A Talmud nemcsak az emberek, hanem a majmok cselekedeteit is vizsgálja: vajon attól, hogy valami fizikailag megtörténik, jogilag is érvényesnek számít?
Egy majom vizet önt, gyapjút fest, vagy éppen élelmiszert szállít. Ezek a szokatlan példák a talmudi bölcsek számára fontos jogi kérdéseket vetnek fel: mikor számít egy cselekedet érvényesnek, és mikor van szükség emberi szándékra vagy közreműködésre? Érdekes, néha bizarr történetek zsidókról és majmokról a Talmud lapjairól.
A majom a legkülönfélébb formákban jelenik meg
A Talmudban időnként felbukkan a má’ászé kof, vagyis a „majom cselekedete” kifejezés. Ez olyan fizikai cselekvést jelöl, amely megtörténik ugyan, de bizonyos jogi helyzetekben nem tekinthető érvényes tettnek, mert hiányzik belőle a megfelelő szándék vagy emberi közreműködés.
A bölcsek egyébként sem tartották ismeretlen állatnak a majmot. A Bává Kámá traktátus szerint szabad majmot tartani, a Nedárim pedig egy történetet is megőrzött, amelyben Ráv Gámdá négy zuzért kért valamit a tengerészektől, akik egy majmot hoztak neki a tengerentúlról.
A majom más összefüggésben is felbukkan a Talmudban: a Bává Bátrá traktátus (58. a) egy hasonlata szerint a világ összes nője olyan, mint a majom Sárához képest. A Beráchot traktátusban pedig a majom álombeli előjelként és egy különleges áldás kiváltójaként is szerepel.
Érvényes-e, ha a majom végzi el a feladatot?
Az Éruvin traktátus (31. b) egy érdekes példával szemlélteti a kérdést. Az éruv létrehozásához az érintettek élelmiszerét egy közös helyen kell elhelyezni. A Gemára szerint azonban hiába viszi oda a szükséges ételt egy betanított majom vagy elefánt, az éruv ettől még nem lesz érvényes. Ha viszont egy ember átveszi az ételt az állattól, és maga helyezi el a megfelelő helyen, a feltétel teljesülhet.
Vagyis a fizikai eredmény ugyanaz, a jogi megítélés mégis eltérő lehet.
Mi történik a Szentély kenyerével?
A má’ászé kof fogalma a Szentélyben bemutatott szolgálatok kapcsán is előkerül. A színkenyereket tömjént tartalmazó edényekkel együtt kellett elhelyezni. A Menáchot traktátus (100. a) azt vizsgálja, mi történik, ha a kenyerek idő előtt kerülnek a helyükre, és nem a megfelelő időben végzik el a hozzájuk kapcsolódó szertartást.
A Gemára egyik véleménye szerint a kenyereket ilyenkor el kell távolítani, majd a megfelelő időben visszahelyezni. Más bölcsek szerint erre nincs szükség, mert az idő előtt végrehajtott elhelyezés olyan, mintha egy majom végezte volna el: fizikailag megtörtént, de vallásjogi szempontból nem számít érvényes cselekedetnek.
Mi lesz, ha egy majom gyapjút fest?
A Bává Kámá traktátus (101. a) egy másik különös esetet is felvet. Mi történik, ha egy majom elveszi valakinek a gyapját, majd belemártja egy másik ember festékébe? Ha a gyapjú értékesebbé válik, követelhet-e kártérítést a festék tulajdonosa?
A kérdés arra irányul, hogy ki felelős a történtekért, ha a változást nem ember, hanem egy állat idézte elő. A majom ugyanis elvégezte a fizikai műveletet, de ebből nem következik automatikusan, hogy a jog ugyanúgy kezeli az esetet, mintha valaki szándékosan festette volna meg a gyapjút.
Megmoshatja-e a majom az ember kezét?
A Misnában (Jádaim 1:5.) még a kézmosás kapcsán is felveti a kérdést. A Misna egyik véleménye szerint a kézmosás akkor is érvényes lehet, ha egy majom önti a vizet az ember kezére, hiszen ehhez nem feltétlenül szükséges tudatos szándék.
Joszi rabbi azonban másként vélekedik: szerinte emberi közreműködésre is szükség van. A koách gávrá, vagyis az emberi erő elve alapján tehát nem elegendő, hogy a víz egyszerűen a kézre kerüljön.
A különböző esetekből jól látszik, hogy a Talmud nem minden cselekedetnél követeli meg ugyanazokat a feltételeket. Van, amikor a szándék hiánya döntő, máskor az emberi közreműködés a lényeg.
A majom példája így egy alapvető jogi kérdést világít meg: nem minden fizikai cselekvés számít automatikusan jogilag érvényes tettnek.
A borítókép illusztráció. Fotó: JACK GUEZ / AFP.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.