Újabb régészeti felfedezések világítanak rá a korai urbanizálódásra Jehuda királyságában, írja a JPost.
Az ásatások során erődített városokat tártak fel és olyan városépítési mintázatokat, melyeket kazamata falak, a falaknak támaszkodó házak és periferikus utak jellemeztek. Ezek a nemrégiben feltárt városok új fényt vetnek a korai városiasodás és várostervezés folyamatára Jehuda királyságában a polgári időszámítás kezdete előtti X. században. Az ásatások Hurvát Kájáfá, Bét Semes 4, Tel en-Naszbe, Hurvát Dávárá és Láchis V lelőhelyeken folynak, és mindenhol megtalálták az erődített városok és a jellegzetes dupla, a köztes térben szobákra tagolt városfalak (kazamata falak), a városfalra támaszkodó házak és a periferiális utak maradványait.
Az a kérdés, hogy vajon hogyan és mikor terjeszkedett Jehuda királysága a Jeruzsálemtől délkeletre fekvő területekre, régóta viták tárgyát képezi. A korábbi kutatások inkább azt a nézetet támogatták, hogy erre az i. e. IX. század közepén vagy végén került sor, ám a mostani ásatások arra mutatnak, hogy ez már jóval korábban, az i. e. X. század elején folyamatban volt.
Az Elá-völgyre letekintő Hurvát Kájáfá lelőhelyen a régészek egy 2.3 hektáros erődített várost tártak fel, melynek során kazamata jellegű városfalakat találtak, illetve olyan házakat, melyeknek elülső szobái a kazamaták voltak és az épületek a városfalnak támaszkodó övet képeztek. A kánaáni feliratok jelenléte arra utal, hogy egyre nagyobb volt a kommunikációra való igény, és feltehetőleg centralizált hatóság is létezett.
Bét Semes 4 a Sfelá (a Júdeai-síkság) északi részén található, és itt is az előzőhöz hasonló épületeket találtak. A kör alakú elrendezés alapvetően különbözik a későbbi korok építkezéseitől. A Binjáminban fekvő Hurvát Dávárá erődített települése kis mérete ellenére értékes információval szolgált. A leletek rövid életű erődített településre utalnak, benne a korszak jellegzetes négyosztatú háza és kazamata falak. A kerámiák az i. e. X. század elejére datálhatók, ami megegyezik a régió nagyobb városainak datálásával.
Tel Láchis V regionális központként kulcsszerepet játszott a korai vaskorban. A feltárások során vaskori erődítményt találtak, ennek része volt az egész területet körbevevő téglafal. A közepes méretű kövekből álló, újonnan feltárt fal is arra utal, hogy az i. e. X. század második felében a város nagy jelentőséggel bírt.
Ezek a felfedezések alapjaiban kérdőjelezik meg a korábbi elképzeléseket Jehuda királyságának városiasodási folyamatával kapcsolatban. A stratégiai fontosságú helyeken talált erődített városok és a nagyon hasonló városszerkezet kiemeli e települések jelentőségét és a királyság terjeszkedéséről árulkodik.