Hetiszakaszunkban, a Chájé Szárában (Sára élete) Ávráhám elküldi szolgáját, Eliézert, hogy megfelelő feleséget találjon fia, Jicchák számára. Annak érdekében, hogy bizonyosan a megfelelő menyasszonyt vigye el Cháránból Kánaánba, Eliézer elhatározza, hogy az lesz a megfelelő jelölt, aki, amikor inni kér tőle, nemcsak neki, hanem a tevéinek is ad vizet.
Eliézer speciális jellemvonást keresett a lányban, valamit, ami Ávráhám családtagjainak sajátja volt: a cheszedet, a határokat nem ismerő jóakaratot és jótéteményeket. Ávráhám vendégszeretetének különlegességét az adta, hogy nemcsak fogadta és bőkezűen ellátta a hozzá érkezőket, de aktívan kereste is a lehetőséget ilyen cselekedetek megtételére. Ávráhám kezdeményező volt, nemcsak kihasználta az adódó alkalmat egy micva teljesítésére, de szándékosan kereste is a lehetőséget. Eliézer ezt a tulajdonságot kereste Jicchák leendő feleségében.
Amikor Eliézer az embereivel megérkezett a kúthoz, számos teve volt vele, hogy megfelelő kísérettel vihesse vissza a menyasszonyt és minden tulajdonát Ávráhámhoz. A nagy kísérettel érkező Eliézer nem megfáradt, szomjazó vándor volt, ahogyan Rivka, a gazdag Betuél, Árám-Nácháráim uralkodójának a lánya sem egyszerű szolgálólány volt, aki egész nap vizet hordott a kútról. A tevés epizód Rivka különleges jellemét mutatja meg nekünk. Először is a határtalan segítő szándékot: amint lehetőséget látott, azonnal cselekedett, megitatott embert és állatot anélkül, hogy azt mérlegelte volna, valóban szükség van-e az ő segítségére. A másoknak való segítés vágya erősebb volt benne mindennél, Eliézer tehát megtalálta benne ezt az urára és családjára oly jellemző vonást.
Rivka egy másik különleges tulajdonsága a végtelen szemérmetessége volt. Amikor megtöltötte és vállára vette a korsót, Eliézer vizet kért tőle. Nem lett volna azonban illendő, hogy a féri úgy igyon, hogy a korsó a lány vállán van, túl közel került volna hozzá, ezért Rivka azonnal leemelte válláról a nehéz korsót, és úgy nyújtotta a szolga felé, hogy legalább egy karnyújtásnyi távolság legyen köztük.
Amikor Eliézer befejezte az ivást, a korsó még nem volt üres, és Rivka felajánlotta, hogy a tevéket is megitatja. Beleürítette a korsó tartalmát az itatóba, és mert még vizet a tevéknek. Ezzel a tettével azt is elkerülte, hogy megbántsa a jövevényt, hogy a vizet, amiből ő ivott, egyszerűen kiönti. A teve-epizódban tehát Rivka elkötelezettsége, szemérmessége, érzékenysége, tudatossága és etikussága egyaránt megnyilvánul.
Eliézer viselkedése azonban magyarázatra szorul. Vajon, miután Rivka vizet adott neki, és öntött a tevéknek is, miért nézte végig, amint a lány újabb és újabb adag vizet húz a szomjas állatoknak ahelyett, hogy odaállt volna segíteni? A próbát már kiállta a lány, ivott Eliézer is, és a tevéknek is töltött, miért nem segített most már neki vizet húzni? Eliézer minden bizonnyal a próba részének tekintette, hogy állhatatosan végigviszi-e a lány, amit ígért, vagy elveszti a lelkesedését, és megtorpan a munka közepén. Megcsinálja-e odaadóan, amit ígért, vagy követelései lesznek a munka végeztével? Eliézer elégedetten nézte végig, hogy Rivka örömmel, elszántan és ellenszolgáltatást nem várva segít. Így állta ki a lány végleg a próbát, és bizonyította, hogy valóban Jiccháknak való lány, olyan, akit Ávráhám a fiának keresett.
Később, miután Rivka megérkezett Jicchákhoz, és elfoglalta Szárá egykori sátrát, azok a csodák, melyek a szentéletű első ősanya életében folyamatosan jelen voltak, ám halálával eltűntek, ismét visszatértek. A teve-epizódban megismert Rivka beváltotta a hozzá fűzött reményeket, valóban olyan szentéletű volt ő is, mint férjének anyja, Szárá.
Rivka határozottsága és jólelkűsége a mai napig tanulságos lehet a számunkra. Legyünk kezdeményezők, amikor jócselekedetekről van szó, figyeljünk, hogy hol lehet ránk szükség, hogyan tehetünk jót más emberekkel anélkül, hogy azt néznénk, vajon mások nem tudnák-e nálunk jobban, vagy egyszerűbben megoldani a feladatot. Ez a segítőkészség volt az, amit Eliézer is keresett a menyasszony-jelöltben, mivel tudta, hogy ez egy alapvető jellemvonás, melyre a zsidó nép ősanyjának feltétlenül szüksége van.
Ugyan Rivka minden bizonnyal nem ezzel fogadta vendégeit, modern korunkban jó választás lehet vendégváró gyanánt, vagy az ebédre küldött iskolai dobozban is a pizzás csiga.
Pizzás csiga
Tejes, tojásmentes
A tésztához:
½ kg liszt
1 pohár víz, vagy tej
50 g friss élesztő
2 ek. olívaolaj
2 kk. só
2 ek. szezámmag
½ kk. köménymag
Fűszerek, ízlés szerint: bors, őrölt koriander, fokhagymapor, szárított oregano, vagy bazsalikom, kurkuma, stb.
A töltelékhez:
1 sűrített paradicsom (konzerv)
2 ek. olívaolaj
Néhány evőkanál víz
2 gerezd fokhagyma, összetörve
Só, cukor, bors, ízlés szerint
1 doboz olajbogyó, felkarikázva, vagy 1 doboz konzerv kukorica
Reszelt sajt
Az élesztőt a vízben, vagy tejben felfuttatjuk. Amennyiben a tésztához tejet használunk, úgy a pizzás csigákra mezonot áldást mondunk, ám ha vízzel készül a tészta, úgy kezet kell mosnunk, és hámoci lesz a megfelelő áldás. A tésztához valókat nagy tálba tesszük, rugalmas tésztává gyúrjuk. Kiolajozott tálban, letakarva fél óra alatt megkelesztjük a tésztát, majd négy darabba vágjuk. A töltelék hozzávalóit a reszelt sajt és az olajbogyó (vagy kukorica) kivételével egy nagy tálban alaposan összekeverjük. Kinyújtjuk az első tésztadarabot, megkenjük a paradicsomkrémmel, megszórjuk olajbogyóval, vagy kukoricával, majd reszelt sajttal, végül szorosan feltekerjük, és a szélét összecsipkedve lezárjuk. A tésztatekercset kétujjnyi vastag szeletekre vágjuk, és a csigákat sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk, egymástól néhány centi távolságra. Így járunk el a többi tésztadarabbal is. 15-20 percnyi pihentetés után 180 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt készre sütjük a csigákat.