A nagy emberek portréi mindig is fontos helyet foglaltak el a zsidóságban.

A midrás meséli, hogy Joszefet az mentette meg a bűntől, hogy látta apja képét maga előtt, és a Talmud (Eruvin 13a) rabbi Jehuda Hánászit idézi, aki azt mondta, hogy azért volt jobb a tanulásban a kortársainál, mert abban az áldásban részesült, hogy láthatta rabbi Meirt. Így aztán nem meglepő, hogy a zsidó otthonok jellegzetes tárgyai közé tartoznak nagy rabbik és szellemi vezetők arcképei. Mindezzel együtt voltak olyan időszakok a zsidó történelem folyamán, amikor ezek az arcképek nem voltak népszerűek. A hászidizmus korai időszakában, vagy egyes kabalista körökben tilos volt modellt ülni portrékhoz. A muszlim országokban élő zsidók között szintén ritkának számítanak a portrék, mivel az iszlám tiltotta azt. Az alábbiakban néhány, gyakran emlegetett tóratudós ismert képmásának eredtét mutatjuk be.

Rámbám – rabbi Mose ben Májmon, Maimonidesz (1135-1204)

A Rámbám közismert portréját nem zsidó alkotó készítette. Az 1744-69 között összeállított Thesaurus Antiquitatum Sacrarum című, latin nyelvű enciklopédia szerzője azt állította, hogy ábrázolása hiteles, egy korábbi kép másolata. Az enciklopédiában az itáliai Isacco Samuele Reggio rabbi (1784-1855) bukkant rá, és küldte egy németországi barátjának, bizonyos Solomon Sternnek, aki kinyomtatta, és elterjesztette a képet.

Báál Sém Tov – rabbi Jiszráel ben Eliézer (1698-1760)

A hászidizmus alapítójáról, a Báál Sém Tovról nem maradt ránk autentikus portré. Az ismert kép, mely őt hivatott ábrázolni, valójában a szintén csodatevőként ismert londoni Báál Sém, Chaim Shmuel Yaakov Falk (1708-1782) rabbi portréja. A képről azt mondják, hogy John Singleton Copley festette. Az eredeti alkotáson keleti stílusú ruhába öltözött férfit láthatunk, iránytűvel a kezében. Ez a kép terjedt el a hászidizmus alapítójának portréjaként.

A vilnai gáon (1729-1797)

A hászid mozgalmat ellenző mitnágéd irányzat egyik legnagyobb alakja volt a vilnai Élijáhu rabbi. Életében összesen egy kép készült róla, és ez terjedt el különféle változatokban, például úgy, hogy tfilint is rajzoltak a fejére.

A ljádi Sneur Zálmán rabbi, az Álter rebbe/Báál háTánjá (1745-1813)

A ma ismert kép a XIX. század végén bukkant fel. A Chábád hagyomány szerint a portré autentikus, és az Álter rebbe valódi vonásait tükrözi. Mások azt mondják, hogy a XIX. század végén aktív Borisz Schatz festő műve, és 1887 körül készült. A festő e változat szerint az álter rebbe utódait használta modellként, és az ő arcvonásaikból állította össze a ljádi Sneur Zálmán rabbi arcképét, hogy a lehető legközelebb járjon ahhoz, ahogyan valaha kinézhetett.

Mose Schreiber rabbi, a Chátám Szofer (1762-1839)

Jiszáchár Ber Frank rabbi a Chátám Szofer közeli tanítványa, a pozsonyi zsidó közösség egyik vezetője volt. Amikor lánya eladósorba került, nem volt elegendő pénze ahhoz, hogy kiházasítsa, adományt pedig nem szeretett volna kérni. Ezért lerajzolta szeretett mesterét, és ennek alapján készített nyomatokat. Az ezek eladásából befolyó összeg elegendő volt az esküvői költségek fedezésére. Azt mondják, hogy amikor a Chátám Szofer rájött, hogy a portréját árulják, magához rendelte Ber rabbit, és megszidta őt, mert engedély nélkül rajzolta le őt és terjesztette el a képet. „Nem akartad megmutatni az arcodat, inkább az enyémet mutogatod helyette?” – kérdezte tőle. Nemrégiben még egy kép előkerült a Chátám Szoferről, ezt Josef Edward August von Gillern (1794-1845) készítette. A kép a család tulajdonában volt, és szerintük tökéletesen ábrázolja a Chátám Szofert.

