Manhattan egyetlen szőlőskertje, a „Château Latif” egy 89 éves iraki zsidó férfi tulajdonában van – a szőlőtőkére családi borászat épült. Természetesen magyar szál is van a történetben.

Az iraki születésű Latif Jiji az egyedüli, aki Manhattanben szőlőt termeszt és bort készít. Kertjükben egyetlen, hatalmas szőlőtőke nő, mely a külső falakon felmászva elérte a tetőt is.

Jiji 1927-ben született az iraki kikötővárosban, Bászrában, a Tigris és az Eufrátesz torkolatánál. A szőlőtermesztés és a borkészítés mesterségét apjától tanulta, aki szintén saját udvarában termesztette a szőlőt. A bortermelés és –fogyasztás éles határvonalat húzott Irak zsidó és keresztény kisebbségei, illetve az alkoholt nem fogyasztó muszlim többség között. A város lakói ettől függetlenül békében éltek egymás mellett. Virágzott a zsidó élet, a városnak mintegy tíz zsinagógája és két zsidó iskolája volt.

Azonban 1941-ben, miután Irak egy rövid időre a náci Németországgal szövetkezett, a britek lerohanták az országot, és Bászárban mindennapossá váltak a zsidó lakónegyedeket érintő erőszakos cselekmények. A fárhud néven ismertté vált pogrom Bászrában „csupán” fosztogatások formájában öltött testet, Bagdadban azonban majdnem kétszáz zsidó életét követelte, több százan pedig megsérültek a támadásokban.

A Jiji család a város békésebb részén lakott, és otthonukat megnyitották a veszélyesebb területeken lakó rokonaik és barátaik számára. „Barátok és rokonok jöttek a házunkba; talán ötven embert fogadhattunk be. Átadtuk nekik az ágyunkat, én is és a testvéreim is. Emlékszem, hogy egy törölközővel a fejem alatt aludtam a padlón, az volt a párnám.” – emlékezett vissza a több mint hetven évvel ezelőtti eseményekre Latif Jiji. Fegyverek híján hosszú botokra erősítettek csavarokat, hogy szükség esetén legyen mivel megvédeniük magukat. „Fegyvereiket” végül nem kellett használniuk, az erőszakhullám elcsöndesedett, de a 2700 évre visszatekintő iraki zsidó jelenlét lefelé ívelő korszaka köszöntött az országban viszonylagos nyugalomban élő zsidókra, melynek eredményeként az iraki zsidó lakosság gyakorlatilag teljesen eltűnt.

A bor

Izrael megalapítása után Jiji az Egyesült Államokban folytatta tanulmányait; a következő évtized során családtagjai részben Amerikába, részben pedig Izraelbe menekültek. Néhány évvel találkozott későbbi feleségével, a magyar származású és magyar anyanyelvű Verával. Négy gyermekük született.

Az udvarukban növő szőlőtőke története 1977-re nyúlik vissza – ekkor rendezték el kertjüket, és ültettek el egy szőlővesszőt, mely hét évvel később már elegendő szőlőt – mintegy tíz kilónyit – adott ahhoz, hogy borkészítéssel is kísérletezhessenek. Ebből a mennyiségből kilenc üveg bor készült. Rekordjuk az az év volt, amikor 320 kg termést szedhettek le a tőről.

A „Château Latif” bor száraz, gyümölcsös ízű fehér bor, kereskedelmi forgalomban nem kapható, csupán a család és a barátok élvezhetik. A nevet Vera találta ki: szójáték a Château Lafite Rothschild borászat és a saját családnevük nyomán. Az elhelyezkedésén kívül Jijiék szőlőjének az is a különlegessége, hogy míg a hagyományos borászatokban sok kicsi tőkét nevelnek, addig náluk egyetlen tő terjeszkedik, és mintegy 30 négyzetméter területet borít be.

A szeptemberi betakarítás után Jiji saját eszközeivel készül a bor, 9-12 hónapba telik, mire ihatóvá válik. A borkészítés első lépései összehozzák a család apraját és nagyját. „Szokatlan időtöltés a szőlőszedés, de mindenki élvezi. Az idei a 33. évünk. Vannak olyanok, akik már harminc éve velünk vannak” – mondta Latif Jiji.

Forrás: Arutz7