Volt idő, amikor a Szentföldön élő zsidók körében Libanon tengerparti városai és hegyvidéke a legkedveltebb turisztikai célpontok közé tartozott.
A közel-keleti térséget felosztó Sykes-Picot egyezmény Nagy-Britannia fennhatósága alá helyezte a mai Izrael és Jordánia területét, valamint Irakot, Franciaországnak pedig Szíria és Libanon jutott. A két nagyhatalom baráti viszonyt tartott fent egymással, az országokat vasútvonal kötötte össze, mely még a török uralom idején épült, így nem volt akadálya az emberek és az áruk szabad áramlásának az országhatárokon keresztül.
A szentföldi zsidó kereskedők gyakran utaztak Jeruzsálemből Damaszkuszba, Aleppóba és Bejrútba és virágzásnak indult a turizmus is. Libanon volt az egyik legvonzóbb desztináció pezsgő nagyvárosaival, Baalbek romjaival és hófödte hegycsúcsaival. A héber nyelvű sajtóban egymást érték a libanoni vakációt kínáló hirdetések, melyek kiemelték a nagyszerű szállodákat, a hűvösebb, már-már európai klímát, a cédrusfák látványát, Bejrút közelségét és a kiemelkedő ellátásért felszámolt kedvező árakat.
A zsidó turisták különösen a síelési lehetőségeket tartották nagyra, mert téli sportokra Izraelben nem igazán volt mód. A túraszervezők még síoktatókat is hoztak Európából a libanoni hegyekbe.
A turisták utazásuk előtt válogathattak a közlekedési eszközök között. Vonattal akár Jeruzsálemből is, hajóval és taxival Haifából, autóbusszal pedig Tel-Avivból indulhattak Libanonba.
A múlt század harmincas éveire már olyan népszerűvé vált a zsidó utazók között Libanon, hogy egyre több szállodában lehetett kóser étkezést igénybe venni. Az utazási kedvet az egyre erőszakosabbakká váló szentföldi arab pogromok sem törték le, az 1936 és 1939 közötti arab felkelés idejében is szép számmal utaztak zsidók Libanonba, de a hanyatlás elkerülhetetlen volt. A helyzet romlásával több bejrúti szálloda tönkrement. A libanoni élményt helyben próbálták pótolni, például a határ közelében fekvő Metulában „Libanon hava” néven nyílt szálloda, hogy odacsábítsa a kockázatossá vált vakációról lemondó zsidókat.
Ezzel együtt néhány cég még a második világháború elején is szervezett utakat az északi szomszédhoz, egészen Libanon német megszállásáig. 1943-ban, az ország felszabadulásakor még újraindult a turizmus, ha csak korlátozott mértékben is, ám 1948-ban, Izrael Állam kikiáltása és a függetlenségi háború kitörése után teljes mértékben megszűnt a két ország közötti turizmus.
zsido.com
Forrás: JPost