A Karib-tengeren hánykolódó jeruzsálemi művész érdekében a jamaikai Chábád indított akciót.

A gyakorlott tengerjáró hírében álló nomád művész Martinique szigetéről tartott Kuba felé egy olasz utazóval, amikor hajójuk megrongálódott a jamaikai partoknál. Társa elhagyta a fedélzetet. Amit Mendel úgy döntött, hogy egyedül folytatja az utat a Dominikai Köztársaságba, onnan pedig Mexikóba. Ekkor azonban kitört a járvány és az olasz útitárs újra csatlakozott Mendelhez. A két hajós úgy döntött, hogy Kubában próbálnak vízumot szerezni, ám addigra a szigetország lezárta a határait. Ezután visszatértek Dominikába, de már ott is határzár fogadta őket és fegyverrel kényszerítették őket a távozásra. A következő céljuk a két napi hajózásra lévő Jamaika volt, de a kedvezőtlen időjárás miatt öt napba telt, mire elérték a szigetet, amely addigra már szintén nem engedte meg külföldiek belépését.

Mendel és társa ekkor fogták fel, hogy bizonytalan ideig egy rozzant hajón és vészesen fogyó tartalékokkal kell túlélniük a nyílt vízen.

„Csak rizsünk maradt és a kettőnk közötti viszony is igen feszültté vált. Egy idő után annyira rossz fizikai és mentális állapotba kerültem, hogy elúsztam egy kis szigetig. Ott vadon növő kókuszt, banánt és mangót találtam” – mesélte Mendel, aki a szigeten tutajt épített, amivel képes volt egy adag élelmiszert a hajóra juttatni.

A gyümölcs mellett hamarosan újabb ellátmányhoz jutottak, melyet Yaakov Raskin rabbi, a Jamaikán működő Chábád-központ vezetője küldött a számukra. Igaz, a járvány miatt a rabbi sem tudott hazajutni, ezért New Yorkból szervezte meg a bajba jutottak megsegítését egy Jamaikán élő izraeli család közreműködésével. A hajósok az élelmiszer mellett létfontosságú eszközöket és SIM-kártyákat is kaptak, hogy felvehessék a kapcsolatot a családtagjaikkal. A rabbi még maceszt is tudott a hajóra küldeni peszách beköszönte előtt.

„Amíg a hajón voltam, folyamatosan kapcsolatban voltam Raskin rabbival, aki étellel látott el, valamint az izraeli Külügyminisztérium képviselőivel is, akik beutazási vízumot próbáltak szerezni Jamaikába. Hat hétig voltam ebben a helyzetben a jamaikai határzár miatt” – emlékezett vissza Mendel.

A diplomáciai erőfeszítéseket végül siker koronázta. Danny Brian, a Dominikai Köztársaságba akkreditált izraeli nagykövet, aki az egész karibi térségért felelős és Ainsley Henriques, a jamaikai tiszteletbeli izraeli konzul közbenjárására Mendel megkapta az amerikai beutazó vízumot, hogy onnan repülhessen vissza Izraelbe. A vízum azonban Jamaikában volt, oda pedig lehetetlen volt belépni.

Egy idő után a jamaikai hatóságok ráálltak, hogy Mendel a szigetország területére lépjen, de csak annyi időre, ameddig átveszi az amerikai vízumot. Ezt követően vissza kellett térnie a hajóra. Vízuma tehát már volt, azonban nem tudta felhasználni, hiszen ismét a nyílt vízen hánykolódott.

„Olyan volt, mintha a Paradicsomban lettem volna bebörtönözve. Láttam magam előtt azt a gyönyörű szigetet, de nem juthattam el oda” – mondta Mendel. Eközben Raskin rabbi és Mendel családja már a legrosszabbtól tartott, mert a helyzet kezdett tarthatatlanná válni hajó fedélzetén.

A rabbi ekkorra már mindenkivel kapcsolatba lépett a világon, akitől segítséget remélhetett, továbbá – hászid szokás szerint -, levelet küldött a lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneersohn rabbi sírjához, a New York-i Queensbe.

Két órával ezt követően a rabbi hívást kapott egy ügyvéd ismerősétől. Sikerült elintézni, hogy Mendel Jamaikába léphessen, és felülhessen egy New Yorkba tartó repülőgépre. Amerikába érkezve végre személyesen is találkozhatott Raskin rabbi és Mendel, aki hamarosan folytathatta útját Izraelbe. A New Yorkban töltött 24 óra során Mendel ellátogatott a lubavicsi Rebbe sírjához, majd tfilint öltött és imával köszönte meg az Örökkévaló segítségét. Ezután felkerestek egy hivatásos szófert, akitől beszereztek egy pár tfilint Mendel számára. A költségeket a rabbi egyik barátja állta.

Hazatérve Mendel megosztotta gondolatait az átélt élmények kapcsán: „Sohase add fel. Még akkor sem, ha elképzelésed sincs, hogy mi fog történni, mindig bízz Istenben, és minden helyre jön. Bízz Istenben és bízz magadban is”.

Az ügy szerencsés lezárása után a Dominikában szolgáló izraeli nagykövet a következőt fűzte a történtekhez: „Akárhol is dolgoztam korábban, Peruban, Thaiföldön vagy bárhol máshol, sohasem fordult elő olyan, hogy segítséget kértem volna egy zsidó számára a helyi Chábád képviselettől és ne kaptam volna azonnali, szívből jövő és örömteli választ. Izrael egész népe büszke lehet rájuk!”.

zsido.com

Forrás: JPost