Megemlékezés Jákov Rabinowitz-Teumim rabbiról

Báruch dáján háEmet! A múlt héten elhunyt Ráv Jákov Rabinowitz-Teumim rabbiról osztunk meg néhány gondolatot, aki súlyos betegsége folytán élete utolsó tizenöt évében már csak a szemével tudott kommunikálni, mégis többet tett a Tóra tanulásért, mint a teljes életet élők közül sokan.

A jeruzsálemi rabbinak a szeme maradt az egyetlen testrésze, amely utolsóként még engedelmeskedett az agy parancsainak, s így aztán egy speciális számítógép, amely képes megfejteni a szem jelzéseit, a képernyőre vitte Rabinowitz-Teumim rabbi gondolatait. A monitoron lassan, fáradságos módon megjelentek a szavak, a Tóra friss szavai egy tudástól csillogó agyból. Az egy-egy szóból mondatok, majd a mondatokból bekezdések, azokból oldalak, azután egész fejezetek s végül valóságos könyvek születettek, melyeket a rabbi leleményes szemei diktáltak. Azok a szemek, amelyek korábban jóságos tekintettel párosultak a Tórát tanító ajkakhoz.

A Szentföld fővárosát, Jeruzsálemet megvilágító Tóra-tudósok csillogó sorából is kiragyogott egy gyöngyszem, Jákov Rabinowitz-Teumim rabbi, aki a múlt héten 77 éves korában visszatért Teremtőjéhez. Régi rabbidinsztia tagja, aki családját Mordecháj Jafféhez (cca. 1530–1612) vezeti vissza, az askenáz vallásos zsidó világ egyik meghatározó rabbijához, akit híres könyve után Levus vagy Báál háLevusim néven is szokás emlegetni. Miután családot alapított sok évig tanított a jeruzsálemi Kol Torá jesivá ketanában. Felismerte, hogy a Gemaráról kevés komolyabb munka született, ezért úgy döntött, hogy könyveket ír, amelyekben mélyreható elemzést adott a risonim és ácháronim, vagyis a korai és későbbi kommentátorok nézeteiről. Az évek során kilenc kötete jelent meg, melyek között találjuk Árje Léb háKohén Heller (cca. 1745–1812) Sev Semátátá című talmudi logikáról szóló könyvének magyarázatát is. Könyvei egyenként bizonyították azt a hatalmas erőfeszítést, mellyel a szerző a Gemárá megvilágítását célozta minden egyes porcikájával.

Ráv Jákov szépen ívelő karrierjének csúcsa váratlanul tört ketté. Mintegy tizenöt évvel ezelőtt egy alattomos betegség támadta meg a szervezetét, mely idővel az egész testét bénultságba taszította, s a szeme kivételével képtelenné vált más testrészeinek mozgatására. Ilyen esetben, a legtöbb ember teljesen összetörne és vigasztalanná válna, hogy ilyen kegyetlen sors érte őket, azonban Rabinowitz-Teumim rabbi nem hagyta magát az önsajnálatnak átadni, helyette még a korábbiaknál is nagyobb erőfeszítést tett és a speciális, szemkommunikációt detektáló számítógép segítségével folytatta az írást, így a csodával határos módon súlyos betegsége alatt is tudott publikálni.

Egyik könyvének előszavában megdöbbentő vallomást olvashatunk a szerzőtől. Ráv Jákov arról gondolkozott, illetve megpróbálta megfejteni, hogy miért szenvedett az Örökkévalótól ilyen sorsot, hiszen egészen fiatal korától fogva szorgalmasan tanulta a Tórát, és semmi mást, hiszen apja nem engedte neki, hogy világi dolgokkal is foglalkozzon. A rabbi arra a konklúzióra jutott, hogy valószínűleg azért kapta ezt a büntetést, mert a jesivában többször késve kezdte az óráját, s annak ellenére, hogy késésének a felkészülés és előkészületek voltak az okai, megérdemelte azt a büntetést, ezt a sorsot. Ezeket a sorokat olvasva, ha valakinek valóban ennyi hiányossága van, azt állíthatjuk, hogy jobban hasonlít az angyalokhoz, mint az emberekhez…

És úgy tűnik Ráv Jákov valóban megértette az Örökkévalót, pontosan tudta, hogy háSém mit szeretne tőle. Hét gyermeke mind a nyomdokaiba lépett, vannak akik szintén jesivában tanítanak, és olyanok is, akik a Tóráról írnak értekezéseket. Bár a rabbit a halálánál korábban elhagyta teste, a szemeivel mégis olyan dolgokra volt képes, melyekre sokan teljes erejükben is képtelenek lesznek egész hosszú életük során.

Ráv Jákov Rabinowitz-Teumim élete példa és örökség számunkra, hogy a Tórát minden lehetséges helyzetben képesek vagyunk és képesnek kell lennünk tanulni.

Emlékéből fakadjon áldás!

 

Cseh Viktor

 

Forrás: www.vinnews.com

 

  • Küldés emailben