Az európai és amerikai véleményformálók alig leplezett csalódottsággal fogadták a Likud választási győzelmét, Netanjahu várható újrázását. A legtöbb elemző tanácstalan, nem tudják mire vélni az izraeli választók döntését.
A leginkább, úgy tűnik, a The Washington Post elemzője értette meg igazán, hogy a külpolitikai alapkérdésekben egyre egységesebb az izraeli közvélemény. Jennifer Rubin egyetértően idézi az Israel Project civil szervezet vezetőjét, Josh Blockot, aki szerint az izraeliek az ország hagyományos balközép és jobbközép pillérei köré gyülekeztek, nem mentek el a szélsőségek irányába. A Fehér Ház és „Izrael-ellenes csatlósai” ellenére az izraeliek számára Netanjahu a konszenzust képviseli Irán és a palesztinokkal való béketárgyalások ügyében, márpedig most „se folyamat, se béke” nincs kilátásban. A kérdés az volt, hogy maradjon-e érdekeinek leghatározottabb képviselője hatalmon, vagy válasszon egy másik figurát, akinek hasonlóak a céljai, de talán jobban szót értene Obamával. „Talán a legfrissebb események arra emlékeztették az izraelieket, akik túlnyomórészt nem bíznak Obamában, hogy jobb egy erős hang, mint egy előzékeny.” Az izraeliek sokat vitatkoztak a belpolitikai kérdéseken, de amikor dönteni kellett, komolyan vették a külpolitikai fenyegetettséget – írja a balközép lap konzervatív kommentátora.
„A pánik győzelme” – ezt a címet adta a balliberális Spiegel Online kommentárjának, amelyben a szerző, Nicola Abé megállapítja: Netanjahu mindenkinek megmutatta, az előrejelzések dacára sikerre vitte pártját (a Likud 30, a balközép Cionista Tábor 24 mandátumot szerzett a 120 fős Kneszetben), de a győzelemnek ára van: a kormányfő nemzetközi elszigeteltségbe viszi országát. Győzelme a félelem győzelme, írja a német lap szerzője, hiszen kampánya a „félelmi politikára” alapult, arra, hogy az egzisztenciális félelem hangsúlyozásakor a választó elfelejt más, megoldatlan problémákat, korábbi hibákat. Ráadásul az izraeli arabokkal szemben rasszista megjegyzést is megengedett magának, állítja a Spiegel, hiszen „hordáknak” nevezte a nagy tömegben szavazó arab választókat. Az a kijelentése pedig, hogy megválasztása esetén nem lesz palesztin állam, konfliktust gerjeszt a nemzetközi közösséggel.
Egészen hasonlóan látja a helyzetet a német konzervatív-liberális napilap, a Die Welt online kiadása. Clemens Wergin szerint is külpolitikai izoláció várhat Izraelre, egy nagykoalíció azonban belső stabilitást hozhatna, és kiegyensúlyozhatná a miniszterelnök keményvonalas imázsát. A kommentár szerzője úgy látja, miközben a balliberális tábor a középosztály megélhetési nehézségeit, a drágaságot, a lakáshelyzetet helyezte a kampány középpontjába, addig a Likud a „legrosszabb ösztönökre apellált”, a külső, főleg Irán általi fenyegetettséggel kampányolt (a Spiegel és a Welt szerzője is érzékelteti, hogy ezt egyfajta irreális, mondvacsinált veszélynek tartja). Az eredmény nagy csapás a baloldalra, amely azt hitte, profitálhat a Netanjahuval szembeni elégedetlenségből – írja Wergin.
A The New York Times szerkesztőségi cikkben kritizálja (nevezi gyávának és rasszistának) Netanjahut. Az elmúlt hat évben agresszívan folytatta telepek építését vitatott területeken, amely telepeket a világ többsége illegálisnak tartja, és soha nem köteleződött el komolyan tárgyalások mellett – írja a lap, amely szerint mindezzel arról győzte meg az embereket, hogy nem akar béke megállapodást. Legújabb nyilatkozata a palesztin állam elutasításáról megnehezíti számára, hogy helyreállítsa az Obama elnökkel megromlott kapcsolatait, holott az elnök a lap szerint sokat invesztált a kétállami megoldásba – írja a patinás napilap, nem spórolva az indulatos, negatív jelzőkkel Netanjahuval kapcsolatban.
Netanjahu óriási, előre nem látott győzelmet aratott, és két választása van: vagy nemzeti egységkormányt hoz létre a Herzog-táborral, vagy újra a kisebb jobbos és vallásos pártokkal formál koalíciót – állapítja meg a konzervatív National Review Online kolumnistája, szintén nagykoalíciót javasolva a győztesnek. Mario Loyola ezt Izrael szempontjából előnyösebbnek látná egy olyan időszakban, amikor számos történelmi kihívással kell majd szembenéznie a zsidó államnak. A növekvő iszlamista hullám és Irán nukleáris fenyegetése miatt Izrael veszélyes évek elé néz, és a felmérések szerint külpolitikai kérdésekben a többség egyáltalán nem megosztott: aggódnak Irán miatt, és bár szeretnének kétállami megállapodást, jelen körülmények között ezt még nem látják reálisnak. Egy nemzeti egységkormány a szerző szerint határozottabb izraeli külpolitikát tesz lehetővé.
Az izraeli elemzők azonban mindnek előtt elismerően szólnak a Likud teljesítményéről, és arra hívják fel a figyelmet, hogy egy „egység kormány” csak akkor hozhat stabilitást, ha annak résztvevői alapkérdésekben egyetértenek. Ájelet Sáked, a Bájt hájehudi képviselője a választások éjszakáján találóan rámutatott, stabilabb egy szűk többséggel rendelkező, de ideológiailag egységes jobboldali kormány, mint egy nagy többségű ideológiai keverék. Az amerikai elnök és Netanjahu romló viszonyát Izraelben egyre többen értékelik Obama „eredendően ellenséges” vagy a „közel-keletet nem ismerő” hozzáállásának, és kevésbé Netanjahu felelősségének.