És midőn eszel és jóllaksz, áldd az Örökkévalót, a te Istenedet ama jó országért, melyet neked adott. (5Mózes 8:10)

Bölcseink ebből az Ékev hetiszakaszban található mondatból vezetik le az étkezés utáni áldás parancsolatát. Evés előtt és után egyaránt köszönetet mondunk az Örökkévalónak. Attól függően, hogy milyen fajta ételt fogyasztottunk, különféle utóáldásokat kell mondani:

  • általános – ez egy rövid áldás
  • birkát meéjn sálos – gabonaféle, bor, vagy Izrael hét termésének fogyasztása után, egy kicsit hosszabb áldás
  • birkát hámázon – ha kenyeret is ettünk, különleges étkezés utáni áldást mondunk. Ez négy áldásból áll, az első Mózestől származik, abból az időből, amikor a manna hullott az égből, a második Jehosuától, aki akkor mondta ezt, amikor Izrael népe először evett az Ország terméséből, a harmadik Dávid és Slomó (Salamon) királytól, a negyedik pedig a misnai kor bölcseitől ered.

Az áldás elmondását jiddis szóval bencsolásnak nevezzük. Érdekesség, hogy a jiddis bencsolás szó a latin benedictus, áldás kifejezésből ered. A szöveget megtalálhatjuk az imakönyvekben, illetve külön kis füzetekben, melyeket héberül birkonnak, jiddis szóval pedig bencsernek nevezünk. A bencsolás kifejezést használhatjuk általánosan az áldásmondásra is, ahogy a héber levárech, megáld szó is utalhat speciálisan az étkezés utáni áldásra, vagy általánosan más áldásmondásra is.

Ugyanebben a hetiszakaszban, nem sokkal a fenti idézetet megelőzően olvashatjuk a következőket is:

Mert az Örökkévaló, a te Istened elvisz téged jó országba, hol vízpatakok vannak, források és mélységek, melyek erednek a völgyben és a hegyen, oly országba, hol búza, árpa, szőlő, füge és gránátalma (terem), oly országba, hol olajfa és méz van… (5Mózes 8:7-8)

Ebben a két mondatban sorolja fel a Tóra Izrael Földjének különleges terményeit, melyek elsőbbséget élveznek, amikor választanunk kell, hogy mivel kezdjük az evést, és melyek után, ahogy fent láthattuk, különleges utóáldást mondunk. Ezek: búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma, olajbogyó és datolya.

Mai receptünk e két gondolatkör összekötéséből származik. Olajbogyós kenyeret ajánlunk, melyben szerepel a hét termény közül kettő, és melynek fogyasztása után el kell mondanunk az asztali áldást, a birkát hámázont.

Olajbogyós-hagymás kenyér

párve, tojásmentes

6 pohár teljes kiőrlésű liszt (lehet fehér is)

1 kocka élesztő

1 ½ pohár langyos víz

5 ek. olívaolaj

2 kk. só (az olajbogyó is sós, ezért nem szükséges nagy mennyiségű sót tenni a tésztába)

1 csésze konzerv, szeletelt olajbogyó (ízlés szerint fekete, vagy zöld, esetleg vegyesen)

1 fej lilahagyma (ennek híján vörös is megteszi)

2 ek. szezámmag

1-1 kk. szárított oregano és bazsalikom

A lisztet tálba szitáljuk, az élesztőt belemorzsoljuk a vízbe, és felfuttatjuk benne. A hagymát finomra aprítjuk, az olajbogyót lecsepegtetjük. Ha nem sikerült szeletelt olajbogyóhoz jutnunk, akkor a szemeket felaprítjuk. A hozzávalókat sorban a liszthez adjuk, a tésztát összegyúrjuk, és alaposan megdagasztjuk, míg lágy, rugalmas tésztát kapunk. Szükség esetén adjunk még hozzá lisztet. Kiolajozott tálban, letakarva egy órán át kelesztjük, átgyúrjuk, majd egy újabb félórányi kelesztés után két részre osztjuk a tésztát. Egy-egy kerek, vagy hosszúkás cipót formálunk belőlük, a cipókat késsel néhányszor bevágjuk, és újabb félórányi kelesztés után, 180 fokon 35-40 perc alatt megsütjük a kenyereket. Szeletelés előtt hagyjuk kissé kihűlni. Cipók helyett zsömléket is formázhatunk, ezeket elég mintegy 15-20 percen át sütni.

Megszakítás