4. gyertya: Két hanuka Bergen-Belsenben

Számtalan olyan hanukai történetet ismerünk, mely arról szól, hogy a micvák iránt a végletekig elkötelezett zsidók hogyan gyújtottak meg egy-egy kis lángot a holokauszt poklában, a legszörnyűségesebb körülmények között, és milyen csodák történtek ezen alkalmakkor. Kettőt mutatunk most be ezek közül, mindkettő a bergen-belseni koncentrációs táborból származik. Az első történet főhőse a hírneves bluzsovi rebbe, Jiszráel Sapira rabbi, a második főszereplője pedig egy névtelen hős, akit mindenki Élijáhunak, Illés prófétának nevezett megingathatatlan hite miatt.

A bluzsovi rebbének sikerült megszerveznie, hogy hászidjai körében titokban fellobbanthasson egy kis lángot hanuka első napján. A hagyományoknak megfelelően elmondta a gyertyára és a csodákra mondott áldást, majd, ahogyan az ünnep első napján szokásos, elmondta a harmadik áldást, mely arról szól, hogy köszönetet mondunk az Örökkévalónak, hogy megtartott minket, és engedte, hogy megérjük ezt a napot. Ahogy az áldások elhangzottak, valaki halkan kérdőre vonta a rebbét: „Rabbi, még itt, ezen a borzalmas helyen is meggyújtotta a gyertyát és elmondta a gyertya és a csodák áldását. Rendben. Nehezen, de megértem. De milyen alapon mondta el a harmadik, a sehechejánu áldást? Hogyan mondhat köszönetet Istennek azért, hogy életben tartott minket, és megengedte, hogy megérjük ezt a napot, amikor a szemünk láttára ezrek és ezrek halnak meg nap mint nap?”

A rebbe néhány pillanatig elgondolkozva és komolyan nézett a kérdező szemébe, végül halkan válaszolt: „Én is feltettem magamnak ezt a kérdést” – felelte. – „Kerestem a választ és meg is találtam. Amikor elmondtam az áldást, láttam, hogy nagy tömeg gyűlt össze, hogy életét kockáztatva egy pillantást vethessen a lángokra. Az a tény, hogy Istennek ilyen népe van, melynek tagjai hajlandóak az életüket adni a lángokért, alátámasztja, hogy jogosan mondjuk el a sehechejánu áldást.” A bluzsovi rebbe nem a borzalmakat nézte, éppen ellenkezőleg, azokra a zsidókra tekintett, akik életben voltak, és az ő életüket áldotta meg.

A másik történet főszereplője, mint mondtuk, az Élijáhunak hívott férfi volt. Nem tudjuk,mi volt az igazi neve, nevezzük hát őt mi is így. A blokkok kegyetlen vezetői számára rendkívüli szórakozást jelentett, ha a megtört testű és lelkű rabokon nevethettek. A kemény, 16 órás munka után a rabok száraz kenyeret, piszkos, vizes levest és egy falat, növényi zsiradékból készült margarint kaptak enni. A margarint egy hatalmas tartályból osztották, és amikor elfogyott, a tisztek megengedték, hogy a kiéheztetett emberek belemásszanak a tartályba, és kinyalogassák az oldalára tapadt margarint. Ez a látvány hihetetlen megelégedést váltott ki a tisztekből és az őrökből.

Élijáhu, aki nem fázott és nem éhezett, nem szenvedett és nem gyötrődött kevésbé, mint a többiek, soha nem vett részt ebben a színjátékban. A társai tisztelték őt ezért, és felnéztek rá, amiért ellen tudott állni a kísértésnek. Egy este azonban hihetetlen dolog történt! Élijáhu szemmel láthatóan megbolondult, hatalmas erővel vetette bele magát a tartályba, hempergett benne, és minden erejével azon volt, hogy minél inkább bevonja őt a zsíros maradék. Az ügyeletes tiszt sátáni kacajjal nyugtázta, hogy Élijáhu is csatlakozott a szerencsétlenekhez, akik szörnyű szórakozását szolgáltatták estéről estére. A legutolsó zsidó is megtört!

Később, miután mindenki bevonult a barakkjába, és az őrök is otthagyták a rabokat, Élijáhu levette az ingét, és darabokra tépkedte. A többiek tágra nyílt szemmel nézték. Semmi kétség, társuk teljesen elveszítette az eszét. Nézegette az inget, és hol innen, hol onnan tépett ki a egy-egy darabot. Szemében szokatlan tűz lobogott, majd megszólalt: „Tudjátok-e, testvéreim, milyen nap van ma? Hanuka első napja!” Élijáhu nem bolondult meg. Azért hempergett bele a zsíros tartályba, hogy az ingének néhány szálát átitathassa a margarin, és legyen mivel hanukai mécsest gyújtania azon az éjszakán! Hamarosan többen is csatlakoztak hozzá, és közösen gyújtották meg, könnyek között hanuka első lángját Bergen-Belsenben.

zsido.com