Csak kóser madár tojásai kóserek. Csirke, kacsa, liba, pulyka – ezeknek a tojásait is fogyaszthatjuk. Bölcseink szerint (Sulchán Áruch, Jore Deá 86:1) jel lehet, ha a tojás egyik vége csúcsos, a másik inkább kerekded, és csak az ilyen formájú tojások lehetnek kóserek. Ugyanakkor ma sokszor találkozunk két végén lekerekített, vagy mindkét végén csúcsos tyúktojással, úgy tűnik tehát, hogy ez az idők során változott, és ez a megállapítás ma már egyáltalán nem érvényes. Fontos, hogy korábban is csupán egy jel volt, semmiképpen nem döntő tényező, és ez alapján nem mondhatták ki bizonyosan egy tojásról, hogy kóser-e. Ahhoz biztosan tudni kellett és tudni kell a mai napig, hogy kóser szárnyastól származik-e a tojásunk.
Emellett fontos kósersági szabály a tojással kapcsolatban a vér fogyasztásának tilalma. Ebben az esetben nem érvényes a „bátel besisim” – hatvanszoros mennyiségben megsemmisül kósersági elv, vagyis a legkisebb vérpötty is fogyasztásra alkalmatlanná teszi a tojást. Éppen ezért felhasználás előtt minden tojást egyesével fel kell törni egy tiszta és átlátszó pohárba, és tüzetesen megvizsgálni minden oldalról, hogy nincs-e benne vérpötty. Ha a tojásban vér van, az egész tojást ki kell dobni, a poharat pedig hideg vízzel alaposan kimosni, mielőtt a következő tojást beleütnénk. Amikor tojást főzünk, akkor szokás legalább három darabot megfőzni, ha pedig ennél többet készítünk egyszerre, akkor szokás páratlan számú tojást a lábosba tenni. Így könnyen meg lehet állapítani, hogy a kóser, használható, vagy a vérpöttyöt tartalmazó tojásból volt-e több, és ennek megfelelően lehet felhasználni, vagy kidobni az összeset (ez utóbbira akkor kerül sor, ha több véres tojás volt a lábosban, mint vér nélküli). Sokan ezért külön lábost tartanak a tojásfőzéshez. A vérpötty ugyanis arról árulkodik, hogy a tojás megtermékenyült, ezért már csirkekezdeménynek számít sokkal inkább, mint egyszerű tojásnak.
Érdemes fehér héjú tojást vásárolni, mert ezekben alig fordul elő vérpöttyös darab. Emiatt Izraelben szinte nem is árulnak mást. A legnagyobb körültekintést a szabadon tartott tyúkok barna héjú tojása igényli, mert egy dobozban akár a tojások többsége is véres lehet.
Egy további szokást a Talmudban olvashatunk a tojással kapcsolatban. A szöveg felsorolja azokat az élelmiszereket, melyek veszélyt jelenthetnek az ember számára. Ezek közé tartozik, ha az ember olyan tojást eszik, amit feltörtek, és aztán egész éjszaka befedetlenül maradt (ilyen még a megtisztított hagyma és fokhagyma is, melyet egész éjjel befedetlenül hagytak). Ezzel kapcsolatban különféle szokások vannak. A legelterjedtebb az, hogy valamit hozzáadnak a feltört tojáshoz, vagy a megpucolt főtt tojáshoz, például sót, vagy cukrot.
Most egy olyan ételt kínálunk olvasóinknak, amelynek elkészítéséhez a fenti ismeretekre is szükség van.
Palacsinta
30 ek. liszt
6 tojás
9 dl tej/magtej, például rizsital
4.5 dl szódavíz
csipetnyi só
2 ek. étolaj
olaj a sütéshez
A lisztet mély tálba szitáljuk. A tojásokat egyenként feltörjük és megvizsgáljuk, majd a liszthez adjuk őket. Hozzáöntjük a tejet, és csomómentesen elkeverjük. Beleöntjük a szódavizet, a sót és az olajt is, alaposan elkeverjük. Az esetleges csomókat az edény oldalán szétnyomkodjuk, szükség esetén botmixerrel eloszlatjuk. 15-20 perc pihentetés után vékonyan megolajozott, forró serpenyőben megsütjük a palacsintákat, még melegen megtöltjük, feltekerjük és tálaljuk.