Elérhető a Megélni, megvallani zsidóságról, történelemről és politikáról tartott konferencia videóanyaga.

Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség 2012. szeptember 11-12-én Megélni, megvallani címmel tudományos konferenciát és párbeszéd fórumot rendezett.

Betlen János, a konferencia moderátorának megnyitó beszéde

Martonyi János levele a konferencia résztvevőihez

Köves Slomó: A konferencia témája és a kognitív disszonancia

Nem csak arról beszélhetünk nyilvánvalóan, hogy ha megértünk valamit, akkor abból egy érzelem születhet, vagy kontrollálni tudjuk az értelmünk által érzelmeinket, hanem visszafelé is igaz ez. Az esetek többségében, amikor valamit megpróbálunk megérteni, akkor azt nagyon mélyen befolyásolja az, hogy eddig mi mindent értettünk meg, azt hogyan értettük meg, és még jobban befolyásolja az, hogy milyen érzelmeink vannak, és egyes dolgokhoz milyen a személyes kapcsolatunk.
 

Ungváry Krisztián: Kollektív társadalmi tapasztalatok

Az identitás vállalás szabadsága azt jelenti, mindenki maga döntse el, hogy saját magát minek vallja. Ezzel szemben viszont akár akarjuk, akár nem, a magyar társadalomnak egy nem jelentéktelen része egy információs kódot tart fenn a magyar társadalomnak egy nem jelentéktelen részéről. Az egymás nyilvántartására szolgáló kódok, kulturális kódok, létező fogalmak akkor is, ha ez adott esetben az identitás vállalás szabadságát, sérti, vagy sértheti. Természetesen a dolog addig legitim, ameddig ennek nincsenek jogi, gazdasági vagy más társadalmi következményei, amelyek az embereknek az életlehetőségeit bármilyen módon is érintik
 

Köves Slomó reakciója Ungváry Krisztián beszédére

A konferencia egyik résztvevőjének hozzászólása

Benkő Balázs: Miért használhatatlan toposz a múlt kibeszélése?

A narratíva közvetlenül nem cáfolható. Nem számolható fel, nem változtatható meg, mert metaforikusan szólva, újra meg újra tovább szövi önmagát. Izolálja és begyógyítja a rajta – tényállítások által – ütött sebeket. Olyan érvekkel és levezetésekkel, amelyek tele vannak a legalapvetőbb logikai és érvelési hibákkal. A narratívában a tényállítás puszta illusztráció.
 

Egy résztvevő kérdez Köves Slomótól

Benkő Balázs reakciója Ungváry beszédére

Egy résztvevő kérdez Ungváry Krisztiántól

Újabb résztvevői kérdés Ungváry Krisztiánhoz

Ormos, történész kérdése a narratíváról

Gerő András: Kommentárok és megfontolások egy diskurzushoz

Egy állami antiszemitizmustól áthatott korban a zsidó származás önmagában magyarázó erejű volt. Eszerint aki zsidónak született, az mindazt megtestesíti, amit az adott kifejezést használó negatívnak tart. A kommunizmust, a kapitalizmust, a szexualitást, a kapzsiságot, a nemzetietlenséget – lehet a negatívnak tartott minősítések sorát korlátlanul szaporítani, hiszen ez a zsidófogalom egyszerre parttalan és totális. A zsidó származás felemlegetése az antiszemita intellektuális hagyomány lehetséges továbbélésének nyelvi és fogalmi keretét jelenti. Tudományos megközelítésben azonban indokolt lehet a zsidó származás kiemelése.
 

Tatár György: A múlttal nem lehet szembenézni

A legbiztosabbnak ítélhető történeti tényt is a szöveget megalkotók hite formálta, és illesztette a helyére, nem a historikus emlékezet. És megfordítva: Izrael hite a szövegben megjelenő és magából hírt adó történeti tényekre támaszkodik. Az írás és a nép egymás alkotásai. Így válik a hagyományban aztán a szöveg identitása sérthetetlen szentséggé, amihez nem lehet hozzátenni, és amiből nem lehet elvenni. Az allegória szárnyas szavai körüllebeghetik, de nem szállhatnak le rá, még kevésbé verhetnek fészket a betűi közé.
 

Szántó T. Gábor: Miért rossz a zsidók hangulata?

A zsidók ma, a multikulturális társadalmak idején, történelmük során a legnagyobb szabadságot élvezik a diaszpórában. A vallás kevésbé szigorúan határozza meg a hétköznapi életet, de a modern zsidó identitás számos eleme összetartja a közösségbe tartozókat. A szolidaritás a közösség mellett, a vallásgyakorlás, a zsidó hagyomány, a filozófia, a zsidó nyelvek, a zsidó történelem, a zsidó irodalom, a zsidó társadalmi és szellemi lét megannyi aspektusának ismeretében gyökerezik, utóbbiak birtokában akár szekuláris identitásként is működhet.
 

