Képregény formában dolgozta fel a MAZSÖK (Magyar Zsidó Örökség Közalapítvány) Szenes Hanna életét. A Kemény Ferenc Nemzetközi Kiadó által megjelentett kiadvány célja, hogy közelebb hozza a fiatalokhoz a cionizmus történetének legendás alakját.

 

Képregények a holokauszt-irodalomban

Képregényekre gondolva olyan művek jutnak eszünkbe, amelyek elsősorban gyerekeknek, legföljebb kamaszoknak szólnak, a valóság azonban az, hogy a 19. században elterjedté vált műfaj bőven kínál felnőtteknek szóló tartalmat is. Mégis nehezen tudjuk elképzelni, hogyan kapcsolódhat össze a II. világháború és holokauszt története a képregénnyel.

Hegedűs Anikó 2013-ban megjelent Szuperhősöktől az egerekig? Holokauszt-ábrázolások a képregényben című tanulmányában tekintette át a holokauszt-képregények II. világháború idejétől napjainkig ívelő történetét. „A legelső Holokauszt-képregény különlegessége, hogy 1942-ben egy koncentrációs táborban született. Gurs-ban Franciaország 1940-es német megszállását követően alakult koncentrációs tábor, ahol más franciaországi táborokhoz hasonlóan engedélyezett volt némi művészeti tevékenység.” Az itt készült és fennmaradt alkotások között szerepel Horst Rosenthal képregénye, a Mickey au Camp de Gurs. Rosenthalt, aki a művében elsősorban a „rendszert létrehozó rendelkezéseket és az ehhez szükséges papírmunkát mutatja be, amely rengeteg ember szenvedését képes volt elpalástolni”, Auschwitzban gyilkolták meg még abban az évben.

Egészen más az Egyesült Államokban született képregények narratívája. Ezek a háború alatt és után is az amerikai katonák hősiességére fókuszáltak: a zsidókat mentő szuperhősök és a velük szemben álló Hitler mint klasszikus szupergonosz jellemző ezekre a művekre. Ezek között még kevés, amelyikben történelmi hűségre törekedtek volna az alkotók, ám a ’70-es évekre kialakult egy elvárás az események megjelenítése kapcsán: „a Holokausztot az adott művészi forma lehetőségeihez mérten hűen, a komoly hangvételt és a halottak iránti tiszteletet szem előtt tartva kell megjeleníteni” – írja Hegedűs Anikó.

Amerika kapitány kiüti Hitlert

Ebben a korban született a legismertebb holokauszt-képregény, a Maus, melynek megalkotására Art Spiegelmant „idősödő apja múltjának megörökítése vezérelte”. Spiegelman Pulitzer-díjat kapott a kétrészes „graphic novel”-ért, mely elsőként „megmutatta a közönségnek, a képregény nem csak szuperhősökről szólhat. Komoly fogadtatásához biztosan hozzájárult a holokauszt-történet jelentősége, valamint a gyerekesnek tartott képregény-műfaj és a komoly téma közötti feszültségek kiaknázása.”

A 2000-es években – részben a Maus sikere nyomán – egyre több holokauszt-képregény készült. Ezek között találunk magyar vonatkozásút is: Miriam Katin 2006-os A We Are On Our Own (Magunkra vagyunk hagyva) című képregénye a szerző saját sorsát mutatja be, ahogy kétesztendős kislányként édesanyjával Budapestről elmenekülve vidéken bujkáltak.

 

Korrajz képregénykockákon

A most megjelent képregény Szenes Hanna életét gyerekkorától kezdve kíséri végig egészen tragikus haláláig. Az elbeszélést Szenes kínvallatása keretezi, 1944-ben született versének egy-egy sorával illusztrált képeken:

 

Egy – kettő – három…

nyolc a hossza.

Két lépéssel mérem a szélet,

Kérdőjelként lebeg az élet.

 

Egy – kettő – három…

tán egy hét is,

Vagy a hó vége még itt talál,

De fejem felett a halál.

 

Huszonhárom lennék

most júliusban.

Merész játékban számra tettem,

A kocka perdült. – Veszítettem.

 

Az elbeszélést különlegessé teszi, hogy az eseményeket részben a főhős naplóiból vett idézetek segítségével ismerjük meg. Ezek a szövegrészek tipográfiailag is elkülönülnek a szövegbuborékok párbeszédeitől és az elbeszélő részektől. Marksheid Ádám sokrétű illusztrációi és jól megfogalmazott szövege végigvezetik az olvasót a boldog gyerekkortól a tragikusan korán bekövetkező végig.

