Manhattan egyetlen szőlőskertje, a „Château Latif” egy 89 éves iraki zsidó férfi tulajdonában van – a szőlőtőkére családi borászat épült. Természetesen magyar szál is van a történetben.
Az iraki születésű Latif Jiji az egyedüli, aki Manhattanben szőlőt termeszt és bort készít. Kertjükben egyetlen, hatalmas szőlőtőke nő, mely a külső falakon felmászva elérte a tetőt is.
Jiji 1927-ben született az iraki kikötővárosban, Bászrában, a Tigris és az Eufrátesz torkolatánál. A szőlőtermesztés és a borkészítés mesterségét apjától tanulta, aki szintén saját udvarában termesztette a szőlőt. A bortermelés és –fogyasztás éles határvonalat húzott Irak zsidó és keresztény kisebbségei, illetve az alkoholt nem fogyasztó muszlim többség között. A város lakói ettől függetlenül békében éltek egymás mellett. Virágzott a zsidó élet, a városnak mintegy tíz zsinagógája és két zsidó iskolája volt.
Azonban 1941-ben, miután Irak egy rövid időre a náci Németországgal szövetkezett, a britek lerohanták az országot, és Bászárban mindennapossá váltak a zsidó lakónegyedeket érintő erőszakos cselekmények. A fárhud néven ismertté vált pogrom Bászrában „csupán” fosztogatások formájában öltött testet, Bagdadban azonban majdnem kétszáz zsidó életét követelte, több százan pedig megsérültek a támadásokban.
A Jiji család a város békésebb részén lakott, és otthonukat megnyitották a veszélyesebb területeken lakó rokonaik és barátaik számára. „Barátok és rokonok jöttek a házunkba; talán ötven embert fogadhattunk be. Átadtuk nekik az ágyunkat, én is és a testvéreim is. Emlékszem, hogy egy törölközővel a fejem alatt aludtam a padlón, az volt a párnám.” – emlékezett vissza a több mint hetven évvel ezelőtti eseményekre Latif Jiji. Fegyverek híján hosszú botokra erősítettek csavarokat, hogy szükség esetén legyen mivel megvédeniük magukat. „Fegyvereiket” végül nem kellett használniuk, az erőszakhullám elcsöndesedett, de a 2700 évre visszatekintő iraki zsidó jelenlét lefelé ívelő korszaka köszöntött az országban viszonylagos nyugalomban élő zsidókra, melynek eredményeként az iraki zsidó lakosság gyakorlatilag teljesen eltűnt.
Izrael megalapítása után Jiji az Egyesült Államokban folytatta tanulmányait; a következő évtized során családtagjai részben Amerikába, részben pedig Izraelbe menekültek. Néhány évvel találkozott későbbi feleségével, a magyar származású és magyar anyanyelvű Verával. Négy gyermekük született.
Az udvarukban növő szőlőtőke története 1977-re nyúlik vissza – ekkor rendezték el kertjüket, és ültettek el egy szőlővesszőt, mely hét évvel később már elegendő szőlőt – mintegy tíz kilónyit – adott ahhoz, hogy borkészítéssel is kísérletezhessenek. Ebből a mennyiségből kilenc üveg bor készült. Rekordjuk az az év volt, amikor 320 kg termést szedhettek le a tőről.
A „Château Latif” bor száraz, gyümölcsös ízű fehér bor, kereskedelmi forgalomban nem kapható, csupán a család és a barátok élvezhetik. A nevet Vera találta ki: szójáték a Château Lafite Rothschild borászat és a saját családnevük nyomán. Az elhelyezkedésén kívül Jijiék szőlőjének az is a különlegessége, hogy míg a hagyományos borászatokban sok kicsi tőkét nevelnek, addig náluk egyetlen tő terjeszkedik, és mintegy 30 négyzetméter területet borít be.
A szeptemberi betakarítás után Jiji saját eszközeivel készül a bor, 9-12 hónapba telik, mire ihatóvá válik. A borkészítés első lépései összehozzák a család apraját és nagyját. „Szokatlan időtöltés a szőlőszedés, de mindenki élvezi. Az idei a 33. évünk. Vannak olyanok, akik már harminc éve velünk vannak” – mondta Latif Jiji.
Forrás: Arutz7