Egy kőbe vésett felirat tanúskodik Dél-India legrégebbi zsinagógájának fennállásáról. Az írás stílusa alapján a XIII. századra datálható feliratra Periyapattinamban, egy kis, dél-indiai faluban találtak rá egy kőoszlopon. A kutatók szerint nemcsak az egykori zsinagóga létéről tanúskodik, hanem fényt vethet az egykor a környéken élő zsidók korai történelmére és kereskedelmi tevékenységére is – adja hírül az Arutz7. A dél-indiai Tamil Nadu állam Ramanathapuram kerületében felfedezett oszlop felirata megemlíti a környék „palli”-nak nevezett szent helyeit. Ezek közül egy a szír keresztény felekezethez tartozott, egy muszlim imahely volt, egy pedig, Suthapalli a zsidó közösség tulajdonában volt.

A helyszín Chennai városától nem messze található, itt a XV-XVI. században telepedtek le az inkvizíció elől menekülő spanyolországi zsidók. A most megtalált felirat több száz évvel korábban keletkezett, vagyis a zsidók jóval korábbi jelenlétét bizonyítja a térségben.

India rendkívül összetett és sokrétű zsidó lakosságának történelme az antikvitásig vezethető vissza. A helyi zsidó kereskedők tevékenységének legkorábbi írásos dokumentációja a IX-X. századból származik. Az indiai zsidók több nagy csoportra oszlanak, a kocsini zsidók a hagyomány szerint Slomó (Salamon) király idejében India partjainál hajótörést szenvedett zsidók leszármazottai. A Bnéj Menáse és a Bnéj Efrájim (Menáse, illetve Efrájim fiai) az elveszett tíz törzs leszármazottainak tartják magukat. Az úgynevezett bagdadi zsidók a XVIII-XIX. században érkeztek kereskedelmi tevékenységük kapcsán Indiában és a II. világháborúban a nácik elől menekülő európai zsidók egy része is ebben a hatalmas országban telepedett le.

Ha szeretne többet megtudni az indiai zsidókról, akkor érdemes elolvasnia korábbi írásainkat

Fotó: Wiki