A dinovi Cvi Elimeleh rabbi (1783-1841) a lublini Látó tanítványa és híres hászid rebbe volt. Könyvéről Bnéj Jiszáchár néven is ismert. Róla szól a következő történet.

Egyszer egy fogadós elment Cvi Elimelech rabbi udvarába, és arról panaszkodott, hogy az uraság, akinek a telkén a fogadója áll, ki akarja őt semmizni és el akarja üldözni a fogadóból. A rebbe megkérdezte a látogatótól, hogy egy bizonyos városból jött-e és vajon az általa leírt módon néz-e ki a fogadó. Amikor a fogadós igennel felelt, a rebbe azt is megkérdezte, hogy a fogadó udvarán levő kút még mindig jó vizet ad-e. Amikor a látogató ismét igennel felelt, a rebbe így szólt: „Ebben az esetben semmitől nem kell tartanod, menj haza bátran, minden rendben lesz”.

A zsidó ember nagyon elcsodálkozott, nem értette, mi köze lehet a kútnak ahhoz, hogy el kell hagynia a megélhetését jelentő fogadót. A rebbe, látva látogatója zavarodott arcát, a következő történetet mesélte el neki:

Egyszer egy fiatalember elutazott a rabbijához. Három napnyi út után elérkezett egy fogadóhoz, bement, várakozott egy kissé, ám senki rá se hederített, a fogadóst teljesen lefoglalták a gazdag látogatók. A fiatalember várt egy darabig, hátha ő is sorra kerül és kiszolgálják, de látva, hogy ez nem történik meg, felállt, és útnak indult. A fogadós fia az ablakon kinézve észrevette a távolodó látogatót, utánaszaladt, és visszahívta. „Apám hamarosan veled is foglalkozik” – mondta. Valóban, hamarosan ízletes vacsorát kapott és vizet kért utána. A víz azonban nem érkezett meg, és a fogadós elmondta, hogy sajnos a fogadó udvarának kútjában rossz a víz, egy távolabbi kútról kell vizet hozni, ezért eltarthat egy darabig, mire újabb kancsó érkezik az asztalra. A látogató azt mondta, hogy rettenetesen szomjas, húzzanak neki a fogadó kútjából vizet, megkóstolja, hátha nem olyan rossz. Így is történt, és úgy találta, hogy a víz nemcsak, hogy nem rossz, hanem igen ízletes és jó minőségű.

A jelenlevők igen elcsodálkoztak és mind megkóstolták a rossz vizű kút hírében álló kút vizét. A fiatalember igazat mondott, csoda történt és a víz különlegesen ízletes lett. A környéken hamar híre ment a csodás változásnak és a fogadós magas áron tudta eladni a kútjából húzott vizet.

„A történetben szereplő fiatalember én voltam” – mondta a dinovi cádik. „Én pedig a fogadós fia vagyok, aki a rebbét visszahívta a fogadóba” – döbbent meg most még jobban a fogadós. A Bnéj Jiszáchár erre elmagyarázta, hogy amikor meghallotta, hogy a vendégfogadás micvájának teljesítése érdemében átváltozott kút még mindig olyan különlegesen jó vizet ad, tudta, hogy a család még mindig igen magas szinten gyakorolja e fontos parancsolat teljesítését. Ennek érdemében olyan jó a kút vize és ez az, ami miatt azt mondta, hogy ha így áll a dolog a kúttal, akkor a továbbiakban sincs min aggódni.

Vendégfogadáshoz kínálunk süteményestálat, korábban megjelent receptjeinkből válogatva. Az almachips kivételével mindegyik sütemény kiválóan fagyasztható, így hetekkel előre elkészíthetjük a tálunk tartalmát. Arra figyeljünk, hogy fagyasztásnál rétegenként sütőpapírral válasszuk el a süteményeket, hogy ne fagyjanak össze, és jól záródó dobozban kerüljenek a finomságok a mélyhűtőbe. Ne felejtsük el néhány órával a vendégség előtt elővenni a süteményeket a mélyhűtőből!

Almachips

Mogyoróvajas keksz

Csokicsipszes keksz

Müzliszelet

Datolyakrémes tekercsek

Banános muffinok

párve

3 tojás

2 pohár cukor

1 pohár olaj

5 nagyon puha banán

1 csomag sütőpor

2 és fél pohár liszt

100 g étcsokoládé vagy lereszelve

A tojásokat a cukorral és az olajjal kikeverjük. A banánokat botmixerrel simára pürésítjük. A lisztet tálba szitáljuk, hozzáadjuk a sütőport, a banánt és a tojásos keveréket. A csokoládét beleforgatjuk a masszába. Kisebb muffinformákba vagy papírformákba töltjük (egy-egy formát csak félig töltsünk meg a masszával), és mintegy 20 perc alatt, 180 fokos sütőben készre sütjük.