is, aki kérdésünkre elmondta, nem csak azért jött el, mert Gárdos Péter személyes jó barátja, de a könyvet és a filmet is nagyon fontosnak tartja. A rabbi, aki a „maga eszközeivel” valamicskét segédkezett a film nemzetközi finanszírozásában, azért tartja a történetet fantasztikusnak és metafizikai szempontból is tanulságosnak, mert „arról tesz tanúbizonyságot, hogy a csodáért tenni kell, az soha sem magától jön el, hanem csak akkor, ha az ember igazán akarja és kikényszeríti.” Köves Slomó azt is elmondta, hogy személyesen a történet azon részén hatódott meg a leginkább, amikor a svéd rabbi sikeresen ráveszi az ifjú szerelmes párt, ne keresztelkedjenek ki, ne hagyják cserben meggyilkolt testvéreik emlékét.
Végül a teltházas rendezvényen a közönség kérdezhetett. Szilágyi János érdeklődésére Gárdos kijelentette, hogy a könyvet és a filmet egyformán a gyermekének tekinti, és bízik benne, hogy az utóbbinak hasonló sikere lesz.
ÓMD