Az aszódi Jehuda rabbi (1796-1866)

Bár róla nem szoktunk gyakran írni, magyar vonatkozása és portréjának érdekes története miatt mégis szerepel körképünkben. Az aszódi Jehuda rabbi igen híres magyarországi szellemi vezető volt, a fent említett Chátám Szofer közeli barátja, és a magyarországi ortodoxia vezetője. Tanítványai nagyon kedvelték őt, és szerettek volna képet készíteni mesterükről, ám ő ellenállt, és nem fényképeztette le magát. Amikor azonban 1866-ban meghalt, a tanítványok akcióba léptek. Akkoriban elfogadott gyakorlat volt az úgynevezett post mortem, halál utáni fényképek készítése. A szombati ruhákba öltöztetett rabbi kezébe nagy könyvet tettek, karosszékbe ültették, és így fényképezték le. A kortársak elbeszélése szerint a képet számos példányban kinyomtatták, és a tanítványok annyi pénzt gyűjtöttek össze ez által, hogy kiházasították belőle a rabbi lányait. Azt is mondják azonban, hogy mindazok, akik részt vettek a fénykép elrendezésében és készítésében, elnyerték büntetésüket, és egy éven belül elhaláloztak.

Joszef Chájim rabbi, a Ben Is Cháj (1835-1909)

A bagdadi bölcset az egész zsidó világban tisztelték, könyveit a mai napig szívesen forgatják. Fényképe 42 éves korában készül. Az eredeti fényképet számtalan művész másolta és alakította a saját ízlése szerint. A képet a rabbi személyesen küldte el ajándékként és emlékként az iraki zsidó filantrópnak, Szaliman Dávid Szászonnak. A Ben Is Cháj, ellentétben például magyarországi ortodox kortársaival, úgy gondolta, hogy megengedett, hogy férfiakról fényképet készítsenek, azonban szemérmesség okokból jobb, ha asszonyokat nem fényképeznek le.

Jiszráel Meir Kagan rabbi, a Cháfec Chájim (1839-1933)

A radini Cháfec Chájim, a XIX-XX. század fordulójának egyik legnagyobb rabbialakja 1925-ben jelentette be, hogy alijázik, vagyis a Szentföldre költözik. Úti célja Petách Tikvá volt, ott élt lánya és veje, Áháron Hákohen rabbi. Az útlevél elkészítéséhez azonban fényképre volt szükség, így készült el a ma ismert portré. Azt mondják, a Cháfec Chájim megkérte a fényképészt, hogy semmisítse meg a negatívot, nehogy sokszorosítani kezdjék a képét. Egy radini bócher azonban – a Chofec Chájim tanítványa – meggyőzte a fényképészt, hogy inkább adja neki a negatívot, így a portré másolatai gyorsan elterjedtek.

Reb Sájele (Jesája) Steiner, a bodrogkeresztúri rebbe (1851-1925)

Reb Sájele a jiddisül Keresztirnek nevezett Bodrogkeresztúr rabbija és hászid rebbéje. Csodatevőként ismerték, még nem-zsidók is gyakran látogattak el hozzá áldásért. Rendkívüli mértékben gyakorolta az adakozás micváját, olyannyira, hogy inkább adósságba verte magát, csak hogy kisegíthessen másokat. 1925-ben bekövetkezett halála óta arcképének az egereket elriasztó hatást tulajdonítanak, és gyakran láthatjuk rágcsálókkal fertőzött területek falára akasztva. A hagyománynak többféle eredete is van, az egyikről itt írtunk. Egy másik monda szerint reb Sájele egyik tanítványa, Slojme Engel, akinek élelmiszerraktára volt, arra panaszkodott a rebbéjének, hogy egerek támadták meg a felhalmozott élelmiszert. Reb Sájele azt mondta, hogy a Talmudban az áll, hogy akik nem adnak rendesen tizedet, azokat sújtja az egér által okozott kár. Miután megállapította, hogy Slojme esetében nem áll fenn ez a probléma, és lelkiismeretesen vesz tizedet a terményből, bélt dint, háromtagú vallási bíróságot hívott össze, és írásba foglalta, hogy az egereknek semmi okuk Slojme raktárában lenni. A döntvényt kiszegezték a raktár falára, és az egerek elhagyták a helyiséget.

 

zsido.com

Forrás: Jpress, Jpress, Jpress