Levél a mennyországba

 

Egy kis „jidise náchesz” a mamának

Kedves Jehudit, (vagyis Kati)!

Nem is tudom, hogyan kezdjem ezt a levelet, amelyben egy szem fiad, Robin, vagyis mai nevén Jiszróél-Mojse, esküvőjéről szeretnék beszámolni neked.

Ez két hónappal ezelőtt volt Jeruzsálemben, a szent városban, annak is egy olyan részén, ahol én néztem ki a legkevésbé zsidónak, ahol a legrövidebb pajesz fél méteres és ahol a Te fiad, Robin, volt a „király”. Ugyanis bölcseink megállapítását, miszerint „a vőlegény hasonlít a királyhoz”, a jeruzsálemi Bét Jiszráél negyedben szó szerint veszik…

Én már sok zsidó esküvőt láttam életemben, kedves Kati, magam is nősültem egyszer, de ilyen esküvőn még nem voltam. Először jöttek a jesiva-bócherek, Robin kollégái az erlaui (egri) jesivából, aztán a meghívott vendégek, élükön az antwerpeni Stauber-családdal, akik mintegy Robin szüleiként voltak jelen, vagyis Téged helyettesítettek és a végén a krecsnevi chászidok, akiknek a rebbéje vezette az esküvői szertartást. Persze mindenki „magyar” volt; „Krecsnev” az nem más mint az egykori Karácsonyfalvának – ami valahol Mármaros megyében van – jiddis elferdítése.

Még a chüpe előtt elmondták az estvéli imát és Robin káddist mondott – érted, Kati, mivel még nem telt el 11 hónap mióta címet változtattál és felköltöztél a mennyországba. A hangja reszketett és úgy tűnt, legalábbis hátulról, mintha sírna. Általában nálunk a menyasszonyok szoktak sírni a chüpe alatt, de a vőlegénynek sem tilos, ha nyomós oka van rá…

* * *

A menyasszonyt csak nagymessziről láttam, egy pillanatra, amikor megérkezett az esküvő színhelyére a szüleivel – Franciaországból jött, a zsidóságba visszaérkezett zsidókkal. A papa reb Árele híve. (Az is „magyar” volt, Kohnnak hívták, de hisz már említettem hogy mindenki magyar.) Lupjánnak hívják a menyasszony családját, a menyasszony neve Eszter-Beile. Ezt a díszes meghívóról tudom, amelyen te, mint a chószn mamája, „néhai Jehudit Róthstein Budapestről” szerepelsz, biztos lánykori neveden. Egyébként Robin is Róthsteinnek hívja magát, csak ő Jiszróél-Mojse, a nagypapa után.

Ott ültem igen közel Robinhoz, aki az asztalfőn trónolt, lehajtotta a fejét és Rád gondolt, Kati. Az nem igaz, hogy mennyire hasonlít rád. Tiszta anyja mondaná bárki, aki ismert Téged, de az esküvőn nem volt ilyen csak a pótmama, a Stauberné, aki a menyasszonyt kísérte a chüpe alatt hétszer a Robin körül és jobban sírt mint a menyasszony mamája…

* * *

Nekem nem volt semmi feladatom, csak ültem és elmélyülten rágtam a bajuszomat, nehogy elsírjam magam. Csak egyszer fordult hozzám a mechütn – ez reb Mordche Stauber Antwerpenből, a pótpapa, aki az egészet esküvőt szervezte és finanszírozta – amikor a krecsnevi dájjen meglátta a kszübében (házasságlevélben) leírtakat, illetve azt ami nincs oda írva, akkor összesugdolózott a mchütennel, majd megkérdezte tőle, honnan tudja hogy téged Jehuditnak hívtak? Erre amaz hozzám fordult, megerősítendő az értesülést és én megerősítettem, bár igencsak elcsukló hangokat hallathattam, amiről szerencsére azt hitték, hogy az erős slivovitztől van. Nem szeretek nyilvánosan érzelegni, de az ember nem mindig képes uralkodni magán. Miközben énekeltek és lechájimot mondva a rebbére vártak, aki majd a chüpét csinálja, kint hideg jeruzsálemi szél fújt és eső szemerkélt. Én csipkedtem magam titokban, hogy senki ne lássa – valóban a Mikes Kati fiának az esküvőjén vagyok, ebben a szürrealisztikus környezetben, vagy pedig csak álmodom az egészet? Közben valaki a fülembe súgta, hogy „a rebbe annyira szereti a chósznt, hogy szinte saját fiának tekinti”, majd egybócher elmesélte milyen szeretettel mesél nekik Robin „anyuról”, Rólad, Kati.

