A Szombat legutóbbi számában megjelent riport a budapesti Bét Chábádban folyó, szerteágazó zsidó szellemi tevékenységet mutatja be. Az alábbiakban néhány szemelvényt közlünk az érdekes cikkből.
Tizenöten üljük körül az asztalt. Mindenki előtt a Berésith, Mózes első könyve héberül és gyönyörű magyar fordításban: „Kezdetben teremtette Isten az eget és földet. A föld pedig puszta és üres volt, és sötétség a mélység színén is, és Isten szelleme lebegett a vizek színén. És mondta Isten: ‘Legyen világosság!’ és lett világosság…”
A fentiek a napokban hangzottak el a Chabad-Lubavits Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesületben, Boruch Oberlander rabbi és az érdeklődők, tanítványok között, akik egyetemisták, javakorabeli nők és férfiak. Néhány hónapja, első találkozásaik alkalmából még azt tudakolták, honnan is ered a lubavitsi rabbik tisztelete és a tanításaikból elterjedt chabad-chasszidizmus?
Boruch Oberlander rabbit kérdezgettem:
– Tudom, hogy egy hatalmas mozgalmat, még kevésbé egy ismeretekben dús szellemi áramlatot nehéz néhány mondatban meghatározni, mégis arra kérem, foglalja össze a chasszidizmus lényegét.
– Arra az alapelvre építve, hogy a Teremtő, a Tóra és a zsidóság egységet alkot, örülünk az életnek. Azt is mondhatom, hogy életet adunk az életnek, boldogsággal töltjük meg. A vallási előírások betartása számunkra természetes, s különös fontosságot tulajdonítunk a tfilin felrakásának, a péntek esti gyertyagyújtásnak, a szeretet gyakorlásának.
– Hogyan képezik a chasszid rabbikat?
– Mint a többit! A New York-i iskolája olyan, mint a többi jesiva. Én is hároméves koromban kezdtem ott tanulni. Ne gondolja, hogy ez valami zárt, koravéneket nevelő tanoda, inkább vidám óvoda, ahol a kicsinyek játszanak, tornáznak és ismerkednek a vallás előírásaival…
– Tudom, hogy a chasszidizmus terjed. Hol találjuk jelenleg közösségeit?
Oberlander rabbi gyönyörű könyvtárának kötetei közül kivesz egy vaskosat, benne számos kép a világ minden tájáról, a chasszidokról. Lapozgatva mondja:
– A teljesség igénye nélkül: Az USA 40 állama, Argentína, Ausztria, Belgium, Bolívia, Chile, Franciaország, Hollandia, Hongkong, Izrael, Jugoszlávia, Kolumbia, Marokkó, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Panama, Peru, Svájc, Törökország, Uruguay, Venezuela, az ötödik kontinens, tehát Ausztrália. Ebbe az albumba még nem lehetett beírni a Szovjetuniót, bár ott sohasem tudták felszámolni, és néhány éve ismét nyíltan működnek közösségeink.
– Amióta itt vagyok, a maihoz hasonló számban keresnek fel esténként, tanulunk, vitatkozunk. Pénteken együtt köszöntjük a sábesz megérkezését. Rendeztünk széderestét, legközelebb pedig a chanukát ünnepeljük együtt.
– Magyarul beszélgetünk. Honnan ismeri ezt a nyelvet?
– Nagyapám a Kazinczy utcai iskolában tanított. Édesapám a második világháború után került Amerikába, édesanyám makói születésű.
– Milyen tapasztalatokat szerzett az elmúlt másfél évben?
– Nagy öröm népem itteni ébredése részesének és segítőjének lenni. Többen jönnek nemcsak a vártnál, hanem helyiségünk befogadóképességénél is. Én szinte mindennap tanítok, feleségem pedig szerdánként, angol nyelven. Hozzá azok járnak, akik angol nyelvtudásukat is szeretnék fejleszteni. Boldogan közlöm, hogy rövidesen még egy kollégám érkezik, s akkor újabb csoportokat szervezünk.
Megjelent: Egység Magazin 1. évfolyam 3. szám – 2014. július 23.