Izraeli régészek a jeruzsálemi Óvárosban végzett ásatás során bukkantak rá Chizkijáhu király pecsétjére. A felfedezés a bibliai történetek hitelességének újabb tárgyi bizonyítéka.
Az archeológusok a Templom-hegy déli lábánál dolgoztak, amikor történelmi felfedezést tettek. Ez volt az első alkalom, amikor egy júdeai vagy izraeli király pecsétjét az eredeti helyén taláták meg. A kutatást a Héber Egyetem Régészeti Intézete megbízásából a neves tudós, dr. Eilat Mazar vezette a Templom-hegy és Dávid városa közötti ún. Ofel területén. A felfedezett tárgy nem más, mint Chizkijáhu király pecsétnyomója. A Bibliában szereplő uralkodó a kettészakadt zsidó királyság déli részét, a Jeruzsálemet is magába foglaló Jehudát (Júdeát) irányította a polgári időszámítás szerinti 727 és 698 között.
A 9.7X8.6 mm-es ovális alakú minta egy 3 mm vastag, puha agyagpecsétben helyezkedik el. A minta körül jól látható a királyi pecsétgyűrű kör alakú lenyomata. Az óhéber betűkkel írt szöveg a következő: „Chizkijáhu (ben) Ácház, Jehuda királya (tulajdona)”. A felirat közepén egy szárnyas napábrázolás, illetve két, egyiptomi eredetű „Ank” jel látható, mely az életet szimbolizálta.
A pecsét nagy valószínűséggel egy összetekert papírusztekercset átkötő zsinórt zárt le. A zsinór lenyomata megfigyelhető a pecsét hátulján.
A leletet egy szemétkupacban találták a közelben elhelyezkedő egykori királyi palota egyik melléképületénél, mely élelmiszerraktárként funkcionált Chizkijáhu király uralkodása idején. A palotát még Slomó (Salamon) király építtette közel 3000 évvel ezelőtt, amikor a Dávid városát a Templom-heggyel összekötő Ofel negyedben alakított ki kormányzati központot és erődöt.
„Chizkijáhu király pecsétjei korábban már feltűntek a műkincspiacon, hol az itt látható szárnyas nappal, hol szkarabeusz bogár díszítéssel, de arra még nem volt példa, hogy régészeti ásatás során, annak eredeti helyszínéről kerüljön elő Júdea vagy Izrael valamelyik királyának saját pecsétje.” – mondta el dr. Eilat Mazar, a bibliai Jeruzsálem legnevesebb kutatója, akinek nevéhez számos rendkívüli jelentőségű felefedezés kapcsolódik.
A Biblia különböző könyvei (Királyok Könyve, Jesájáhu Könyve, Krónikák Könyve) igazságos és a Tórához hű uralkodóként jellemzik Chizkijáhut. A júdeiai királyt megemlítik a kortárs asszír uralkodó, II. Szárgon és fia, Szánhériv feljegyzései is.
Chizkijáhu erőskezű király volt, aki centralizálta államát. Bár az asszír birodalom vazallusa volt, mégis képes volt fenntartani Júdea függetlenségét, mely uralkodása alatt vallási, gazdasági és diplomáciai szempontból egyaránt virágkorát érte. A Biblia így jellemzi (2Királyok 18:5): „Senki sem volt hozzá hasonló Jehuda királyai között sem utána, sem az előtte lévők között.”
A pecsét díszeiből kiderül, hogy Chizkijáhu uralkodásának késői szakaszában készülhetett, mert eleinte még a hatalmat kifejező szkarabeusz bogár minta volt az elterjedtebb, s csak később tértek át az isteni uralmat jelképező szárnyas napra, mely igen elterjedt szimbólum volt az ókori Közel-Keleten.
A mintaváltással a király minden bizonnyal Istenbe vetett bizalmát és uralmának isteni legitimációját kívánta kifejezni. A Chizkijáhu által használt jelkép némileg eltér a térség egyéb uralkodói által használttól, mert nála a nap szárnyai lefelé mutatnak és végükön egy-egy Ank szimbólum helyezkedik el, mely az életet jelképezi. Ez utóbbi kiegészítés szintén azt az elképzelést támasztja alá, hogy a pecsét a király uralkodásának késői szakasza idején készült, mert a Biblia (2Királyok 20:1-8.) tanúsága szerint Chizkijáhu súlyos betegségből épült fel, amely után az élet szimbóluma különleges fontosságra tett szert számára.