A Mikéc hetiszakaszban egy alapanyag kerül újra meg újra elő: a búza.

Fáraó álmot lát:

És íme hét kalász, vékony és a keleti széltől elperzselt, nő utánuk. És elnyelték a vékony kalászok a hét kövér és tele kalászt; Fáraó fölébredt és íme, álom volt. (1Mózes 41:6-7)

A főpohárnok ajánlatára Fáraó elé viszik a börtönből Joszefet (József) azzal, hogy fejtse meg a különös álmot. József, akinek az álmokkal különleges kapcsolata volt, ezt meg is tette, de még többet is tett ennél. Bár erre nem volt felhatalmazása, de nemcsak a bajt ismerte fel, hanem a megoldást és gyógyírt is tudta a problémára. Sőt, még tovább ment: volt bátorsága arra, hogy javasolja a Fáraónak, mit tegyen: építsen magtárakat, hogy a hét szűk esztendőben is legyen miből élniük.

A búza a régi Izraelben, akárcsak a világ más részein alapvető élelmiszer volt. A Tórában több helyen olvashatunk nagy területet érintő éhínségekről, és őseink gyakorta egészen Egyiptomig vándoroltak, hogy gabonához jussanak. Így történik a Mikéc szakaszban is. Az öregedő Jáákov elküldi a fiait Egyiptomba búzáért. Az alkirály nyomban felismeri őket, ők azonban nem tudják, hogy a saját testvérükkel állnak szemben. Nemcsak búzát küld velük haza, hanem a pénzüket is a zsákokba csomagoltatja, ám az egyik fiút, Simont magánál tartja annak biztosítására, hogy a következő látogatásukkor Binjámint, az édestestvérét is magukkal viszik. Amikor az ilyen módon szerzett gabona elfogy, Jáákov ismét elküldi fiait, az egyszer már visszakapott pénz mellett fűszereket, dióféléket és mézet is visznek magukkal fizetség gyanánt. Az újabb gabonáért azonban ennél nagyobb áldozatot is kell hoznia a harmadik ősapának, hiszen Binjámint is magukkal kell vinniük, akit Jáákov annyira félt, hogy csak akkor engedi őket útnak, amikor már mindenük elfogyott. A gabona azonban elengedhetetlenül fontos volt a kiterjedt család számára. A hetiszakasz drámai fordulattal ér véget, a testvérek másodszor is elmennek Józsefhez. Ajándékokat visznek neki és együtt esznek, majd József a korábbi cselhez folyamodik: Binjámin zsákjába nemcsak a pénzét csomagoltatja vissza, hanem egy ezüst serleget is, és amikor már útra kelnek vissza, Kánaán földjére, akkor utánuk küldi egy szolgáját, aki „megtalálja” a serleget. Visszatérnek a gabonával a palotába, és Joszef kijelenti, hogy Binjámint magánál tartja rabszolgának.

Amint látjuk, a testvérek találkozásának középpontjában a gabona áll. Gabona, melyből liszt készül, abból pedig kenyér. A különböző kenyérfélék központi szerepet foglalnak el a zsidóságban, elég csak a szentélybeli színkenyérre, a szombati kalácsokra, vagy a peszáchi maceszre gondolnunk. A gabonát más formában is felhasználhatjuk, nem csupán lisztként: az egész szemeket például sóletbe, levesbe főzhetjük, a tört szemekből pedig kuszkusz, vagy bulgur is készülhet. Ez utóbbi alapanyag felhasználásával készül az alábbi saláta:

Gránátalmás bulgur saláta

párve

1 gránátalma

1 pohár bulgur

1 fej lilahagyma

2 szál újhagyma

fél csokor friss koriander

opcionális: avokádó szeletelve

só, ízlés szerint

A bulgurt kétszeres mennyiségű sós vízben megfőzzük. Amikor már majdnem minden vizet felszívott, levesszük a tűzről, konyharuhával letakarjuk, erre tesszük rá a lábos fedelét, és tíz perc alatt teljesen elkészül a bulgur. A gránátalmát megtisztítjuk. A lilahagymát apró kockákra daraboljuk, az újhagymát felkarikázzuk. A koriandert vízbe áztatjuk, majd miután meggyőződtünk róla, hogy teljesen tiszta, és nem kerül általa bogár az ételbe, felaprítjuk. A hozzávalókat tálba tesszük, és összekeverjük, és langyosan, vagy kissé kihűtve tálaljuk.

Megszakítás