Bányai László: Az identitások útvesztői, elválások és találkozások a magyar zsidó identitásban

Az asszimiláció, akárhogy is ragozzuk, egy identitás elhagyása egy másik kedvéért. Egy közösség elhagyása egy másik közösség kedvéért. Ez történhet fokozatosan, elemről elemre, de történhet egyetlen elhatározással is. Akárhogy történik, mindenképpen magában foglalja a cserbenhagyás, vagy erősebben fogalmazva az árulás elemét, és mint ilyen, morális rosszat tételez fel. Bár minden egyes zsidó egyén asszimilációja nem tételezi a zsidóság nemzetként, vallásként, vagy egyszerűen népként való eltűnését.
 

A zsidó identitásról

Résztvevői hozzászólás

Kovács András: A bal, a jobb és a zsidóság.

Berögzött és szociológiailag elég jól alátámasztható képlet, hogy a diaszpórában élő zsidóság nagyobb része baloldali pártokra szavaz, baloldali mozgalmakban vesz részt, ha pedig nem aktív a politikában, inkább errefelé hajlik. A jelenségre van egy közhelyszerű, mindenki által jól ismert magyarázat, hogy ez természetes, hiszen a zsidóság emancipációja a felvilágosodás következménye volt, és az antiszemitizmussal mindig a felvilágosodást következetesen képviselő politikai erők szálltak szembe Európában. Ezek a politikai erők voltak azok, amelyek a napirenden tartották az antiszemitizmus elleni harcot. Küzdöttek az univerzális emberi jogokért, azok érvényesüléséért, ami elemi érdeke a zsidóságnak, szemben a másik oldallal, ahol általában nacionalista, erősen nemzeti orientációjú pártok is megjelennek.
 

Szigetvári Viktor: Az identitás szabad és nyílt megélésének lehetősége a rendszerváltás után

Szerencsére szólásszabadság van, mindenki indíthat blogot amelyben ostobábbnál ostobább dolgokat, vagy esetleg remekebbnél remekebb dolgokat írhat. Kattintgatnak, kommentelnek viccesen, vagy kevésbé viccesen, aztán ki-ki bírja ennek a súlyát. Ami nagyobb probléma, szemben a szólásszabadság szerintem üdvös voltával, hogy persze vannak szólásszabadságot korlátozó tendenciák.
 

Turbucz Dávid: Horthy antiszemitizmusa

Kormányzóvá választását követően, az 1920-as években kapcsolatba került zsidó nagytőkésekkel, bankárokkal, értelmiségiekkel, együtt töltötte velük a szabad idejét, ráadásul ezt szívesen tette. Egy idő után ezeket a személyeket már nem is zsidónak, hanem saját magához hasonló, tisztességes, becsületes magyar embernek, hazafinak tekintette. Teleki Pál miniszterelnöknek 1940. október 14-én írt levelében úgy fogalmazott: „Én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem érintkeztem”. Ez az idézet is kiválóan jelzi, hogy Horthy antiszemitizmusa kétségbevonhatatlan tény, ezt ő maga ismeri el. A mondat második fele, miszerint sosem érintkezett zsidókkal, viszont csak úgy értelmezhető, hogy a vele kapcsolatban álló zsidókat, a jó zsidókat nem tekintette zsidónak.
 

Ormos Mária: Az esetek jó részében puszta véletlen, hogy ki hal meg, és ki lesz túlélő

Hogyan tudtak a zsidók zsidók maradni annyi vész és megpróbáltatás közepette? Ráadásul olyan körülmények között, hogy egy részük Afrikában, más részük Nyugat-Európában és nem kis részük valahol a Keleten kötött ki. Utóbb jutott belőlük Észak-Amerikába, és jó néhány olyan gyarmatra is, amelyet az európai hatalmak megszereztek. Nem volt államuk, nem volt országuk, közös tömbben élő nemzeti közösségük. Az sem igaz, hogy egyformán öltözködtek, vagy ugyanazt a nyelvet beszélték. Az idők során társadalmi különbségek keletkeztek, volt zsidó proletár, kispolgár, nagypolgár, vagyonos zsidó, és volt magasan képzett értelmiségi és művész.
 

 

Oberlander Baruch: Akkor mondhatjuk, hogy egy zsidó tette, ha azért tette, mert zsidó

Régi kérdés az, hogy Shakespeare miért írt ilyen kimondottan antiszemita jelenetet. Bár van egy rész, ahol Shylock emberi módon nyilatkozik, de mégis, ezzel együtt a szerepe nagyon negatív. Tudjuk, hogy Shakespeare valószínűleg életében zsidót nem látott, mert Angliában már 1290 óta nem voltak zsidók, kiűzték őket, és csak sok évvel később, Shakespeare halála után, 1656-ban térhettek vissza Angliába. Elképzelhető, hogy Shakespeare esetleg írt valamit, anélkül, hogy konkrétan elképzelte volna, hogy mit? Mire gondolhatott? Az tény, hogy az antiszemiták a Velencei kalmárt az évek során többször felhasználták annak bemutatására, hogy milyen a zsidó.
 

Kötetlen beszélgetés

 

Megszakítás