A ruzsini rebbe, Jiszráel rabbi megadta a módját a meghallgatásoknak, amikor a környékbeli zsidók ügyes-bajos dolgaival foglalkozott. Ő ült középen, kétoldalt szeretett tanítványai és legközelebbi hívei. A kérdéssel vagy kéréssel érkezőket egyesével engedték be hozzá. A rebbe mindenkit figyelmesen és nagy érdeklődéssel meghallgatott, ha kellett, kérdéseket tett fel, és csak ezek után döntött, adott tanácsot vagy áldást. Egy alkalommal már jó ideje folyt a meghallgatások sora, amikor egyszerre két látogatót engedtek be a szobába. Az egyik egy bukovinai tóratudós volt, aki azért érkezett Jiszráel rabbihoz, hogy adjon ajánlást tóramagyarázatainak gyűjteményéhez. A másik látogatónak szintén könyv volt a kezében. Ez az ember éveket töltött könyve megírásával, és a lehető legcsodálatosabb történeteket gyűjtötte csokorba, melyek mind arról szóltak, hogy aki tiszta szívből imádkozik az Örökkévalóhoz, annak hogyan hallgatja meg Isten a kérését. Ez az ember is azt remélte, hogy a rebbe ajánlást ad a könyvéhez.

A rebbe először ezt a második embert kérte meg, hogy olvasson fel neki egy keveset a könyvéből. Ahogy az ember olvasott, a cádik átszellemülten hallgatta, láthatólag élvezettel merült el a történetekben. Mesét mese után hallgatott meg, majd, amikor látta, hogy a másik ember is nagyon szeretne már szót kapni, megkérte őt is, hogy olvasson fel egy részletet a tudós könyvéből. Néhány mondat elég volt ahhoz, hogy a rebbe lássa, kivételes képességű tudós csillogó értelemmel megírt könyvéről van szó, és megelégedéssel bólintott, jelezvén, hogy véget ért a felolvasás.

A két könyvíró aggódva függesztette tekintetét a ruzsini rebbére, várva, hogy melyikük művét hogyan ítéli meg. A cádik azonban percekig nem szólt egyetlen szót sem, csak ült, gondolataiba mélyedve. Egyszer csak felnézett, és beszélni kezdett. Lelkesedéssel dicsérte a zsidó történeteket, mivel azok, mint mondta, igen jó hatással vannak a hallgatójukra. Aki ilyen meséket hallgat, maga is kedvet kap az imádkozáshoz, és így közelebb kerül Istenhez – magyarázta mosolyogva a rebbe. Ezután a második emberhez fordult, és megdicsérte a tudóst, aki ilyen szépen kidolgozott munkát mutatott be neki. Miután befejezte a beszédet, cirkalmas betűkkel hosszú és részletes ajánlást írt a mesegyűjteményhez, hogy bárki, aki azt elolvasta, rögtön kedvet kapott, hogy az egészet egy ültő helyében elolvassa elejétől a végéig. A tóratudós, szerényebb, rövidebb ajánlást kapott.

A Homil városába való Reb Eizik, aki vendégként vett részt a meghallgatáson, csodálkozva figyelte az ese­ményeket. Lehetséges volna, hogy a ruzsini cádik jobban értékeli a mesemondást, mint a tóramagyarázatokat? Hát előbbre valók a történetek a tóratanulásnál? Vacsoránál igyekezett összeszedni a bátorságát, hogy a lehető legnagyobb tisztelettel megkérdezze a rebbét, miért is van ez így. Miért gondolja, hogy a történetek előrébb valók a tóratanulásnál? A rebbe azonban, ahogy az igazi cádikhoz illik, olvasott reb Eizik gondolataiban, és válaszolt a még fel sem tett kérdésre:

„Hogyan kezdőik a Tóra? Mesékkel. Elmeséli nekünk, hogyan teremtette Isten a világot és benne az embereket, az ősapák és az egyiptomi rabszolgaság történetét. Mielőtt a Tóra törvények és parancsolatok sorával ismertetne meg bennünket, csak mesél és mesél… Csak ezek után kezd a zsidó joggal foglalkozni, és beszél arról, hogy hogyan alkossák meg a zsidók a naptárjukat, és melyik legyen az első hónap, amelynek alapján az ünnepeket számolják. Miért nem innen kezdődik a Tóra? Mire való az a sok mese és történet ahelyett, hogy rögtön a fontos és komoly dolgokkal kezdenénk foglalkozni? Hát azért, mert az Örökkévaló először bemutatta gyermekeinek az erejét, és mikor a zsidó nép a történeteken keresztül megismerte az Istent és az Ő hatalmát, akkor kezd csak a törvényekről és parancsolatokról beszélni. Én sem tettem hát mást, csupán követtem az Örökkévaló példáját. Először Isten nagyságáról beszéljünk, a csodákról, melyeket ő tesz a gyermekeivel, és csak utána jöhet a tanulás. A történetek és mesék arról szólnak, hogy Isten a mai napig jelen van a világunkban, itt van mindannyiunk életében, és részt vesz a világ működésében. Nagyon fontos a tóramagyarázat, ám az Örökkévaló fénye a meséken át sugárzik igazi fénnyel az olvasókra!”

 

 

Megjelent: Egység Magazin 29. évfolyam 115. szám – 2019. február 3.

 

Megszakítás