Ez a tannak törvénye, melyet az Örökkévaló parancsolt, mondván: Szólj Izrael fiaihoz, hogy hozzanak hozzád egy vörös tehenet, épet, amelyen nincs hiba, amelyre még nem jött járom. És adjátok azt Eleázárnak, a papnak, és vezessék ki azt a táboron kívülre és vágják le előtte. Vegyen Eleázár, a pap, az ujjával annak véréből és fecskendjen a gyülekezés sátorának eleje felé annak véréből hétszer. Azután égessék el a tehenet az ő szemei előtt, bőrét, húsát és vérét ganajával együtt égessék el. És vegyen a pap cédrusfát, izsópot, meg karmazsint, és vesse a tehén tüze közé. És mossa meg a pap a ruháit, fürössze meg a testét vízben, azután bemehet a táborba; de tisztátalan a pap estig. És aki elégeti azt, mossa meg a ruháit vízben, fürössze meg a testét vízben; és tisztátalan estig. És gyűjtse össze egy tiszta férfiú a tehén hamuját és tegye a táboron kívül tiszta helyre; és legyen Izrael fiai községének őrizetül, tisztító víz számára, engesztelő áldozat az. És mossa meg az, aki összegyűjti a tehén hamuját, az ő ruháit és tisztátalan estig; és legyen ez Izrael fiainak és az idegennek, aki közöttük tartózkodik, örök törvény gyanánt. (4Mózes 19:2-10)
A vörös tehén
A Tóra, ahogy fent olvasható, a Chukát hetiszakaszban leírja, hogyan tisztulhat meg az ember a rituális tisztátalanságtól a vörös tehén hamujának segítségével. A hagyomány szerint eddig mindössze kilenc vörös tehenet használtak fel a szentélyekben, és a jövőben lesz még egy a Messiás korában.
A rituális tisztátalanság állapotába többféleképpen kerülhet az ember, például úgy, hogy halotthoz ér, vagy holttesttel egy fedél alatt tartózkodik. Aki tisztátalanná (héberül táme) válik, mindaddig nem léphet a Szentély területére, és nem részesülhet az áldozatokból, amíg nem tisztult meg a vörös tehén hamujából és forrásvízből készített elegy által.
Bölcseink leírják, hogy a vörös tehénnek teljesen vörösnek kell lennie – már két más színű szőrszál alkalmatlanná teszi a használatra, ahogyan az is, ha már dolgoztatták, vagy akár csak jármot helyeztek rá, illetve akkor sem használható, ha korábban már párosodott. Amennyiben megfelelő állatot találtak – és szükség is volt rá -, Jeruzsálembe a Templomheggyel (Hár Hábjit) szemben levő Olajfák hegyére (Hár Házétim) vitték, ahol levágták, és cédruságakkal, izsóppal és karmazsinnal máglyán elégették. A hamut a Siloách forrásból nyert, és gondosan őrzött vízzel keverték össze. Napjainkban, mivel nem áll a Szentély, ezek a törvények, csakúgy, mint a rituális tisztátalanság törvényeinek legnagyobb része, nem alkalmazhatóak, és csak a messiási időkben kerülnek újra használatba.
A vörös tehén micvája a Tóra „chukim” besorolású parancsolatai közé tartozik, vagyis azok közé, melyekre semmiféle logikus magyarázatot nem találhatunk, csupán azért kell megtennünk őket, mert az Örökkévaló ezt mondta. Slomó (Salamon) király híres mondása volt a vörös tehénnel kapcsolatban: „Mindezeket megkísérlettem bölcsességgel; mondtam hadd leszek bölcs, de ő távol van én tőlem! ” (Kohelet – Prédikátor könyve 7:23). A midrás így magyarázza ezt a mondatot: A Tóra minden törvényével kapcsolatban helytálltam, de amikor a vörös tehénnel kapcsolatos tanításról van szó, hiába elemeztem, kérdeztem és kutattam, nem tudtam azt megérteni. Miért? Mert a vörös tehén paradoxont hordoz magában? Az a kohén, aki elkészíti a megtisztuláshoz való elegyet, tisztátalanná válik általa. A hászid filozófia azt is hozzáteszi, hogy a micvákat nem azok értelme miatt tartjuk be, hanem azért, mert Isten így parancsolta, és még abban az esetben is, ha úgy véljük, hogy megértjük egy-egy parancsolat okát, azért kell megtartanunk azt, mert ez az Örökkévaló akarata, nem pedig azért, mert hasznosnak, logikusnak, vagy jónak ítéljük azt. A midrás ugyanakkor azt is elmondja, hogy Isten felfedte a vörös tehén titkát Mose (Mózes) előtt.
Megfelelő vörös tehenet találni nem egyszerű feladat. A Talmud meséli el egy nem zsidó drágakő-kereskedő, Dámá ben Netiná történetét, akihez a Szentélyből küldöttséget menesztettek, hogy megvásároljanak tőle egy bizonyos drágakövet, amire a kohén gádol (főpap) mellvértjéhez volt szükség. A keresett kő azonban egy ládikában volt, de ahhoz, hogy hozzáférjen, fel kellett volna ébresztenie alvó apját. Akármilyen magas árat ígértek Dámának a kőért, ő semmi pénzért nem volt hajlandó tiszteletlenül viselkedni az apjával szemben, és felébreszteni őt. Amikor az apja felébredt, eladta a követ a küldötteknek, és annak érdemében, hogy ilyen nagy mértékben megtisztelte az apját, az lett a jutalma, hogy vörös borja született az egyik tehenének, amit aztán szintén eladott a Szentélynek, és nagy vagyonra tett szert általa.
Napjainkban időnként felröppen a híre annak, hogy vörös tehén született valahol. A Rámbám (Mose ben Májmon rabbi) szerint a jeruzsálemi Szentélyek korszakának végéig összesen kilenc tehenet vágtak le abból a célból, hogy hamujukból rituálisan tisztává tevő oldatot készítsenek, az elsőt még Mózes idejében, a másodikat Ezra próféta korában. Bölcseink szerint a tizedik vörös tehenet a Másiách, azaz a messiás használja majd, így az előírásoknak megfelelő állat felfedezése akár a messiás közeli eljövetelének egyik előhírnöke is lehet.
Marhahúsleves
- 1,5 kg marhahús, nagyobb darabokra vágva
- 6 répa
- 2 fehérrépa
- 1 karalábé
- 2 krumpli
- 1 zellergumó, vagy néhány zellerszár
- 1 nagy fej hagyma
- 5 gerezd fokhagyma
- 1 csokor petrezselyem
- 1 paprika
- 1 paradicsom
- 1 ujjnyi gyömbér
- Só, bors, pirospaprika, koriander, köménymag, ízlés szerint
A húst nagyobb darabokra vágjuk. A zöldségeket megtisztítjuk, nagyobb darabokra vágjuk. A húst és a zöldségeket nagy lábosba helyezzük, annyi vízzel, amennyi kétszeresen ellepi. Felforraljuk, majd lassú tűzön két-két és fél órán át főzzük, ameddig a hús megpuhul. Cérnametélttel, forrón tálaljuk.
Címlapkép: illusztráció