Július első vasárnapján a II. Világháborúban elhurcolt és meggyilkolt zsidó mártírokra emlékeztek Keszthelyen. A koszorúzással egybekötött megemlékezést az EMIH taghitközsége, a Keszthelyi Zsidó Hitközség szervezte.

A rendezvényen mintegy száz ember vett részt zömében keszthelyi lakosok, de képviseltették magukat a környező hitközségek is. Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközséget Faith Asher képviselte, aki beszédet is mondott a megemlékezésen.

Beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy a Holokauszt nem Isten bűne, ahogyan azt sokan gondolják, hanem az emberi gyarlóság következménye, majd elmondta a „A vesszők és a botok vígasztalnak engem” kezdetű Dávid 23. zsoltárát. Végzetül hozzátette, hogy az Örökkévaló nem állít olyan próbatételt a zsidó nép elé, amellyel az ne tudna megbirkózni.

A megmelékezés végén a Keszthelyi Zsidó Hitközség elnöke, Goldshcmied István megmutatta Faith Ashernek az újonan berendezett Büchler-szobát, amely az 1994-ben visszakapott Weltner Mayer-házban kialakított Talmud tóra Központban kapott helyet. Az emlékszobában a tudós főrabbi használati tárgyai vannak kiállítva. 

Az első keszthelyi zsinagóga a korábbi kis imaház helyén 1780 körül épült, melyet a rabbilakással együtt 1812-ben vásárolt meg a hitközség. A közösség létszámának és anyagi erejének gyarapodása újabb zsinagóga felépítését tette szükségessé.

Az elsõ világháborút követõen Keszthelyen is megerõsödött az antiszemitizmus. Egyre több család költözött fel Budapestre, s a zsidó népesség rohamosan fogyni kezdett.

1944. április elsõ felében a Keszthelyi járás területén 855 nevet írtak össze, Keszthelyen 748-at, vidéken 107-et. A járás zsidóinak május 15-ig kellett a gettóba vonulni. A gettó lakói közül május folyamán 6 fõt, június 13-án a 18 és 48 éves férfiak közül 39 fõt munkaszolgálatra soroztak be, s Kõszegre vitték õket. Ezt követően a gettó lakóit június 20-án szállították Zalaegerszegre, ahol a város téglagyárába kerültek. Innen július 5-én deportálták õket Auschwitzba.

A keszthelyi zsidóságból a vészkorszak során 800-nál többen pusztultak el. A megmaradtak emléktáblákat helyeztek el a zsinagógában szeretteik emlékére, 1955-ben pedig fehér márványoszlopot állítottak a templom bejáratánál a mártírokra emlékezve. Ezt az 1970-es évek elején gránitobeliszkre cserélték fel, ahol évente július elsõ vasárnapján, a mártírok napján köveket, illetve koszorúkat helyeznek el (az emlékoszlopon 829 zsidó mártírról tesznek említést).

Megszakítás