A Chájé Szárá, Sára élete címet viselő hetiszakaszban arról értesülünk, hogy az első ősanya meghal, és eltemetik Hevronban. Később Ávráhám elküldi hűséges szolgáját, Eliézert, hogy a családjából hozzon feleséget a fiának, Jiccháknak (Izsák). A damaszkuszi Eliézer megérkezik Arám-Náchárjimba, és – imájának megfelelően – találkozik egy lánnyal, aki nemcsak neki ad inni, hanem az állatait is ellátja. Ez volt számára a jel arra, hogy Rivka (Rebeka) lesz Jicchák felesége:
A szolga pedig elébe futott és mondta: Hagyj, kérlek, hörpintenem egy kis vizet korsódból. Ő mondta: Igyál, uram! Sietett és leeresztette korsóját kezére és adott neki inni. Midőn végzett azzal, hogy inni adott neki, mondta: Tevéidnek is merítek, amíg eleget ittak. Sietett és kiürítette korsóját az itatóba és újra futott a kúthoz, hogy merítsen; és merített összes tevéinek. (1Mózes 24:17-20)
Majd, a gazdag ajándékok láttán, Láván fut Eliézer elé:
És bement a férfi a házba, feloldozta a tevéket, adott szalmát és abrakot a tevéknek és vizet megmosni lábait és a férfiak lábait, akik vele voltak. És elébe tettek, hogy egyék… (1Mózes 24:32-33)
Eliézer korábban is szembesült már azzal a kérdéssel, hogy mikor kaphatnak enni az emberek és mikor az állatok. A Talmud (Szánhedrin 108a) elmeséli, hogy Eliézer megkérdezte Sémtől, Noách (Noé) fiától, hogy hogyan tudott a bárkán minden egyes állatot ellátni, ő pedig elmesélte neki a kaméleon etetésének történetét. A midrásból azt is tudjuk, hogy Noách sántított, mivel az oroszlán, akinek nem adott időben enni, megharapta őt.
A Tóra megparancsolja, hogy először az állatokat lássuk el, és csak utána üljünk le mi magunk is enni. (Ez természetesen csak a tőlünk függő, a háznál tartott állatokra vonatkozik, de sokan kiterjesztik más éhező állatokra is, melyek éppen az útjukba kerülnek.) Ezt többek közt a fent idézett tórai mondatból tudjuk. Rivka vizet adott Eliézernek, majd a tevéknek, aztán hazamentek, megetették az állatokat és Eliézer, a messziről jött vendég csak az állatok után kapott enni. Vagyis: inni szabad az előtt, hogy az állatokat megitattuk volna, ám az étel terén ők az elsők.
A belzi rebbéről, Áháron Rokeach rabbiról mesélik, hogy mindig volt egy lova, csak azért, hogy megtarthassa ezt a parancsolatot. Mielőtt leült az asztalhoz, gyakran kiment, hogy ellenőrizze, hogy az állat rendesen el van-e látva. Egy másik történet a szent életű Áriról szól: az arcán egy jel tűnt fel, mivel fájdalmat okozott az állatoknak. Mi volt a bűne? Kiderült, hogy a felesége ahelyett, hogy megetette volna reggelente a tyúkjaikat, egyszerűen kieresztette őket kapirgálni. Amikor kijavították e hibát, a jegy eltűnt az Árizál homlokáról.
E micva oka egyrészt az, hogy kegyetlenség várakoztatni azokat az állatokat, akik tőlünk függnek, másrészt pedig az, hogy Isten útjait kell követnünk, márpedig Ő kegyelmet gyakorol minden teremtménye fölött, így nekünk is kegyelmet kell gyakorolnunk az állatok fölött. A midrás (Tanchuma, Emor 6) arról beszél, hogy az emberek az állatok érdemében kapják az esőt. Az emberek olyan mértékben vétkesek, hogy ők már nem érdemelnek ilyen áldásokat, ám a bűntelen állatok érdemében Isten még mindig ellátja és fenntartja a világot (erről a témáról korábban itt írtunk).
Bár a Tóra előírja számunkra az állatokkal való kíméletes bánásmódot, illetve kötelez arra, hogy gondoskodjunk a szükségleteikről, az Örökkévaló engedélyt adott számunkra a fogyasztásukra is.
Kacsasült
1 egész kacsa
szójaszósz
méz
bors és fokhagymapor, ízlés szerint
friss rozmaringág
2 közepes méretű alma
4 fej hagyma
1 fej fokhagyma
A kacsát megmossuk, húsát beirdaljuk. A kacsa méretének megfelelően egyenlő arányban összekeverünk szójaszószt és mézet, borssal és szárított, őrölt fokhagymával ízesítjük, és a kacsát minden oldalról alaposan bekenjük vele. (Fontos: a kacsán kívül a szójaszósznak is hechserrel, megbízható kósersági igazolással kell rendelkeznie, másként nem használhatjuk fel.) Az almákat megmossuk, és a kacsa hasába tömjük. Egy római tálat a használati utasításnak megfelelően vízbe áztatunk. A hagymákat megtisztítjuk, felszeleteljük, a fokhagymát is megpucoljuk, és a római tál aljára helyezzük. Erre kerül a kacsa. A római tálat lefedjük, és 180 fokos sütőbe tesszük. Két órán át sütjük, majd a tál felső részét leemeljük, és további negyed órán át pirítjuk a húst. Párolt lilakáposztával és tört krumplival tálaljuk.