A meditációt általában távol-keleti kultúrákkal kapcsolatban szokás említeni: eldugott buddhista kolostorokban élő szerzeteseket idéz fel ez a szó. A lehető legritkábban jut eszünkbe a zsidósággal összefüggésbe hozni a meditációt. Pedig valójában nagyon komoly hagyománya van a zsidó meditációnak. Ennek ellenére napjainkban sajnálatosan kevesen ismerik, és még kevesebben alkalmazzák ennek a technikáját.

A Talmud elmesél egy történetet egy tolvajról, aki sikerért imádkozott az Örökkévalóhoz. Ez így ellentmondásnak tűnik – miért lop, ha istenhívő és tudja, hogy az bűn, vagy miért imádkozik, ha nem hisz? A válasz az, hogy a tolvaj hívő, de a hite perifériára szorult, nem vált a személyisége részéve, nem vált a természetévé, így nincs is hatással minden tettére, érzésére és gondolatára.

A zsidó vallás 613 micvája között szerepel, hogy hinnünk kell Istenben, szeretni és félni Őt. Ahhoz, hogy a hit valóban az ember igazi valójának része legyen, intellektuális szintre kell emelni, teljesen magáévá kell tenni, be kell építeni a cselekedetekbe: ez a zsidó meditáció célja.

Nap, mint nap kinyilatkoztatjuk, hogy hiszünk az Örökkévalóban, mint egyedüli Úrban – „Halljad Izrael, az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egyetlen!” Komoly tanulmányokra van szükség ahhoz, hogy valóban megértsük ennek az egyszerű mondatnak a mélységét. Ehhez meg kell ismerni Isten valódi természetének lényegét, a teremtés láncolatát és célját. Ezek után tudunk valóban elmélyedni és meditálni a tanultakon. Így juthatunk el a meditáció segítségével oda, hogy felszítsuk az Örökkévaló iránti szeretet és az istenfélelmet, és megértsük a fent idézett mondathoz hasonló kijelentések igazi mélységét.

A zsidó misztika egyik legfontosabb műve, a Zohár (Ragyogás) egy madár két szárnyaként írja le a szeretetet és a félelmet. Ezek a szárnyak, az Örökkévaló iránti szeretetből megtartott előírások, és az istenfélelemből megtartott tilalmak emelik magasba az ember lelkét. 

Felmerül a kérdés, hogy lehet parancsra érezni egy érzelmet? A Tórában az áll: „Szeresd az Örökkévalót, a te Istenedet!” A Mezricsi Mággid is kereste erre a kérdésre a választ, hogy hogyan lehet megparancsolni egy ennyire személyes és erős érzelmet, mint a szeretet? A Mággid válasza az, hogy az előírás valójában nem is maga az érzelem, hanem a meditáció. Az elmélyült meditálás és az Örökkévaló bensőséges megismerése vezet a tiszta szeretethez. Az Örökkévaló isteni lényegén való elmélkedésen keresztül pedig eljuthatunk egy másik fontos micvához, ahhoz a kötelezettségünkhöz, hogy minden zsidó embert szeressünk.