Ezekben a különleges napokban, amikor az egész életünket felfordította a koronavírusjárvány, megint tanúi lehetünk annak, hogy mennyire dinamikusan reagál a háláchá (zsidó jog) az adott kor kihívásaira. Sok különleges kérdés merült fel rövid idő alatt, amire egy-két oldalas rabbinikus válaszok láttak napvilágot. Peszách előtt, vagyis kevesebb mint egy hónappal a vírus világjárvánnyá fejlődése után, már több könyv is megjelent, melyekben a szerzők a járvánnyal kapcsolatos sájle kérdésekkel foglalkoznak.

Ami különleges ezekben a kérdésekben és válaszokban az az, hogy olyan problémák merültek fel, melyekkel soha nem foglalkozott a háláchá. Ezért is figyelemreméltó, hogy milyen hamar komplett irodalma lett a témának. Hat új könyv fekszik előttem a témával kapcsolatban (ezeket mind pdf formátumban küldik szét, amit aztán az olvasó kinyomtathat), amiket a háromnapos ünnep alatt áttanulmányoztam.

A hat könyvből kettő gyűjtemény, ami a korábbi járványok hálácháit gyűjti össze, míg a másik négy önálló, kifejezetten a mostani járvány kapcsán írt mű. Ezeket ismertetem röviden.

Az első a Máchon Jerusálájim kiadó gondozásában megjelen­te­tett gyűjtemény, mely a Neemnu möod címet viseli. A 290 oldalas mű első részében kronológiai sorrendben gyűjti össze az írásokat, egy 1327 évvel ezelőtti járványtól kezdve 1928-ig bezárólag. Ezután különböző rabbikkal kapcsolatos különleges történeteket mesél el, végül tematikusan dolgozza fel a rabbinikus irodalmat.

A második mű, a 142 oldalas Smirát hászofér Londonban jelent meg és a Chátám Szofér, Schreiber Mózes (1762–1839) pozsonyi rabbinak az 1831-32-es járvánnyal kapcsolatos beszédeit és írásait gyűjti össze, valamint ismerteti az általa szerkesztett imákat.

A következő négy könyv szerzője közül kettő magyar származású.

Az első, legtekintélyesebb mű a Piszké Corona című, melynek szerzője Cvi Hershel Schachter rabbi (szül. 1941), a Yesivah University ros jesivája (vezetője). Az 51 oldalas műben a hatalmas tudásáról közismert Schach­ter rabbi 49 témát tárgyal tömör, rövid hivatkozásokkal és érvelésekkel tűzdelt válaszaiban, melyekhez rövid angol fordítást fűznek. Az egyik kérdés például azt tárgyalja, hogy lehet névadót tartani egy kislánynak, ha nincs minjen és tóraolvasás. Mint írja (16. oldal), ilyenkor a családon belül ki kell jelenteni, hogy mi a neve, amit használhatnak is. Amikor újra lesz tóraolvasás, akkor „hivatalosan” is megejtik a névadást, ez nem akadálya a név használatának.

A következő könyv szerzője a magyar származású jeruzsálemi Áser Weiss rabbi (szül. 1953). Minchát Áser címmel jelentette meg 91 oldalas könyvét, amelyben 31 témát tárgyal részletesen kifejtve, köztük pl. azt, hogyan lehet az előírt kétméteres távolságot tartva Tórát olvasni, amihez minimum két embernek kell a Tóránál állnia. Weiss rabbi válaszából (23. fejezet) kiderül, hogy a felhívott lépjen a Tórához, a felolvasó pedig távolodjon el két méterre, majd mikor elmondta az áldást, lépjen félre, hogy az olvasó visszaállhasson a helyére. Annak ellenére, hogy ezzel megfosztjuk a lehetőségtől, hogy teljesítse az előírást, hogy maga is halkan olvasva kövesse a Tóra szövegét, ebben az esetben elegendő, ha csak hallja. (A kérdés feltevésekor még szabad volt minjeneket szervezni.)

A harmadik mű címe Má­chác­ti vááni erpá, szerzője Joszéf Weizman, Givat Zeev jeruzsálemi szefárd rabbi. 54 oldalas, kisbetűkkel szedett műve rengeteg forrást idézve sok-sok témát tárgyal. Az egyik legizgalmasabb ezek közül arról szól (54. oldal), hogy joga van-e egy orvosnak visszautasítania egy koronavírussal fertőzött ember ellátását. A végső döntése az, hogy az orvosnak nincs joga elutasítania a kezelést, ám fontos, hogy nagyon óvatosan járjon el.

A Piszké háláchot böcél há­Corona című kiadványt Áv­ra­hám Jechiél Deutsch, Máálé Ádu­mim magyar származású rabbija jegyzi.  A 22 oldalas írás­ban a Chátám Szofér pozsonyi rabbi leszármazottja szintén foglalkozik az orvosok helyzetével. Az egyik kérdésben azt tárgyalja, kérhet-e kártérítést az orvos attól a pácienstől, aki a kezelés után tudta meg, hogy koronavírussal fertőződött, és emiatt az orvosának két hét karanténba kellett vonulnia. (Izraelben a járvány kezdete óta nagy erőkkel derítik fel a fertőzöttek kapcsolatait és küldik karanténba azokat, akik fertőzött emberrel érintkeztek.) A válasza szerint (20. oldal) erre nincs lehetősége, mivel a károkozás indirekten történt, amiért nem lehet felelősségre vonni senkit.

Ezzel a kis ismertetéssel azokat az önálló műveket mutatattam be, amelyek hozzám kerültek, ezeken kívül számos folyóiratban jelentek meg hosszabb írások a témában. Adja Isten, hogy mihamarabb múljon el a járvány és ezeket a könyveket csak kuriózumként olvassuk.

Oberlander Báruch