Kóser gasztro: csirke sóágyon

Ne főzz gödölyét az anyja tejében. (M.II. 34:26)

Hetiszakaszunkban, a Ki tiszában ismét elhangzik a fenti tiltás, mely a kóser étkezésnek az egyik legalapvetőbb és legismertebb alapelve: húsos és tejes ételt nem fogyasztunk együtt. Ez a tiltás összesen háromszor olvasható a Tórában, harmadszor a Dvárim könyvében találkozhatunk vele (M.V. 14:21).

Bölcseink a szó szerint vett jelentésnél – vagyis hogy a saját anyja tejében nem szabad megfőzni egy állatot – tágabban értelmezik: semmiféle húst nem szabad semmiféle tejben megfőzni, sőt: nemcsak megfőzni konkrétan, hanem együtt fogyasztani sem szabad a kétféle típusú ételt. Ez a kósersági szabály tehát mind a konyhai, mind pedig az asztalnál követett gyakorlatot befolyásolja. A Talmudban (Chulin 8:1) azt olvashatjuk, hogy a hal és a sáska húsán kívül semmiféle húsneműt nem szabad tejben megfőzni, és nem szabad azt sajttal egyszerre az asztalra helyezni.

A konyhával – vagyis a főzéssel – kapcsolatban a szöveg a tejet említi, az asztallal – tehát a fogyasztással kapcsolatban – a sajtot, mely a korszak leginkább elterjedt tejterméke volt. Mi a helyzet azonban a szövegben nem említett szárnyassal, melynek nincs teje, vagyis nem lehetne megfőzni az anyja tejében, ha a tilalmat szigorúan szöveg szinten értelmezzük. Sámáj iskolája szerint fel lehet tenni az asztalra a sajttal együtt, de nem szabad együtt enni azokat, az általában engedékenyebb Hilél iskolája szerint azonban az asztalra sem tehetők együtt. Abban viszont mindketten egyetértenek, hogy megenni semmiképpen sem szabad a tejterméket és a szárnyas húsát. Vannak azonban olyan talmudi bölcsek, akik megkérdőjelezik ezt, és úgy gondolják, hogy esetleg a szárnyas húsa mégis fogyasztható együtt tejjel. Például Rabbi Akiva és rabbi Joszi HáGlili egyaránt arra hivatkozik, hogy mivel a szárnyasoknak nincsen teje, ezért azoknak húsára nem vonatkozhat ez a tilalom.

A ma követett hagyomány azonban mindenképpen az, hogy a szárnyasok húsát ugyanúgy nem fogyasztjuk együtt tejjel, mint a négylábúakét. Emögött a fentiek mellett a „Tóra kerítése” elve áll: a rabbik több esetben megtiltottak bizonyos, a Tóra egyszerű értelmezése szerint megengedett cselekedetet, hogy bizonyosan ne kerülhessünk olyan helyzetbe, hogy véletlenül tórai tilalmat hágunk át. Nehogy azt gondolja valaki egy darab marhahúsra, hogy csirke, és tejjel együtt főzze meg, inkább megtiltják azt is, hogy a csirkét tejjel együk. Sóágyon viszont elkészíthetjük:

Csirke sóágyon

1 egész csirke

1 kiló durva szemű só

A csirkét megmossuk. Egy jénai tálba beletöltjük a sót, ráfektetjük a csirkét. Alufóliával letakarjuk, majd másfél órára a sütőbe tesszük. Utána levesszük az alufóliát, és további negyed órán át pirítjuk a húst. Ha nem azonnal sütés után tálaljuk, érdemes egy másik tálba áttenni a húst, mert a sóágyon felmelegítve nagyon sós lesz.

zsido.com

 

Ez a cikk azért jelenhetett meg, mert olvasóink egy része tavaly az EMIH-nek ajánlotta fel a személyi jövedelemadója 1 százalékát. Erre a segítségre idén is szükségünk lesz.
zsido.com szerkesztősége azért dolgozik, hogy olvasóink minél érdekesebb és sokszínűbb tájékoztatást kapjanak a zsidóságot érintő hazai és nemzetközi eseményekről, valamint a judaizmussal kapcsolatos kérdésekről.

A munkánkat az 1 százalékos felajánlások teszik lehetővé. Ezért arra kérjük minden kedves olvasónkat, hogy támogassa adója 1 százalékával az EMIH-et, a zsido.com fenntartóját.

Az EMIH technikai száma: 1287

 

  • Küldés emailben