És mondta Isten: Íme, adtam nektek minden füvet, mely magot hoz, amely az egész föld színén van és minden fát, melyen rajta van a fa gyümölcse, mely magot hoz; tiétek legyen eledelül… És vette az Örökkévaló Isten az embert és belehelyezte Éden kertjébe, hogy megmunkálja és őrizze azt. És megparancsolta az Örökkévaló Isten az embernek, mondván: A kertnek minden fájáról ehetsz; de a jó és rossz tudásának fájáról ne egyél arról, mert amely napon eszel arról, meg kell halnod… És látta az asszony, hogy jó a fa eledelre és hogy gyönyörűség az a szemnek és kívánatos a megtekintésre, vett annak gyümölcséből, evett és adott férjének is, ki vele volt és az is evett.
Mi is volt ez a jó és rossz tudásának fája? Milyen fa, milyen gyümölcs lehetett, melyből az első emberpárnak nem lett volna szabad ennie, és mégis szakítottak belőle? Bölcseink többféle választ adnak. A Talmud (Bráchot 40a) háromféle véleményt sorol fel:
- Meir rabbi szerint a tudás fája szőlőtőke volt, mivel semmi nem okoz több szívfájdalmat a szőlőnél (vagyis a belőle készített bornál). A Zohár (1:73a) azt mondja, hogy Noách (Noé) éppen azért ültetett szőlőt, miután az özönvíz után elhagyta a hajóját, mert a tiltott gyümölcs vétkét akarta kijavítani. Ezért alakult ki az a szokás is, hogy nők nem isznak a hávdálá borból.
- Nechemja rabbi úgy véli, hogy fügefa volt. A Tóra (M.I. 3:7) elmondja, hogy „megnyíltak mindkettőjüknek szemei és megtudták, hogy ők meztelenek; összefűztek fügelevelet és készítettek maguknak öveket”. Ez a „kutyaharapást szőrivel” tórai módszere Nechemja rabbi szerint, vagyis azzal próbálták helyrehozni a hibát, amivel vétkeztek. A midrás (Berésit Rábá 15:7) egy parabolát hoz ennek az illusztrálására. Volt egyszer egy király, akinek a fia bűnbe esett az egyik szolgálólánnyal. Amikor a király ezt megtudta, éktelen haragra gerjedt, és elzavarta palotájából a fiát. A fiú otthont keresett magának, de bárhol kopogtatott, nem fogadták be. Csak az a szolgálólány nyitott neki ajtót, akivel bűnbe esett. „Ugyanígy, amikor Ádám evett a fáról, a Szent, legyen áldott, elvette tőle a helyet, ahol volt, és kiutasította az édenkertből. Ádám körbejárt a fák között, de egyik sem engedte meg, hogy akárcsak egy levelet leszakítson róla… Végül a fügefa, melynek gyümölcséből Ádám evett, nyitotta meg úgymond az ajtaját és befogadta őt, ahogy írva van: »összefűztek fügeleveleket«.”
- Jehuda rabbi azonban egyikükkel sem ért egyet. Szerinte búzakalászokról van szó, mivel a gabona a tórai értelmezésben a gondolkodással függ össze. Ezt azzal magyarázza, hogy egy gyermek akkor éri el az intellektuális fejlődés egy bizonyos szintjét, ha már evett búzát. A midrás hozzáteszi, hogy a búza eredetileg fákon nőtt, elkészült kenyerek formájában, ám az első emberpár vétke után kalászok lettek a büszke és különleges fából, mellyel rengeteget kell dolgoznia az embernek, míg végre kenyér lesz belőle. A jövőben, amikor a tiltott gyümölcs fogyasztásának bűnét helyrehoztuk, és elérkezik a végső megváltás, újra kenyeret termő fa lesz a kalászokból. Egy másik vélemény szerint azonban eredetileg is kalászok voltak, melyek olyan hatalmasra nőttek, hogy fának tűntek.
A Ben Is Cháj, a XIX. századi bagdadi bölcs e három véleményre alapozva azt mondja, hogy valójában egy egészen különleges gyümölcs volt, melyben mindhárom, a Talmudban említett termés íze fellelhető volt. A IX. században Szurában (Babilónia) élt tudós, Ámrám Gáon diófának véli a tudás fáját.
A fent is idézett midrás szerint etrog volt. E vélemény alapja az a tórai mondat, hogy „és látta az asszony, hogy jó a fa eledelre”. Vagyis nemcsak a gyümölcs, hanem maga a fa is fogyasztható, és ez az etrog fára vonatkozik. Továbbá maga az „etrog” szó összekapcsolható az arámi „kívánatos, kívánni” szavakkal, és a Tóra ezt írja: „kívánatos megtekintésre”. Ez is arra utalhat, hogy etrogról van szó. Innen ered az a szokás, hogy várandós asszonyok szukot végeztével leharapják az etrog pitámját (csúcsát), abban a reményben, hogy ez könnyű szülést boztosít a számukra. A midrás azt is közli, hogy az Örökkévaló szándékosan nem árulta el, hogy milyen termésről van szó, és soha nem is tudhatjuk meg. Miért? Nehogy elforduljunk attól a gyümölcstől, nehogy ne együnk belőle soha többé, nehogy azt gondoljuk, hogy mivel ezzel történt az első emberpár vétke, ez az, ami halandóvá tette az embert, ezért legjobb, ha nem is esszük azt a gyümölcsöt.
Végül ejtsünk szót arról az igen elterjedt nézetről, miszerint a tiltott gyümölcs az alma volt. Láthatjuk, hogy a zsidó források egyike sem említi ezt a lehetőséget. A gondolat ugyanis nem zsidó, hanem keresztény eredetű, és két szó azonosságán alapszik. A latin malum szó ugyanis egyaránt jelentheti azt, hogy rossz, gonosz és azt, hogy alma.
Forrás: chabad.org, chabad.org
Berésit szombatjára almachipset kínálunk.
Almachips
párve, tej-, tojás-, gluténmentes
3 nagyobb alma
őrölt fahéj
Az almát nagyon vékony szeletekre vágjuk. Két sütőlemezt kibélelünk sütőpapírral, és az almaszeleteket úgy rendezzük el rajta, hogy ne fedjék egymást. Őrölt fahéjjal bőségesen megszórjuk (aki édesebben szereti, cukrot is szórhat rá, de az alma önmagában is kellőképpen édes). 120 fokon egy órán át sütjük, majd a sütőben hagyjuk kihűlni. Ha kihűlt, lezárt dobozban néhány napig eltartható.