Ez a leves nagyon gyorsan összeállítható, és kellemesen átmelegít egy hideg téli estén.

Egy fagyos téli napon szakállas, öreg koldus érkezett egy eldugott kis zsidó faluba. Bekopogott az első házba, a másodikba, a harmadikba, de mindenhonnan elküldték – az emberek olyan szegények voltak, hogy maguknak sem volt mit enniük. Végül elérkezett a falu zsinagógájához. Bekopogott, a sámesz kissé kelletlenül beengedte, de enni ő sem tudott adni neki. A koldus azt mondta, hogy ha már ennivalója nincsen, legalább egy gombot adjon neki. Neki magának volt kettő a kabátján, ha lenne egy harmadik – tette hozzá -, csodálatos levest főzhetnének belőle, amiből többen is jóllaknának. A sámesznak ugyan nem volt gombja, de megígérte, hogy szerez egyet, és hoz lábost is, amiben megfőzhetik a gomblevest.

A faluban gyorsan híre ment a csodálatos levesnek, mindenki látni akarta, hogyan készül. Összegyűltek az emberek a zsinagóga előtti téren, körülállták a koldust, aki nagy körülményesen nekilátott a főzésnek. Keverte, keverte a gombokat a vízben, aztán megkóstolta. Igen jónak találta, csak egy kis só, ha lenne – mondta -, az kiemelné a leves ízét. Valaki elszaladt sóért. Egy másik nézelődő egy kis kanálka olajat hozott a koldus kérésére, egy harmadiknak eszébe jutott, hogy van otthon néhány szál, kissé fonnyadt répa, talán jót tenne a levesnek, egy negyedik bámészkodó pedig hirtelen rájött, hogy a pincében van még néhány káposzta. A leves főtt, a koldus keverte, és mindent beletett közben, amit csak a falubeliek hoztak. „Most pedig hozzatok merőkanalat, tányérokat, elkészült a csodás gombleves!”- hirdette ki a koldus, és már szaladt is mindenki, hogy minél előbb tányérokkal térhessen vissza.

Hatalmas volt a lábos, rengeteg a leves – mindannyian jóllaktak belőle. Az emberek csak csodálkoztak: ilyen jó levest még senki nem főzött három gombból! Másnap reggelre a koldus továbbállt a faluból, és magával vitte a gombjait is. Siránkoztak az emberek, hogy mi lesz most, hogyan főznek még egyszer ilyen jó levest, de a sámesz megnyugtatta őket: nem a gombok, hanem a  jó szív tette az ételt olyan különlegesen finommá. Azt pedig saját magukban is fellelhetik, ha egy kicsit magukba néznek.

Tejszínes batátaleves

tejes, glutén- és tojásmentes

1 fej hagyma felaprítva

4 gerezd fokhagyma összetörve

1 nagy batáta (édesburgonya) felkockázva

1 nagy krumpli felkockázva

1 ek. olaj

Só, bors, őrölt koriander és szárított bazsalikom, ízlés szerint

200 ml tejszín

Petrezselyem a díszítéshez

A hagymát és a fokhagymát az olajon üvegesre pároljuk. Mellétesszük a batátát és a krumplit, felöntjük mintegy másfél liter vízzel, megfűszerezzük és 20-25 perc alatt puhára főzzük. A tűzről levéve beleengedjük a tejszínt, és simára turmixoljuk. Apróra vágott petrezselyemmel díszítve tálaljuk.

A tejszín kósersági igazolást igényel, a krumpli, a hagyma, a fokhagyma és a batáta azonban kósersági szempontból a legegyszerűbb zöldségek közé tartozik. Hacsak nem látjuk rajtuk kártevő nyomát, bátran felhasználhatjuk őket.