* * *

Most hogy eljutottam idáig, nem is tudom, miért írom neked mindezt, Kati, hisz agemoréban azt mondják, hogy ti odafent mindent tudtok, mindenről értesülve vagytok. Lehet, hogy azért írom, hogy önmagamat győzködjem: tanúja lehetek azon, nagyon ritka esetek egyikének, amikor sikerült egy lelket kimenteni (tanultál ivritül, Kati, tudod mit jelent a „Löhoci jákár mizolél” – ha nem tudod, nézz utána: Jeremiás 15:19.) a pesti nagy olvasztótégely masszájából, hogy jeruzsálemi családalapításával hozzájáruljon a zsidó jövőhöz, a zsidó utánpótláshoz. Igaz, volt ott még három pesti bócher, rabbiképzősök, akik Jeruzsálemben tanulnak, és akik megilletődötten figyelték-hallgatták az eseményeket. Lehet, hogy belőlük még lesz valami. Lehet, hogy visznek magukkal valamit az itt ellesettekből. Robin, – a te fiad, Kati, vagyis most már maradjunk a Jehuditnál – láthatóan jól érzi magát e közegben. Van lakása – Jeruzsálem, Rabbénu Tám str. 12 (Róthstein, de lehet Mikes is, mondta nekem és a huncutkái meglebbentek a szélben), és egyenlőre a jesivában marad, mert rengeteg pótolnivalója van azokból az időkből, amikor zsidósága csak egy teljesítetlen ígéret volt. Aztán majd szofrerájt tanul (ez a Tóra-másolók szent és dicső mestersége, azoké akik töfillint és mezuzákat írnak), mivel, hisz tudod, jó keze van, szépen rajzol. Ebből aszofrerájból meg lehet élni, de elárulhatom neked, hogy nem ez volt a Rotschildok szakmája. A Te Robinod, Kati – vagy most már maradjunk Jiszróél-Mojsenál, ha megjelensz álmában, szólítsd így – boldog lesz ezzel a mesterséggel. Nem lesz gazdag ember – de elégedett lesz; nem lesz „cionista”, abban az értelemben ahogy Te az voltál – de teljes zsidó lesz, megörvendeztet egy csomó unokával, és ha az első lány lesz, azt rólad Jehuditnak fogja elnevezni, és titokban, halkan, hogy senki se hallja, Katinak fogja becézni…

Nincs több mondanivalóm Kati, lehet hogy ez is fölösleges volt, hiszen te úgyis tudod mindezt. Ja igen, ha valami befolyásod van odafent, próbálj valami protekciót igénybe venni a lányod ügyében. Tudom hogy nehéz eset, de nekünk nincs jogunk lemondani egyetlen zsidó lélekről sem. Sz’iz fort á jiddische tochter. Írva van a Midrásban, tudod, hogy máme Róchl, vagyis Ráchel ősanyánk is sok mindent kisírt gyermekei érdekében. Egy zsidó anya könnyeinek még odafent sem tudnak ellenállni.

Most befejezem, mivel az én könnyeim ezügyben egy fabatkát sem érnek.

Ahogy odafönt neveznek

Naftali ben Dvora

(és itt lent hozzáteszik, hogy) Kraus

Megjelent: Egység Magazin 7. évfolyam 29. szám – 2014. július 30.

 

Megszakítás