A varsói gettólázadás

Véget ért Peszách ünnepe. Eltelt a széder, a félünnepek, megültük a Messiás lakomáját, a Szeudát Mosiáchot, hirdetve a fizikai megszabadulásról való megemlékezés után a szellemi megszabadulásba vetett hitünket. Pár nappal az egyiptomi ki­vonulásra emlékező ünnep után egy modernkori emléknap következik: Niszán hó 17. (idén április 23.), a varsói gettólázadás kezdete.

1942 nyarán 300 ezer zsidót hurcoltak el a varsói gettóból Treblinkába. Ahogy a tömeges mészárlás híre visszajutott a gettó elzárt, betegségekkel és halállal terhes világába, a rabként fogvatartott zsidók között felütötte fejét a lázadás szelleme. A Mila utca 18 szám alatti központból szervezve földalatti mozgalom indult, és a néhány háztömbnyi területre zsúfolt zsidók tízezrei fellázadtak náci fogvatartóik ellen.

A felkelők 27 napig tartották magukat a német és lengyel katonákkal szemben, akiknek végül csak úgy sikerült leverni a lázadást, hogy felégették és a földdel tették egyenlővé a gettót. A varsói gettólázadás a Holokauszt történetének talán legheroikusabb eseménye volt – nem véletlen, hogy Izrael Állam holokauszt-emléknapja is ehhez a felkeléshez kapcsolódik.

Számos hősies történetet ismerünk a gettó és a gettólázadás kapcsán, ám talán kevesen ismerik az 1883-ban született Menachem Ziemba rabbi nevét, aki az egyik nagy támogatója volt a felkelésnek. Ziemba rabbi gér hászidok csoportjához tartozott, nagyapja nevelte fel. Bár sokáig nem működött rabbiként, végül beválasztották a varsói rabbinátusba és nagy hírnévre tett szert hálácha tudósként. Több tízezer oldalra rúgó életművének nagy része a gettóban a tűz martaléka lett. Sok más vezető rabbival együtt, Ziemba rabbi is jelen volt a későbbi lubavicsi rebbe, Menáchem Mendel Schneerson rabbi esküvőjén Varsóban. Később Ziemba rabbi személyes találkozót is kezdeményezett, me­lyen a két hatalmas tudású rab­bi hosszasan beszélgetett.

Ziemba rabbi a varsói gettóban sem veszítette el optimizmusát, és másokban is tartotta a lelket a megpróbáltatások ide­jén. Bár többször lett volna lehetősége kapcsolatait felhasználva elmenekülni, mégis a gettóban maradt. Földalatti is­kolákat szervezett a gettóbeli gye­rekeknek – lányoknak és fiúknak egyaránt – és Tórát tanított nekik.

Nagy támogatója volt a gettóban szerveződő lázadásnak – mind erkölcsileg mind anyagilag. Niszán hó 19-én, sábeszkor Ziemba rabbi házát felgyújtották a nácik, a menekülő rabbit pedig agyonlőtték. Gettóbeli sírjából 1958-ban Izraelbe szállították, és Jeruzsálemben helyezték örök nyugalomra.

A varsói gettó felkelői, akárcsak az Egyiptomból szabaduló rabszolgák ragaszkodtak a szabadságukhoz és a legsötétebb időben is készek voltak tenni önmagukért és közösségükért, és az Örökkévalóba vetett hittel álltak ellen a fizikai megsemmisítésnek.