Elul az önvizsgálat és megtérés hava, amelyben felkészülünk az őszi nagyünnepekre, amikor megpecsételtetik a következő évi sorsunk. A liadi Schnéur Zálmán rabbinak, az első lubavicsi rebbének népszerű parabolája szerint Elul havában a király – az Örökkévaló – királyi palotája helyett a mezőn jár, vagyis úgy közelíthető meg a zsidó nép, mint semmikor máskor.
A most kezdődő Elul hónap jelentősége a zsidó nép történelmének hajnalán alakult ki. A hónap első napján tért vissza Mózes a Színáj hegyre, miután a zsidó nép elhajlását, az aranyborjú imádását látva, összetörte az Örökkévaló parancsolatait tartalmazó kőtáblákat. Mózes újabb 40 napot töltött a hegyen, egészen Jom Kipurig, ami alatt bocsánatért könyörgött a zsidó nép számára és az Örökkévaló ekkor tanította meg őt az irgalom 13 módjára (2 Mózes 33:18-34:8). Innen ered, hogy Elul az irgalom és megbocsátás időszaka.
Az év utolsó hónapját a megtérés és megbocsátás egyszerre hatja át: miközben felülvizsgáljuk tetteinket, helyes, ha minden eddiginél többet imádkozunk, adakozunk és nagyobb hangsúlyt fektetünk a felebaráti szeretet megnyilvánulásaira. Igyekszünk jóvátenni hibáinkat, és bocsánatot kérni embertársainktól. Fontos szem előtt tartani, hogy sosem késő megtérni, ám embertársaink ellen elkövetett vétkeinkért csak ők maguk bocsáthatnak meg, az Örökkévaló csak az ellene elkövetett bűnökért adhat feloldozást.
Az ember két részből épül fel: test és lélek együttese alkot bennünket. A test, a fizikai megtestesülés önmagában se nem jó se nem rossz: egy lehetőség, amelyet a lelkünk inspirálta cselekedeteink emelhetnek magasabb szintre vagy zülleszthetnek el, ezek a cselekedetek határozzák meg, hogy a fizikai és spirituális részből felépülő ember milyenné válik. Az Örökkévaló, aki megadta nekünk a szabad választás jogát, azt is biztosította, hogy felülvizsgálhassuk döntéseinket, cselekedeteinket és megtérhessünk.
Végső soron, ha az Örökkévaló nem ismerne irgalmat, nem volna megbocsátó és nem fogadná örömmel a megtérést, az emberiség története Ádám és Éve bűne miatt még azelőtt befejeződött volna, hogy igazán elkezdődött.