Tamara Frymer Londonban élt a II. világháború idején, a varsói gettóban maradt szeretteivel csak levelezőlapokon tudta tartani a kapcsolatot. Minden egyes mondat alapos cenzúrán esett át, a hadban álló országokba pedig nem is mehetett volna küldemény, de Frymer megtalálta a módját a rendszer kijátszásának.

A lány barátja lengyel diplomataként dolgozott Lisszabonban, Portugália pedig semleges országnak számított. Őt bízta meg azzal, hogy az általa küldött pénzből lássa el a gettóba zárt családját. Szülei és rokonai a lapokat Portugáliába küldték, onnan pedig Stefan Rogasinski küldte tovább diplomáciai küldeményben Tamarának. Miután Tamara Frymer elhunyt, az egész levelezés a Londonban élő Anita Prazmowska professzorhoz került, aki pedig a Varsói Zsidó Történeti Intézetnek adományozta.

A varsói gettó nem volt hermetikusan elzárva a külvilágtól kommunikációs szempontból, de nagyon szigorú volt a cenzúra – olvasható a haaretz.com cikkében. A 39 levelezőlapból álló ritka gyűjtemény fontos lenyomata ennek a világnak. Nagyon bensőséges, szívszorító szövegeket hordoznak. Tamara édesanyja Ester Lebenhaft az egyik lapon azt írja: „Megérintettem és megcsókoltam minden szót, amit leírtál”, és arról érdeklődik lányától: „Van már valaki, aki szeret és törődik veled?”, hozzátéve azt is: „Ne érezz bűntudatot. Már mindent megtettél, amit lehet”.

A leveleket kódolva kellett írniuk, hogy átverjék a náci cenzorokat. Tamara Frymernek csak a férje élte túl a holokausztot, akivel már korábban sem volt jó a kapcsolata, így a háború után elváltak.

Kép: haaretz.com

 

Megszakítás