A képregény valódi korrajzot is ad: a ’20-as, ’30-as évek budapesti polgári zsidó élete és a dombóvári nyarak szépsége mellett a magyar zsidóság fölött gyülekező árnyakat éppúgy bemutatja, mint a Szentföldre, vagyis az ekkor brit fennhatóság alatt álló Palesztinába érkezők mindennapjait. A képregény sok II. világháborús témát feldolgozó művel ellentétben nem használ fekete-fehér képeket a borzalmak megjelenítésére, ugyanakkor végig nagyon tudatosan használja a színeket a különböző események hangulatának megjelenítésére.

A Pulitzer-díjas Maus

A kiadvány célja

A kiadó szándéka szerint Szenes Hanna születésének 100. évfordulójára kiadott képregény a fiatal generációhoz hozná közelebb a cionista hős történetét. Bár ajánlott életkor nincs feltüntetve a kemény kötetes kiadványon, a nagyobb felső tagozatosoknak, 7-8. osztálytól ajánlanánk. Hogy meglássuk, valóban eléri-e a célját, arra kértünk egy 14 éves, nyolcadikos lányt, hogy olvassa el és mondjon véleményt róla. „Nem szeretem a képregényeket, de ez tetszett. Jók a rajzok és ahogy meg van írva.” Noha kritikusunk ismerte Szenes életútját, még így is talált újdonságot a műben. – „Sokat megtudtam a korábbi életéről és arról, hogyan élt Izraelben. Erről eddig kevesebbet olvastam. Viszont hiányoltam, hogy a végén nem szerepelt, ahogy meghalt. Amikor be akarták kötni a szemét a kivégzéshez, nem engedte, úgy állt eléjük” – ez a jelenet talán azért nem került be a történetbe, mert a történészek nem fogadják el egységesen a hitelességét, ám a legenda erősen tartja magát.

A történelmi hitelesség azonban egy ponton mégis megbicsaklik azon olvasók számára, akik jól ismerik Szenes életútját. Bár az Izraelben élő szerző végig Hannaként hivatkozik rá, magyar polgári neve Anikó volt. Talán a két világ, Magyarország és Izrael, asszimiláció és nemzeti öntudat közötti váltást is jobban kiemelte volna a két név (Anikó és Hanna, esetleg Cháná) használata az egységes Hanna helyett.

Képregények a holokauszt-oktatásban

A holokauszt témájú képregények továbbra sem örvendenek általános elfogadottságnak, és ennek elsődleges oka magának a műfajnak a kérdéses megítélése, ahogy erre Hegedűs Anikó is kitér: „Tiszteletlenség vagy napjaink egyik új médiuma a Holokauszt ábrázolására – ez az alapja sok vitának. Csupán a kulcsszavak említéséből kitűnik, hogy a viták nem az egyes művekről, hanem a képregény műfajáról ítélkeznek. Ugyanis a képregény elfogadása, tekintve a műfajhoz erősen kötődő előítéleteket, továbbra sem problémamentes.”

Egyetértek azonban Hegedűssel, aki úgy véli, a műfaj alkalmas fajsúlyos témák feldolgozására is. „Képi és irodalmi eszköztára együttesen képes árnyalt, művészetileg kvalitásos, hiteles képet nyújtani a Holokausztról. […] Így tekinthetünk rá úgy is, mint új médiumra a Holokauszt ábrázolásában, amely képes megismertetni a történteket bárkivel, köztük fő olvasótáborával, a fiatalokkal. Ez a fiatalok számára ismerős, a sok kép által könnyen érthető és vonzó műfaj alkalmas lehet, hogy az iskolai Holokauszt-oktatásban is felhasználjuk.”

Markscheid képregénye egyértelműen jó ízléssel nyúl a témához és így remélhetőleg valóban eléri célját: ismertebbé teszi Szenes Hanna életútját szülőhazája fiataljai számára. Az olvasmány arra is lehetőséget ad, hogy olyan értékekről beszélgethessünk rajta keresztül a fiatalokkal, mint a hűség, a bátorság és az önfeláldozás zsidó eszménye, a meszirut nefes. Hiszen az alig 23 esztendős lány megmenekülhetett volna a haláltól, ha elárulja társait vagy éppen kegyelemért folyamodik. Ám ő sem meg nem tört, sem meg nem alázkodott: igazi zsidó hősnőként vállalta a halált és adta vissza lelkét az Örökkévalónak.

Emlékéből fakadjon áldás.

FORRÁS: ALOMGYAR.HU

Megjelent: Egység Magazin 32. évfolyam 149. szám – 2021. december 15.

 

Megszakítás