Hanuka a zsidó naptár egyetlen olyan ünnepe, mely átível két hónapon: kiszlév hó 25-én kezdődik és tévét hó második, vagy harmadik napján ér véget, attól függően, hogy kiszlév 29, vagy 30 napos. Az ünnep során ünnepeljük tévét hónap ros chodesét (újholdját), ami ebben az évben azért is különleges volt, mert szombati napra esett.

Hanuka napjai tehát, egyben az év legsötétebb napjait is jelentik, ám az otthonainkban egyre jobban növekszik a fény, egyre több gyertyát gyújtunk. A külső sötétség és a belső fény ellentéte aláhúzza az ünnep jelentőségét: a kevesek győzelme a túlerő, a fény győzelme a sötétség fölött. Ros chodeskor jön el az a nap, amikor a hold megújul, azaz keskeny sarlója megjelenik az égen, és ezzel együtt elérkezünk az ünnep legfényesebb napjaihoz. Innentől kezdve a napok is hosszabbodni kezdenek, és elindulunk kifelé a télből és a sötétből.

Tévét hónapban van a téli napforduló. Egy talmudi magyarázat szerint tévét utolsó, 29. napja egyben a tél utolsó napját is jelenti. A Bává Mecijá traktátusban (106b) olvashatjuk Jehuda rabbi véleményét erről, ami azon alapul, hogy egy tórai mondat alapján az évet hat „évszakra” lehet felosztani:

A föld minden napján át: Vetés és aratás, hideg és hőség, nyár és tél, nappal és éjjel meg nem szűnnek. (M.I. 8:22)

Valóban, tévét 29. után már svát hónap kezdődik, amikor megünnepeljük a természet megújulását (tu bisvát). Mire hanuka utolsó lángjait meggyújtjuk, a tél vége is szinte elérhető közelségbe kerül. A Talmud (Ávodá zárá 8a) elmeséli, hogy az első ember, látva a nappalok rövidülését és az éjszakák hosszabbodását, rettenetesen megijedt. „Jaj nekem – mondta –  bizonyosan vétkeztem, azért lesz a  világ körülöttem egyre sötétebb és sötétebb, és végül visszatér a káosz állapotába, és ez az a halál, amit az Ég rám szabott. Akkor nyolc napon át böjtölt és imádkozott. Amikor azonban eljött a téli napforduló, és a napok egyre hosszabbak lettek, azt mondta: Ez a világ sora. – és ezután nyolc napon át ünnepelt. A következő években megtartotta mind a napfordulót megelőző, mind az azt követő nyolc napot.

Az első ember megértette, hogy az élethez egyaránt szükség van a sötétségre és a világosságra is. Pontosan ezt látjuk hanukakor és az ünnepet követő tévét hónap során. Ezt a gondolatot képviseli a ma ajánlott süteményünk is, melyben a világos és a sötét színű tészta alkot egységet:

Barna-fehér keksz

Tejes

200 g vaj (tejmentes süteményhez használhatunk margarint)

4 tojás

1 citrom leve

4 pohár liszt

1 cs. sütőpor

2 pohár cukor

2 púpozott ek. kakaópor

A puha vajat elkeverjük a tojással. Hozzáadjuk a citrom levét, majd a kakaópor kivételével a száraz összetevőt. A tésztát alaposan összegyúrjuk, majd kettéosztjuk. Az egyik felébe beledolgozzuk a kakaóport. A világos és a sötét tésztát egyaránt kettéosztjuk, és egy-egy darab lisztezett alufólián vékonyra nyújtunk egyet a sötét és egyet a világos tésztagombócból. Ezeket egymásra fektetjük, sodrófával még egy kicsit kinyújtjuk, hogy a két darab tészta összeragadjon, majd a felsőről lehúzzuk az alufóliát, és az alsót is óvatosan a fóliáról lefejtve, szorosan feltekerjük a két egymásra fektetett tésztalapot. Ugyanígy teszünk a másik két tésztagombóccal. Éles késsel fél centi széles korongokra vágjuk a tésztatekercset, majd sütőpapírral bélelt tepsin egymás mellé sorakoztatjuk őket. 180 fokra előmelegített sütőben mintegy 15 perc alatt sülnek meg a kekszek, rácson hagyjuk őket kihűlni és kissé megkeményedni.

Amennyiben inkább párve süteményt szeretnénk, a vajat helyettesíthetjük margarinnal. Érdekes eredményt kapunk, ha az egyik adagban a sötét, a másikban a világos tésztalap van alul, így a kekszek egyik felének sötét, a másiknak világos lesz a domináns színe. Ha fehér lisztet használunk, látványosabb az eredmény, de teljes kiőrlésű liszttel (a képen) is szépen látható a kétféle szín.

zsido.com