Van, aki szerint bántó, mások szerint egyszerűen bizarr, egyesek antiszemitizmust látnak benne, mások pedig egy letűnt kor utáni nosztalgiát – a szerencsehozónak tartott, sztereotip zsidó-ábrázolásokat az 1960-as évek óta árusítják.
Ha az ember Varsó, vagy Krakkó piacait, vagy csecsebecsés boltjait látogatja, szinte bizonyosan belebotlik egy pénzt számoló ortodox zsidó férfit ábrázoló festménybe, vagy figurába. A szokás fél évszázada közvetlenül azt követően alakult ki, hogy a zsidók utolsó nagy hulláma elhagyta Lengyelországot, melynek zsidó lakossága a holokauszt előtt 3,3 millió fő volt, mára azonban összesen húszezerre apadt.
A kritikusok úgy vélik, hogy nem más ez, mint az évszázados antiszemita előítéletek megnyilvánulása egy olyan országban, melynek társadalma és kormánya egyaránt küzd az egykor virágzó lengyelországi zsidó közösség tragikus történelmének hagyatékával. A „Szerencsés zsidó” képek „mélyen a negatív sztereotípiákban gyökereznek”- mondta Rafal Pankowski, a varsói Soha Többé nevű, rasszizmus-ellenes szervezet alapítója egy korábbi nyilatkozatában. Pankowski közbenjárása segített ahhoz, hogy a „Szerencsés zsidó”-figurák végül lekerüljenek a lengyel parlament ajándékboltjának polcairól.
Mások azonban, mint például a lengyelek és zsidók közti párbeszédet propagáló és támogató, Mélységből elnevezésű csoport alapítója, Jonny Daniels nem sokat foglalkozik a jelenséggel, és a „nosztalgia érzéketlen, ámde teljességgel ártalmatlan kifejeződésének” tekinti.
És vannak olyanok is, akiket lenyűgöz a jelenség, és ezért képesek túllépni a zsidók és a pénz elválaszthatatlanságának fogalomkörén. Vegyük például Michael Rubenfeldet, azt a kanadai zsidó színészt és producert, aki 2014-ben költözött Lengyelországba és egy évvel később feleségül vett egy krakkói zsidó nőt. A férfi, színészi alakítás keretében, hónapok óta árulja a saját magát pénzszámoló ortodox zsidóként ábrázoló festményeket. „Ezek a Szerencsés zsidók politikailag annyira inkorrektek és abszurdak, hogy hasonlóképpen politikailag inkorrekt örömmel megtöltött választ váltanak ki belőlem”- mondta a 39 éves Rubenfeld.
Azt reméli, tette hozzá, hogy képes lesz „belülről lerombolni az antiszemita képzeteket, a humor segítségével, illetve felkelteni a lengyelek tudatosságát a Szerencsés zsidó ikonográfiájában megbúvó antiszemitizmussal kapcsolatban, ugyanakkor arra kényszerítve a zsidókat, hogy megkérdőjelezzék saját lengyelellenes sztereotípiáikat”. Ennek érdekében a gesztenyebarna szakállal felszerelkezett Rubenfeld, a Hegedűs a háztetőn filmből ismert ruházatban ül a bódéjában, melynek alján ott díszeleg a „Szerencsés zsidó” felirat, és így, performance-jelleggel árulja Szerencsés zsidó-önarcképeit. A festmények Rubenfeld saját honlapján is megvásárolhatók.
A színész feleségével, Magda Rubenfeld Koralewskával közösen mintegy negyven képet adott el az elmúlt fél évben. A festmények ára 5 és 13 dollár között mozog, és helyiek, valamint turisták egyaránt veszik. Rubenfeld szerint a kritikusok nem értik „a zsidó szatíra és önirónia mélyre nyúló hagyományát.” Emellett szerinte az is csökkenti a sztereotípia erejét, ha a sztereotipizált csoport magára veszi a rájuk alkalmazott derogatív és sztereotip jelzőket, és belülről fogalmazza újra őket, megváltoztatva azok jelentését és csökkentve hatóerejüket.
Ezzel szemben Jonny Daniels felhívta a figyelmet arra, milyen népszerű ma ez az ábrázolás Lengyelországban. „Elcsodálkoznának, ha tudnák, mennyi tanult ember – ügyvédek, újságírók, közszolgálati személyiségek – tart ezekből a figurákból és képekből otthon.” Olyan népszerűek, hogy nászajándékba, lakásdísznek is veszik őket. Egyes háztartásokban péntekenként fejre állítják a képeket és a szobrokat, bízva abban, hogy a zsidó által számolt pénz majd az ő asztalukra hullik. Ugyanakkor Daniels hisz abban, hogy a figurák inkább a zsidók utáni vágyódásból, semmint a velük szemben érzett gyűlöletből fakadnak. Ugyanez a vágyódás hajtja a lengyeleket, hogy ál-zsidó esküvőkön vegyenek részt, zsidó zenei fesztiválokat rendezzenek, és nemzeti graffiti-kampányt rendezzenek, melynek a „Hiányzol, zsidó” címet adták. Hasonlóan a spanyolok és a portugálok attitűdjéhez, a kis figurák a kapcsolat újra-felvételének reményéről, nem pedig a zsidók kigúnyolásáról szól Daniels szerint.
Daniels nemrégiben modellt állt az egyik legnagyobb lengyel napilap borítóképéhez: kipával a fején, pénzt számolva mosolyog csibészesen a kamerába. A fotóhoz tartozó cikkben a férfi felszólítja az újság több százezer olvasóját, hogy keretezzék be a portrét, és szerencsehozó képként akasszák fel a falra. „Az volt a célom azzal, hogy én lettem a szerencsés és sármos zsidó, hogy megmutassam az olvasóknak, mennyire abszurdnak tűnik kívülről [a szokás], és az, hogy esetleg elgondolkoztassam őket.”
zsido.com
Forrás: TOI