Már csak ez hiányzott!
Rosszkor jött N.K. hetedik könyve. Önkényesen számozom hetediknek, mivel a 6. és 7., egyidőben jelent meg. Rosszul időzítve, mivel ezek az idők itthon nem éppen a morál és etika ideje. S mivel a könyv „ide” íródott, így kicsit leegyszerűsítve a képletet, kétféle hatása képzelhető el.
1. Akik eddig is eszerint éltek, azoknak – a vallás: parancsolatainak esetleges megszegése miatti lelkiismeretfurdalásuk most tovább növekszik, így a bűntudat tovább görbíti hátukat.
2. Akiknek a szótárából hiányzik e két szó, azokat továbbra sem fogja érdekelni.
De csak előre a szubjektivitás jegyében. Ezt a „hetediket” tartom a legjobbnak. Több az erénye, mint a hibája.
A hibák egy része a szerző anyanyelv-felejtéséből ered, más része a korrektor vétke. Aki itthon műveli a magyar nyelvet, az érti-érzi a különbséget; az asszimiláció a zsidóság pusztulásához vezet, illetve vezethet. A szerző rendszeresen mellőzi a feltételes mód használatát. Így ennek egy kicsit kinyilatkoztatás íze van…
Azt nem tartom hibának, hogy pl. ne tégy a vak elé akadályt parancsolatot szó szerint értelmezi (miután mégiscsak kezdők számára készült a könyv). De azért Bölcseink sem tartották annyira gonosznak az embert, hogy az gáncsot vessen egy szerencsétlen világtalannak. Ellenben úgy is értelmezik: hogy pl. a tudatlant ne gátold meg abban, ha tanuljon.
Most veszem észre, s ez a szerkesztésnek nem válik javára, hogy a könyv 17. oldalán fordul elő a vak elé gáncsot vetés tilalmának említése, a bővebb, fent hiányolt magyarázat pedig a 36. oldalon.
Külön érdeklődésre tarthatnak számot a családi témakörhőz kapcsolódó illem-szabályok. Családos férfitársaimnak bátran ajánlhatom, hogy gyermeküknek nyugodtan, sőt határozottan mutassák meg a vonatkozó fejezetet: „aki kíméli botját – gyűlöli a fiát.” (Példabeszédek 13:24.), viszont rejtse el a felesége elől, mert hogy a könyv annyi tiszteletet ír elő iránta, hogy csak na…
Komolyra fordítva a szót; téved aki azt hiszi, hogy a könyv előírások, parancsolatok gyűjteménye. Ellenben tele van jobbnál jobb sztorikkal, nem N.K. írta, hanem „csak” összegyűjtötte és lejegyezte mind azt, ami morális és etikus. (S ez sem kevés!)
Önkényesen kiemelnék egyetlen példát, visszaadandó a könyv nem mindennapi hangulatát:
A Cháféc Chájim egy rabbigyűlés e résztvevőivel alá akart íratni egy olyan nyilatkozatot, hogy a „rossz beszéd” (hazugság, pletyka, rágalom, stb.) vétkétől éppen úgy tartózkodni fognak, mint a disznóhús élvezetétől. A híres-neves reb Chájim Ozér mosolyogva jegyezte meg: attól tartok, hogy ezekhez a szóbeli vétkekhez annyira hozzá vagyunk szokva, hogy ha azokat összevetjük a sertéshús élvezetével, akkor ahelyett, hogy jobban ügyelnénk arra, hogy ne pletykálkodjunk, inkább semmibe vesszük a sertés tilalmát.
Naftali Kraus: Zsidó morál és etika. Budapest, 1998. 364 oldal.
Megjelent: Egység Magazin 9. évfolyam 37. szám – 2014. július 30.