A Holt-tenger haldoklik. Meg lehetne menteni, de megisszuk az orvosságát.
A Holt-tenger Izrael és Jordánia közt fekszik, a Föld legmélyebb szárazföldi pontján, több mint négyszáz méterrel a tenger szintje alatt. Nem olyan régen még hetven kilométer hosszan nyúlt el a szír-afrikai árok közepén. A környék sivatagos, évente talán egyszer-kétszer esik az eső. Mivel a Holt-tenger lefolyástalan, így a belevezető folyók vize csak párolgás útján távozik. Ennek következtében a vize tízszer sósabb mint a tengereké, azaz mintegy 300 gramm só van egy liter vízben.
Az utóbbi évtizedekben ez a természeti kincs egy hatalmas, az ember által előidézett katasztrófa áldozata lett. A Holttenger kiszárad és lassan eltűnik. A probléma hasonlít ahhoz, mint amikor valaki mindig többet költ a bankszámlájáról, mint amennyit betesz, aztán csodálkozik, hogy az egyenleg folyamatosan csökken.
60 éve megegyezés jött létre a Jordán-völgy vízkészletének hasznosításáról. Az ún. Johnston-terv szerint Jordánia 720, Izrael 400, Szíria 132, Libanon 35 millió köbméternyi vizet használhat fel évente.
Bár az 1956-os háború után az arab álláspont merevebbé vált, hallgatólagosan minden ország tartotta magát a tervhez. Ennek keretében Izrael hatalmas szivattyúállomást épített fel a Kineret partján. Az 1964-ben felavatott létesítmény az évente kiemelt 400 millió köbméter vizet az országos vízhálózatba juttatja el. A jordániaiak a Keleti Ghur (mostani nevén: I. Abdullah király) csatornát építették meg, melynek első szakasza 1961-ben készült el, és amelyet azóta többször is bővítettek. Ez a csatorna, mely a Jordánba ömlő Jarmuk folyó vizét használja, az öntözésen kívül a jordániai fővárost látja el évente mintegy 90 millió köbméter vízzel.
A hatalmas csatornaépítési projektek előtt ez a rengeteg víz mind a Holt-tengerbe jutott.
A Holt-tenger déli medencéjénél (mind az izraeli, mind a jordániai oldalon) vegyiművek találhatók, azaz só lepárlók és a hozzájuk tartozó üzemek. A kálisót, a magnéziumot és a brómot hatalmas lepárló medencékből nyerik ki. Becslések szerint a hiányzó víz mintegy 30 százalékáért ezek a vállalatok a felelősek.
Nem meglepő, hogy a hatvanas évek óta egyre gyorsuló ütemben csökken a vízszint – ma már évente közel egy méterrel. Az a hely, ahol egykor strand, tengerparti étterem volt, ma a tengertől akár több száz méter távolságra is lehet.
Ennél veszélyesebb következmény az ún. bolán (azaz víznyelő, beszakadó gödör) mely a Holt-tenger egyik sajátos jelensége. Amikor tömény, sós tenger borította a laza, hordalékos kőzetből álló talajt, akkor hatalmas, néhol harminc méter mély sóréteg keletkezett a föld alatt. A tenger visszavonulásával a talaj napvilágra került, a ritka esők vagy a közeli források hatására a sókristályok feloldódtak és a föld alatt óriási lyukak keletkeztek, melyeket esetleg csak vékony földréteg takar. Ezek aztán beomlanak óriási vizesgödröket, néhol valóságos kanyonokat alkotva. Ma már mintegy ötezer ilyen bolan található a Holt-tenger izraeli oldalán. A jordániai oldalon ez a jelenség ritkább, ott meredek, sziklás a part.
A rejtett gödrök nagy veszélyt jelentenek az arra járó gyalogosokra, járművekre, illetve épületekre, hiszen bármelyik pillanatban beszakadhatnak. Az utóbbi években többször keletkezett komoly kár: a Mineral és az Ein Gedi strandokat be kellett zárni, mert beszakadt a föld alattuk, az épületek az utak és a parkolók teljesen használhatatlanok lettek. A Holt tenger mentén elvezető 90-es számú főútvonalat is több szakaszon át kellett helyezni. A Holt-tenger partvonala az izraeli oldalon gyakorlatilag teljesen le van zárva, kerítés és táblák figyelmeztetnek a veszélyre. Fürödni csak a kijelölt, fizetős strandokon lehet.
A megoldás elvileg egyszerű lenne: a Holt-tengerbe több vizet kell engedni. Bár Izraelben a tengervíz sótlanítása adja már a vízfelhasználás húsz százalékát, egyelőre nem lehet lemondani a Kineret vizéről, a jordániai oldalon semmilyen alternatíva nem létezik. Egy nagyszabású elképzelés szerint a Vörös tenger felől, csatorna segítségével táplálnák a Holt-tengert. Az óriási költségen felül ennek a megoldásnak a környezetre való hatása sem tisztázott, így ennek a csatornának a felépítése nem várható a következő években.
Mindenki látogasson el gyorsan a Holt-tengerhez – addig, amíg még megvan.
Dan Diamant
Kép: Reuters