A felelős zsidó érdekképviselet margójára.

Ahhoz, hogy meghatározhassuk, milyen a jó zsidó érdekképviselet, meg kell határoznunk, mi a közösség érdeke. Célokat kell kitűzni, felelősségi köröket és szerepeket kijelölni, eszközöket meghatározni. 

Izraelben, az utóbbi évek fegyveres konfliktusai után szinte kivétel nélkül társadalmi és szakmai vita övezte azt a kérdést, hogy sikeres volt-e az adott háború. Tíz évvel a második libanoni háború után is megoszlanak a vélemények például arról, hogy győzelemmel végződtek-e a Hezbollah elleni harcok 2006-ban. Vannak, akik egyértelmű győzelemről beszélnek, hiszen a konfliktus óta eltelt tíz évben gyakorlatilag teljes egészében abbamaradtak a korábban az észak-izraeli települések lakóinak életét éveken át megkeserítő rakétatámadások. Mások azonban a totális kudarcnak tekintik, hiszen a Hezbollah általi fenyegetést nemhogy nem sikerült véglegesen megszüntetni, épp ellenkezőleg, a 2006-os rakétaarzenált mind mennyiségben, mind minőségben sokszorosára fejlesztették. A vita gyökere abban rejlik, hogy az adott háború céljáról megoszlanak a vélemények, tovább nehezíti a helyzetet, hogy a harcok célja nincs meghatározva, nincs kimondva. Ha pedig nincs cél, nincs mihez mérni a sikert vagy a kudarcot.

***

Az utóbbi hetekben egy szélsőjobboldali magyar párt ámokfutása kapcsán a zsidó közéletben ismét előkerült, a „felelős zsidó érdekképviselet” kérdése.

A konkrét ügytől egy kicsit eltávolodva érdemes egy pillanatra megállni és végiggondolni, hogy ki mit is ért ez alatt.

Kezdjük talán azzal – az általunk már oly sokszor és sokféleképpen leírt – fontos megállapítással, hogy a „zsidó érdekképviselet” nem jelent és nem jelenthet egyet az antiszemitizmus elleni fellépéssel. Ezt akár csak sugallni is félrevezető. Egyrészt, mert az antiszemitizmus elleni fellépés nem kizárólag „zsidó érdek”. Másrészt, mert a „zsidó érdek” (a zsidó közösség érdeke), és ennek megfelelően az a bizonyos „zsidó érdekképviselet” nem merül(het) ki abban, hogy ne legyen antiszemitizmus. Hiszen „zsidó érdek” még például, hogy legyen zsi­na­góga, kóser élelmiszer, jó zsidó iskola, mo­hel, szofer, mezüze és zsidó könyvkiadás.

Egy zsidó hitközségnek elsődleges feladata, hogy nevéhez hűen hitközség legyen, keretet biztosítson a zsidó hit gyakorlására. Szervezze meg az imádkozás, a kóser étkezés, az oktatás, a zsidó élet mindennapjait biztosító intézményrendszert, és tegyen meg mindent, hogy a zsidó közösség egyetlen tagját se érje jogi vagy erkölcsi hátrány a vallásából, illetve származásából adódóan. Ilyen értelemben tehát feladata és felelőssége az antiszemitizmus elleni fellépés. Csakhogy itt is érdemes a célokat, szerepeket és felelősségeket tisztázni. Célok, szerepek, eszközök és felelősség – ezek mentén születhet megfelelő cselekvési terv.

Az antiszemitizmus, illetve az ellene va­ló küzdelem ugyanis összetett feladat. Itt van például a (Bibó szavaival él­ve) leginkább az „eltorzult magyar al­kat, zsákutcás magyar történelem” ka­tegóriájába tartozó, rendkívül proble­ma­ti­kus magyar nemzet- és történelemtu­dat, és az ezektől elválaszthatatlan em­lékezetpolitika. Magyarországon, az el­múlt 150 évből nagyon nehéz bármilyen nem ellentmondásos példaképet, tör­ténelmi eseményt találni. Ráadásul ezek az ellentmondások szinte mindig össze­kapcsolódnak a magyarországi zsi­dó­sággal.

Azonban akár a húszas évekből előráncigált, a kor antiszemitizmusával megfertőzött példaképekről, akár a nemzet holokausztban betöltött szerepének és felelősségének kérdéséről beszélünk, a vissza-visszatérő tettes-áldozat dinamika elsősorban nem a zsidó közösség mindennapi jólétét veszélyeztető antiszemitizmus, hanem a magyar társadalom és a magyar nemzet mentálhigiénés állapotát hűen tükröző identitáskeresés. Az ilyen típusú ügyekkel kapcsolatos társadalmi párbeszédben fontos, hogy a magyar társadalom zsidó tagjai is részt vegyenek, kifejtsék véleményüket, hangot adjanak fájdalmuknak. Fontos továbbá, hogy részt vegyenek benne a szakmai szervezetek és adott esetben kiigazítsák a történelemtudat elferdüléseit. Fontos, hogy a zsidó hitközség is felállítson bizonyos határköveket, de semmiképp sem feladata, hogy az antiszemitizmus elleni küzdelem jegyében egy ilyen ügy frontvonalába álljon. Ezek az ügyek ugyanis közvetlenül és elsődlegesen nem a zsidó hitközösség mindennapjait, hanem a többségi magyar társadalom lelki, egészségi állapotát befolyásolják. A magyar társadalom lelki egészsége fontos dolog, de a zsidó hitközség mint zsidó hitközség, nem erre a célra alakult.

Ezzel szemben azokban az ügyekben, amelyek konkrét és közvetlen verbális, politikai vagy akár fizikai veszélyt jelentenek a zsidó közösség tagjaira, sokkal több felelőssége van a zsidó hitközségnek. Ha politikai mozgalmak nyíltan a zsidók megkülönböztetésére, gyűlöletére uszítanak, akkor az már sajnos egy olyan terület, amely a zsidó közösség tagjainak mindennapi létét befolyásolja. Tekintettel arra, hogy a zsidó hitközség létezésének egyik alapköve tagjai fizikai és lelki jólétének biztosítása, így ezekben az ügyekben kompromisszumot nem ismerő módon kell a hangját hallatnia.

Mi a leghatékonyabb módja a fellépésnek?

Alapvetően három különböző fegyver létezik: a prevencióba tartozó oktatás és ismeretterjesztés, a közéleti kommunikáció és a jogi fellépés (ahol lehetséges). Kétséget kizáróan a leghatékonyabb, ugyanakkor legkevésbé látványos eszköz az oktatás, és egyben a három közül ez az egyetlen terület, ahol adott esetben hasznos, ha egy zsidó hitközség, mint zsidó hitközség hirdet programot.

A másik két eszköz tekintetében viszont, az utóbbi évtizedek tapasztalatai alapján, két alapvetést tartok fontosnak. Az egyik, hogy az antiszemitizmus elleni küzdelem sok esetben konfrontatívabb és komoly szakmai bázist igénylő feladatát az e célra életre hívott szakmai hátterű szervezet végezze, és ne közvetlenül a vallással foglalkozó zsidó egyház. A másik, hogy ezekben a kérdésekben – az amúgy természetes nézeteltérések és viták meghaladásával – közös platform létrehozása szükséges. Nem hatékony ugyanis, ha a zsidó szervezetek közötti természetes versengés ebben a kérdésben is előtérbe kerül. Ezzel ugyanis azt a téves képet közvetítjük a nyilvánosság számára, hogy az antiszemitizmus elleni fellépésben megosztottak a zsidók, ez pedig csak akkor lehetséges, ha „nem is olyan súlyos a helyzet…”.

2012-ben ezekből a megfontolásokból alapítottuk a Tett és Védelem Alapítványt (TEV), melynek kuratóriumában az összes zsidó irányzat, valamint több zsidó civil is részt vett. Az alapítvány szervez ismeretterjesztő, oktatási programokat általános- és középiskolákban, egyetemen leendő rendőrtiszteknek, részt vesz a bírói továbbképzésben, havi rendszerességgel monitoring jelentést ad ki a nyilvánosságban megjelenő antiszemita incidensekről, továbbá jogászcsapatával jelenleg is 52 jogi eljárást visz. Az alapítvány – többek között – elérte, hogy a gyűlöletkeltő kuruc.info közel százezer követővel rendelkező Facebook oldalát megszüntessék, valamint hogy a honlapot hivatalosan tulajdonló, az Egyesült Államokban élő Varga Béla az ottani hatóságok előtt adjon számot tetteiről. Ahogy Salamon király 3000 évvel ezelőtt írta a Példabeszédekben (24:6.):

Mert taktikusan viselhetsz háborút, és a tanácsosok sokaságában van a győzelem. 

Köves Slomó írása

A cikk az Egység magazin 92. számában jelent meg. Az Egység magazin legújabb számát keresse a Keren Or Központban (1052 Budapest, Károly krt. 20.) vagy a Kóser Piacon (1074 Budapest, Dohány utca 36.) Ha érdekesnek találta írásunkat, és szeretne még több zsidó témáról olvasni, csatlakozzon előfizetőink táborához! Előfizetésért kattintson http://fizetes.zsido.com/ujsag.php oldalra.